Új eszköz a családi vagyon védelmére

A tervezetben szabályozott forma várható első felhasználása ugyan a felsőoktatás reformjához kapcsolódó közhasznú cél, azonban a jogszabály szövege és indokolása egyértelmű állásfoglalást fejez ki a családi magánvagyonok védelmét célzó törekvés mellett.

A tervezet értelmében vagyonkezelői alapítványt legalább 600 millió forintnak megfelelő vagyonnal lehet létrehozni egy legalább öt fős vezető testület, a kuratórium irányítása mellett, hogy főtevékenységként vagyonkezelést folytasson az alapszabályában meghatározott céloknak megfelelően. A jogalkotó a tervezethez fűzött indokolás alapján a keretek meghatározása során olyan eszközt kívánt megalkotni, amely a megfelelő garanciális elemekkel megelőzheti a tőkeerős vállalkozó családok vagyonának generációk közötti szétforgácsolódását, és a család által megfogalmazott célok érdekében professzionális jogi és pénzügyi támogatást rendel a jelentős vagyontömegek mellé.

Természetesen a vagyonkezelői cél lehet közérdekű is, amely a jelentős (akár családi alapítású, akár állami hátterű) külföldi példák alapján nevelési-oktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozásával is kapcsolatos lehet.

„A német nyelvterületen nagy múlttal rendelkező Privatstiftung-ok, vagy magánalapítványok mintájára hazánkban is régóta megfogalmazott igény a hasonló jogi személyek létrehozatalának lehetősége. Az önálló törvényjavaslatban megfogalmazott keretek jó kiindulási pontként szolgálhatnak egy a szakma és az érintettek által is kedvelt jogintézmény kialakítására. Ezzel együtt természetesen az adózási környezet és például a bizalmi vagyonkezeléshez fűződő viszony részletszabályainak kialakítása alapjaiban határozhatja meg az új alapítványi forma széles körben történő elterjedésé” – mondta el dr. Erdei Márton, a Deloitte Private senior tanácsadója.

A vagyonkezelői alapítvánnyal szemben támasztott hangsúlyos fenntarthatósági követelményt a jogalkotó a létrehozatali eljárás során kötelező jogi képviselet, a kötelező könyvvizsgáló illetve felügyelőbizottság kinevezésének előírásával kívánja biztosítani. Ezen kívül a tervezet létrehoz egy úgynevezett alapítványi vagyonellenőri tisztséget is, aki abban az esetben jelent többlet biztosítékot a megfelelő vagyonkezelés biztosítására, ha az alapító az őt megillető jogokat átadta az alapítványnak vagy a kuratóriumnak. A professzionális vagyonvédelmet hivatott biztosítani továbbá az is, hogy a vagyonkezelői alapítvány számára jól definiált befektetési szabályzat alakítandó ki, amely az alapító okirat mellett meghatározza az alapítványi vagyon haszonosításának és gyaparításának kereteit.

„Érdemesnek mutatkozik ugyanakkor a vagyonkezelői alapítvány létrehozatalában gondolkodóknak szem előtt tartani a nagy múltú osztrák és liechtensteini magánalapítványokkal szemben megfogalmazott kritikákat. A külföldi tapasztalat azt mutatja, hogy a belső szabályzatokon és előírásokon keresztül túlszabályozott környezet és a jellemzően körülményes és időigényes döntéshozatali mechanizmusok jelentős gazdasági gondokat okozhatnak. Körültekintést igényel annak elkerülése, hogy diszfunkionálissá váljon egy olyan vagyonvédelmi eszköz, amely egy dinamikusan működő családi vállalkozást hivatott összetett rendszerként védeni és gyarapítani generációkon át” – tette hozzá dr. Kóka Gábor, a Deloitte Private közép-európai vezető partnere.

A polgári törvényönyv alapítványokra vonatkozó szabályaihoz képest az alapító megszüntetéshez fűzödő jogán kívül jelentős eltérésnek tekinthető, hogy amennyiben az alapítvány tőkéje a meghatározott tőkeminimumot nem éri el, a kedvezményezetti kör felé teljesítendő kifizetések csökkenthetők vagy felfüggeszthetők. Ezen túlmenően pedig, ha a tőkevesztés tartósnak mutatkozik, az alapítvány háromévnyi ilyen jellegű működést követően megszűnik.

Érdemes tehát a családi vagyontervezés során a jövőben is körültekintően megválasztani azokat a közös célokat, amelyek elérése érdekében a vagyon védelmét szolgáló keretek kialakításra kerülnek. Abban az esetben ugyanis, ha a családi érdekeltségek igényeivel nem találkozó jogintézményeket alkalmazunk, vagy a megfelelő jogintézmények finomhangolása túl rugalmatlanra vagy éppen túl lazára sikerül, a kívánt cél elérése veszélyeztetté válhat és a családi vagyont további kockázatoknak tehetjük ki – zárul a Deloitte közleménye.