Öngondoskodással készül a nyugdíjra a millenniál-nemzedék

Legfeljebb minden tizedik fiatal felnőtt számíthat rá, hogy egyetlen munkáltatónál tölthet el 20 vagy több évet a pályája során, miközben a 60 év felettieknél még 50 százaléknál magasabb volt ez az arány. A 20-29 évesek mintegy fele 1-5 évnél többet nem is kíván egy helyen tölteni és a töredezett karrier a nyugdíjkilátásaikra is hatással van – derül ki az Aegon 15 országra kiterjedő Nyugdíjkutatásából. A 2020 első hónapjaiban, már a koronavírus-járvány kirobbanása után készült kutatásban 16 ezer válaszadót (14,4 ezer munkavállalót és 1600 nyugdíjast) kérdeztek meg.

„Hordozható” nyugdíjkonstrukciókra van szükség

„Az új társadalmi szerződés: Az élet, a munka és a nyugdíj újragondolása a fiatal felnőttek körében” című kutatási tanulmány fontos megállapítása, hogy a 20-29 éves generációra jellemző problémákat a világjárvány tovább súlyosbította, az érintettek közül minden hatodik esett ki kényszerűen a munkából ez pedig komoly gond egy olyan életszakaszban, amikor a kulcsképességek fejlesztése és a szakmai kapcsolatrendszer kialakítása zajlik, és a megtakarításhoz és a pénzügyi tervezéshez való hozzáállás kialakul a fiatal felnőtteknél.

A rájuk váró kihívások miatt egyre fontosabbá válik a nyugdíjmegtakarítások „hordozhatósága” és valós idejű nyomon követhető konstrukciók megléte.

A milleniál generáció egyre kevésbé tekinti objektív fogalomnak a nyugdíjkorhatárt, miközben sokszor alábecsülik a nyugdíjban töltött időt így az ehhez szükséges megtakarítást is. Miközben az elődeiknél hosszabb életre kellene tervezniük pénzügyeikben a fő prioritás a megélhetés, ami akadálya a tudatos tervezésnek – állapította meg az Aegon kutatása. A legfőbb életcéljaik között ott van ugyan a jövő anyagi biztonságának megteremtése, de nincs előrébb sorolva, mint a karrier, vagy az élet élvezete. Azt pedig csak az egyötödük állítja, hogy jó úton jár a megfelelő szintű nyugdíjjövedelem eléréséhez.

Hogy másképp készülnek a nyugdíjra, azt a várakozásaik is megmutatják: 36 százalékuk szerint nyugdíjasként elsősorban állami juttatásokból él majd – a teljes népesség esetében ugyanez az arány 45% –, és ugyanakkora súllyal veszik számításba a tervezésnél a saját megtakarítások szerepét, nagy nyitottságot mutatva az öngondoskodás különböző formái iránt. A jövőbeli elvárt nyugdíjjövedelmük legfőbb forrásának ugyanakkor a társadalombiztosítást tekintik (18 százalék), de jelentős mértékben terveznek támaszkodni a személyes megtakarításaikra (17 százalék), és a magánnyugdíjakra (12 százalék).

Előbb a megélhetés, aztán a megtakarítás

A magyar adatokból egy felelősségteljes, de pénzügyileg nem kellőképpen kiművelt generáció képe rajzolódik ki. A két legfőbb prioritás az életben a család (58 százalék jelölte meg) és – kevéssel lemaradva – a pénzügyi jövőtervezés (50 százalék), az élet élvezete, mint cél csak ezután következik. Ami konkrétan a pénzügyeket illeti, itt nagy előnnyel az alapvető kiadások fedezése áll az első helyen (61 százalék), utána az élet élvezete (40 százalék), majd pedig az önálló lakástulajdon (35 százalék) következik.

Az átlagosnál kevesebben, 16 százaléknyian tudnak helyes választ adni a pénzügyi műveltséget felmérő három alapkérdésre. A nyugdíjas éveik finanszírozásában elsősorban az államra (40 százalék) számítanak, de a saját megtakarításaiknak illetve befektetéseiknek is hasonlóan komoly szerepet szánnak (38 százalék). 58 százalékuk nem zárja ki a nyugdíj melletti munkavégzést.

Az Aegon a kutatás eredményei alapján öt olyan lépést azonosított, amelyek elvezetik a fiatal felnőtteket a nyugdíjas évek biztonságához. A kiindulópont a tartós megtakarítási hajlandóság, de hasonlóan fontos az írott formájú finanszírozási életterv készítése, a váratlan helyzetek kezelését szolgáló vészforgatókönyv, az egészséges életmód irányába történő elmozdulás és az egész életen át szükséges tanulás elfogadása is.

A fiatal felnőttek nagyjából egyharmada tekinthető rendszeres megtakarítónak, ám ebben a körben a nagyobb mértékű nyugdíj-előtakarékosságnak több akadálya is van. Egyharmaduk inkább rövid távú célokra tesz félre, 24 százalékuk nem keres hozzá eleget, minden ötödik pedig a meglévő adósságok törlesztésére koncentrál. Kétharmaduk reálisan látja a mostani nyugdíjcélú megtakarításai tényleges majdani értékét, de csak kevesebb, mint felük látja reálisan, mire lesz elég, amit most nyugdíj-célból félretesznek.

Bizalom a munkaadók felé

Az Aegon kutatási eredményeinek talán legfontosabb tanulsága, milyen nagy szerepe lehet a munkáltatóknak a fiatal felnőttek nyugdíj-felkészülésében. Négy dolgozóból három bizalommal tekint a munkáltatójára, mint intézményre és minden negyedik-ötödik fiatal felnőtt úgy nyilatkozott: hatékonyan ösztönözné őt a nyugdíjcélú előtakarékoskodásban néhány olyan, a munkáltató által megvalósítható intézkedés, mint a nyugdíjfinanszírozásról és -tervezésről szóló pénzügyi oktatás, vagy a személyre szabott megtakarítási tanácsadás. A 20-29 évesek szívesebben választanak olyan munkahelyet, amely segíti őket a nyugdíjas időszakra történő felkészülésben.

A tanulmány megállapításai szerint a 20. században a nyugdíjrendszerek háromoldalú szociális szerződésként működtek a kormányok, a munkaadók és a magánszemélyek között. Az életutak és az élethelyzetek különbözőségét figyelmen kívül hagyó, a fő paramétereket tekintve mindenkinek ugyanazt a szolgáltatást kínáló rendszerek azonban mára elavultak: új társadalmi szerződésre van szükség.

Az érintettek széles körét bevonva, az Aegon Center for Longevity and Retirement, a Transamerica Center for Retirement Studies és az Instituto Longevidade Mongeral Aegon közreműködésével elkészített nyugdíj-készültségi felmérés éppen azt célozta, hogy elindítsa a hosszútávon fenntartható és az igényekhez igazodó nyugdíjmegoldásokhoz vezető párbeszédet a szociális partnerek között.