A videokonferenciák kevésbé lehetnek kimerítőek, ha a résztvevők érzik a csoporthoz tartozás érzését – állapította meg új kutatásában az Amerikai Pszichológiai Társaság.
Mivel a távmunka és a videokonferenciák használata drámaian megnőtt a koronavírus-járvány idején, egyre több ember érzi fárasztónak a személyes találkozók helyét átvevő képernyős találkozást – írja a Computerworld.
Andrew Bennett, a kutatás vezetője, az Old Dominion Egyetem adjunktusa és csapata azért döntött a videokonferencia- vagy „Zoom-fáradtság” tanulmányozása mellett, mert mindannyian kimerültnek érezték magukat az első közös videokonferenciák után, amikor a világjárvány kezdete után távolról kezdtek dolgozni.
A vizsgálatban résztvevőket (58 százalékuk volt férfi, 42 százalékuk nő) tavaly öt egymást követő munkanapon keresztül minden nap kilenc órán át figyelték a felmérők.
Az egyik résztvevő szerint a videokonferenciák „megterhelőek lehetnek mind az elmére, mind a lélekre nézve”, míg egy másik résztvevő szerint „fárasztó volt a részvétel” és „különösen fáradt volt a a videomegbeszélés után”. A résztvevők mindössze 7 százaléka nem számolt be a videokonferencia-fáradtság semmilyen jeléről.
A kutatók néhány ajánlást fogalmaztak meg a videokonferencia-fáradtság csökkentésére: érdemes a videokonferenciákat kora délután tartani. Növelni kellene a csoporthoz tartozás érzetét, beleértve a megbeszélés előtti vagy utáni beszélgetésre szánt időt, vagy érdemes létre hozni olyan, szünetekben használható chat szobákat, ahol az emberek az érdeklődési körükről (sport, filmek) beszélgethetnek.
Jeong Kwan szeptember 25-én 15:00-17:30 között tart előadást a templomi konyha művészetéről, az egészségmegőrzésről és szót ejt a fenntarthatóság fontosságáról is.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tudományos fórumán (virtuálisan) minden érdeklődő részt vehet.