Új, környezetbarát megoldás született a mikroműanyagok eltávolítására. A tintahalcsontból és pamutból készült szivacs képes kiszűrni a vízből a mikroműanyag-szennyeződések akár 99,9 százalékát.
Kínában születhetett meg az eddigi legígéretesebb megoldás a bolygónk vizeit visszafordíthatatlan mértékben károsító mikroműanyag-szennyezés kezelésére. Bár a fejlesztés tényleg nagyon figyelemreméltó, a mikroműanyagok végleges ártalmatlanítása továbbra is komoly kihívás marad. De legalább kaphatunk egy új eszközt ahhoz, hogy felvegyük a harcot.
A mikroműanyagok, vagyis az öt milliméternél kisebb műanyagdarabok mára a Föld szinte minden pontján jelen vannak. Megtalálták őket a Mount Everest csúcsán, az óceánok legmélyebb árkaiban, csapvízben, palackozott vizekben, emberi méhlepényekben és az anyatejben is. Gyakorlatilag nincs ember, akire ne lennének hatással és a következmények beláthatatlanul súlyosak. Az apró részecskék károsítják az élővilágot, felborítják az ökoszisztémák egyensúlyát és potenciális veszélyt jelentenek az emberi egészségre. Bár számos kezdeményezés indult a szennyezés csökkentésére, a mikroműanyagok eltávolítása máig technológiai és logisztikai akadályokba ütközik.
A Vuhani Egyetem kutatói viszont kifejlesztettek egy új, környezetbarát szivacsot, ami két természetes anyagra, a tintahalcsontból nyert kitinre és a pamutból származó cellulózra épül. Ezek az anyagok hatékonyan képesek felszívni a vízben lévő szennyeződéseket. A szivacsot négyféle vízmintában tesztelték – öntözővízben, tóvízben, tavak vizében és tengervízben. Az eredmények azt mutatják, hogy a speciális szivacs a mikroműanyagok akár 99,9 százalékát is eltávolítja.
„A bolygót súlyos fenyegetés éri a mikroműanyagok miatt, és az elsődleges áldozatok a vízi ökoszisztémák” – hívják fel a figyelmet a kutatók. Hozzátették: a műanyaghasználat visszaszorítása és a hulladékgazdálkodási reformok ellenére a mikroműanyag-szennyezés megállíthatatlanul növekszik.
A tintahalcsont-pamut szivacs egyik legnagyobb előnye, hogy olcsón előállítható és széles körben elérhető alapanyagokból készül, miközben a korábbi megoldások, például a keményítőből és zselatinból készült szintetikus szivacsok drágák és kevésbé hatékonyak. Mindezzel együtt érdemes megjegyezni: a kutatásban nem tér ki arra, hogy a szivacs mennyire hatékony a víz fenekén lerakódott mikroműanyagok eltávolításában, amelyek a vízi környezetben található szennyeződések legnagyobb részét teszik ki.
A szivacs anyaga ugyan lebomló, de a benne összegyűjtött mikroműanyagok megfelelő ártalmatlanítása kritikus kérdés maradt. Ha ezeket nem megfelelően kezelik, fennáll a veszélye, hogy a szennyezés más ökoszisztémákba kerül át a természetes vizekből. Éppen ezért fontos kihangsúlyozni – és ezt a tanulmányt író tudósok sem restek megtenni –, hogy bár a szivacs hatékony, sosem jelent majd univerzális megoldást a vizekbe került mikroműanyagokkal szemben, amelyek megelőzése továbbra is kulcsfontosságú törekvés kell maradjon.
A műanyagtermelés és -fogyasztás csökkentése, valamint hatékonyabb hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése nélkül a mikroműanyag-válság tovább súlyosbodik. A tintahalcsont-pamut szivacs mindenesetre apró, de fontos lépés az óceánok és a vizek megtisztítása felé – feltéve, hogy a vele kapcsolatos technológiai és logisztikai kihívásokat is sikerül leküzdeni.
Címlapkép: rawpixel.com/Freepik
A legutóbbi kivitelezési fázisban több mint kétezer köbméter beton került az 5. blokki nukleáris sziget épületeinek alaplemezébe – számolt be a paks2.hu.
