Jogosan tehetjük fel a kérdést néhány állásinterjú után, hogy miért traktálnak minket ugyanazokkal a buta kérdésekkel a hiring managerek. Ha megértjük a motivációjukat, mi is sikeresen jöhetünk ki ezekből a helyzetekből.
Fontos tudnunk, hogy a kiválasztást végző szakembereknek sincs könnyű dolguk. Sok recruiter nem kapja meg a felkészültségéhez szükséges tréningeket, így eszközeik hiányában ugyanazokat a sablon kérdéseket ismételgetik, de higgyük el, mindannyiunk közül ők unják ezt a legjobban – olvasható a DreamJo.bs blogbejegyzésében.
A saját sikerünk érdekében vonatkoztassunk el attól, hogy az idegőrlő kérdések mennyire fárasztóak, és értsük meg mi áll a hátterükben.
Itt van néhány ezekből a kérdésekből.
Mire vagy büszke a munkád során?
Nagyon fontos a válaszod a végső döntés szempontjából, hiszen megmutatja, hogy azonos-e az értékrended a csapatéval.
Hol látod magad 5 év múlva?
Sokan nem szeretjük ezt a kérdést, pedig viszonylag korrekt lenne saját magunkkal szemben is, ha valamiféle tervünk, célunk lenne az életben. A kérdező ebben az esetben arra kíváncsi, hogy a távoli céljaidhoz hogyan illeszkedik a jelenlegi pályázatod.
Miért téged válasszunk?
Akármennyire is kellemetlen, itt el kell adnod magad. Méghozzá úgy, hogy nem tudod, kikkel versenyzel a pozícióért. Nincs abban semmi szégyellni való, ha bevallod, hogy számodra nem természetes válaszolni erre a kérdésre, és már folytathatod is úgy, hogy „de tisztában vagy a saját erősségeiddel, amik a következők...”. Ebből bárki láthatja, hogy nem vagy hivalkodó, de jól ismered magad, és tudod, melyik képességeidre támaszkodhatsz.
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.