A függőségek mozgatórugója – mi állhat az addikció hátterében?

A függőségben szenvedők felett – legyen az drog, alkohol, gyógyszer – a társadalom hajlamos pálcát törni, mondván „csak magának köszönheti, hogy ide jutott, minek szokott rá a szerre.” Abba viszont már sokkal kevesebben gondolnak bele, hogy vajon az illetőnek milyen problémái lehetnek, amelyek az addikció ördögi körébe hajszolták.

Vajon hogyan jut el odáig valaki, hogy egy szer rabjává válik, és hogyan lehet neki valóban segíteni?

Rejtett traumák, sérülések nyomában

Sok olyan történetet hallottunk már, amikor egy függő bevonult a elvonókúrára, majd kikerülve onnan, egy ideig tiszta volt, azután újból visszaesett. Vajon mi lehet ennek az oka, és miért lehet az, hogy az olyan komplex terápiák, mint amit például a Swan Lake Központ rehabilitációs intézetben alkalmaznak, hosszú távon is eredményesek?

A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy csak magával a függőséggel foglalkozunk-e, vagy kiderítjük, majd kezeljük kiváltó okokat is. Az előbbi esetben bár lehet, hogy az illető sikeresen végigcsinálja az elvonókúrát, és maga is azt hiszi, hogy maga mögött hagyta az addikciót, ám a való életbe visszakerülve ismét felszínre kerülnek a régi problémák, amiket még most sem tud a helyén kezelni, így némi őrlődés után újra a megszokott módszert, azaz a szerhasználatot választja.

Az utóbbi esetben viszont a terápia nemcsak abból áll, hogy kezelik a függőség testi tüneteit, hanem fény derül arra is, hogy mi nem működött a páciens életében. A terapeuta segítségével felszínre hozhatóak az eddig elfojtott érzelmek, lelki sérülések, traumák. A beteg megtanulja, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket, mit változtasson ahhoz, hogy lelkileg is kiegyensúlyozott legyen.

A kezelés után pedig, ha ismét szembesül a régi problémáival, már ismeri azokat a módszereket, amivel úrrá lehet rajtuk, és nem kell az italhoz, a droghoz vagy a gyógyszerhez menekülnie a konfliktusok elől.

A tüneti kezelés nem megoldás!

Az addikció helytelen kezelése hasonló ahhoz, mintha egy testi panasz esetén csak tüneti gyógymódot alkalmaznánk, a kiváltó okkal nem törődve.

Hogyha például fáj a fogunk, mit teszünk? Lehet, hogy eleinte azt hisszük, hogy a fájdalomcsillapítók segítenek (hisz ideiglenesen valóban elmúlik a sajgó érzés), de a probléma maga attól még nem szűnik meg, hisz egy lyukas, gyulladt fogon nem segítenek a pirulák. Így előbb-utóbb kénytelenek vagyunk elmenni a fogorvoshoz, aki egy kellemetlen, de hatásos kezelés után véglegesen meg tudja szüntetni a fájdalmat.

Ez az egyszerű példa segít megérteni, hogy egy függőség sem gyógyítható mindaddig, amíg a kiváltó okok fennállnak, tehát például az illető nem tud kiállni a saját érdekeiért, és a kimondatlan gondolatok folyamatosan mérgezik a lelkét.

Hogyan lehet ezen segíteni?

Ma már nagyon hatékony terápiás formák állnak rendelkezésre az addikciók kezelésére. A csoportos pszichoterápia például különösen eredményes, hisz a páciensek egy közösség tagjaként, a többiek támogatásával nézhetnek szembe belső démonaikkal.