A VOSZ Egészségügyi Tagozatának állásfoglalása a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatokról

Az Mvt. 49.§-ának 2024. szeptember 1-jén életbe lépő módosítása azt jelenti, hogy a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatok ott kötelezőek:

- ahol a munkáltató úgy dönt, hogy munkavállalói számára ezt kötelezővé teszi, vagy

- külön jogszabály ezek elvégzését előírja.

Időközben egyes – de nem teljeskörű – ágazatokat érintő minisztériumi szintű rendeletek is hatályba léptek, amelyek tételesen felsorolják azokat az expozíciós, munkahelyi körülményeket, ahol a munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégzése továbbra is egyértelműen kötelező. Külön jogszabály alatt nem csak az ágazati miniszterek által most kiadott rendeletek, hanem mindazon hatályos jogszabály értendő (jelenleg nagyságrendileg 30 körüli), ami a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatok elvégzését előírja.

 A fenti változásoktól függetlenül ugyanakkor:

- a munkáltató (2024. szeptember 1-jét követően is) kötelezett minden munkavállalójára kiterjedően foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás biztosítására (Mvt. 58.§)

- a munkáltató a munkavállalót csak olyan munkával bízhatja meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas (Mvt. 50.§)

- a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészségének fejlődését károsan nem befolyásolja, foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára, illetve mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti.

Fontos kiemelni, hogy azokban a munkakörökben, ahol külön ágazati jogszabály nem kerül kiadásra, illetve a munkáltató nem rendeli el ezen vizsgálatokat, a munkáltató döntési kompetenciájába tartozik majd annak elbírálása, megítélése, hogy az Mvt. 49.§ (1) bekezdésében, illetve az Mvt. 50.§-ban előírt kötelezettségek, feltételek teljesülnek-e. Mindez jelentősen előtérbe helyezi a munkáltatói felelősségnek a kérdését.

Orvos szakmai, ellátás szervezési szempontból, de nem jogalkalmazói szemszögből az alábbi gondolatokat érdemes továbbá megfontolni:

- képernyő előtti, fokozott pszichés megterheléssel járó munkavégzés és az ülőmunka is jelentős ergonómiai kockázatnak, valamint a pszichés és pszichoszociális tényezők kockázatának teszi ki a munkavállalót,

- fizikai aktivitás hiánya, ülő testhelyzet miatti elhízás, metabolikus szindróma, cukorbetegség, magasvérnyomás betegség, szív és érrendszeri megbetegedések, alsó végtagok visszérbetegsége, mélyvénás trombózis, daganatos megbetegedések kialakulásának kockázata fokozódik (emlő, petefészek, prosztata, vese daganatok),

- nem megfelelő vagy kedvezőtlen ergonómiai tényezők esetén a váz- izomrendszeri és perifériás idegrendszeri betegségek kialakulásának kockázata nő,

- a folyamatos képernyő fixáció, a csökkent pislogásszám a szemizmok folyamatos összehúzódása és a könnyfilm csökkenése fájdalmat, olvasási nehézséget, égő, szárazság érzést okozhat, hosszú távon a szem károsodását okozhatja,

- az adminisztratív munkavállalók kb. 7 százaléka olyan krónikus betegségben szenved, amely folyamatos kontroll vizsgálatokat és terápiát igényel. Az aktív munkavállalói réteg számára a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás helyben hozzáférhető szolgáltatást jelent a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalói réteg számára állapotuk ellenőrzése, receptekkel való ellátásuk szempontjából,

- a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok jelentős szerepet vállalnak a munkahelyi prevenciós tevékenységben, az irodai munkavállalók védőoltásokkal való ellátásában,

- nagyságrendileg 1 millió irodai munkavállaló 3 százaléka munkavégzés céljából céges gépjárművet vezet, és ezen személyek évenkénti alkalmassági vizsgálata mellett a gépjárművezetői engedély alkalmasságának az elbírálása is a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok feladatkörébe tartozik.

A fenti sorokból jól értelmezhető, hogy a területet érintően jelen pillanatban nem valósult meg a jogharmonizáció, az 1. számú mellékletben a teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni azokat az egyéb joghelyeket, melyek a szeptember 1-től hatályos módosítástól függetlenül meghatározzák a munkáltatók és a velük szerződött foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók feladatait. Az összefoglalót a megfelelő helyzetértékelés elősegítse céljából készítették, hiszen a változások a munkavállalók többségénél (akik valamilyen fizikai, kémiai, zaj, hőmérséklet, biológiai, járványügyi stb. expozíció alatt állnak) egyáltalán nem változtatják meg a vizsgálatok rendszerét és célját, illetve azok alaposságát. Ugyanakkor a VOSZ elnökségének és Egészségügyi Tagozatának álláspontja szerint azok a munkáltatók döntenek helyesen, akik minden munkavállalójuk esetében megtartják a megfelelő alaposságú munkaköri alkalmassági vizsgálatokat (fizikális belgyógyászati vizsgálat, szemészet, EKG, labor stb.), még az adminisztratív területen dolgozók számára is. Fenti gondolatokat erősíti, hogy továbbra is fennáll az a kormányzati szándék, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók visszakapják azokat a korábban elvett jogosítványaikat (beutalás laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra, szűrővizsgálatokban való részvétel, gyógyszerfelírási jogosultság kiterjesztése), melyek hozzájárulhatnak munkavállalók egészségének hatékonyabb megőrzéséhez, valamint az aktív munkavállalói réteg számára az egészségügyi ellátáshoz való könnyebb hozzáféréshez.

1. számú melléklet – Munkavédelmi törvényben, valamint egyéb alacsonyabb szintű jogszabályokban meghatározott foglalkozás-egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó munkáltatói kötelezettségek

A munkáltatók foglalkozás-egészségügyi szolgáltató / szolgáltatás hiányában a Munkavédelmi törvényben (1993. évi XCIII. tv), valamint egyéb alacsonyabb szintű jogszabályokban rögzített alábbi munkáltatói feladatokat nem, vagy csak részlegesen teljesítik, ha nem folytatják az alkalmassági vizsgálatok rendszerét és a rendelőn kívül végzett munka- egészségügyi szaktevékenységet:

- külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek bejelentését, kivizsgálását (27/1996 NM rendelet és Munkavédelmi Törvény),

- a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát – a helyi körülmények figyelembevételével – meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül (27/1995 NM rendelet és Munkavédelmi Törvény),

- a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos, egészséget, biztonságot érintő kérdésekkel összefüggő felvilágosítását (27/1995 NM rendelet és Munkavédelmi Törvény),

- a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalók megelőző gondozását (27/1995 NM rendelet és 33/1998 NM rendelet),

- a munkahelyi veszélyforrások feltárását (27/1995 NM rendelet),

- munka-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldását (27/1995 NM rendelet),

- a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozását (Munkavédelmi Törvény),

- munkabalesetek kezelését, dokumentációját és munkaegészségügyi véleményezését (Munkavédelmi Törvény),

- a kockázatértékelés munkaegészségügyi szempontú felülvizsgálatát, véleményezését, illetve közreműködését az elkészítésében (Munkavédelmi Törvény),

- a munkavállalók látásvizsgálatát és munkaszemüveg igazolás kiadását a képernyős munkához ugyanis „a munkáltató köteles – a külön jogszabályba előírtak figyelembevételével – a foglalkozás-egészségügyi orvosnál (a továbbiakban: orvos) kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését” (50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 5.§ (1)),

- előzetes alkalmassági vizsgálatok munkajogi biztosítását, ugyanis minden újonnan belépő munkavállaló az előzetes alkalmassági vizsgálatakor nyilatkozatot ír alá a korábbi betegségeiről, fennálló egészségkárosodásáról, esetlegesen megváltozott munkaképességéről és kijelenti, hogy nincs eltitkolt megbetegedése. Amennyiben nem történik meg a belépéskor az előzetes foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálat, úgy a fenti nyilatkozat sem kerül aláírásra, ezért munkahelyen bekövetkező akut rosszullét, munkabaleset bekövetkezése, vagy foglalkozási megbetegedés kialakulása esetén kérdésessé válhat, hogy a munkavállaló – esetleg a belépése előtt is fennálló – megbetegedése szerepet játszhatott-e annak bekövetkezésében (pl. epilepsziás megbetegedések, súlyos diabetes, szívritmuszavarok, pszichiátriai kórképek, eszméletvesztéssel járó rosszullétek, stb.) A munkavállalók előzetes és időszakos alkalmassági vizsgálata lehetőséget biztosít a meglévő betegségek feltárására és az elhanyagolt/gondozatlan esetekben az alkalmasság korlátozásán keresztül a terápiás útra vissza tudja terelni a munkavállalót, amely a saját életminőségén kívül a munkahelyi teljesítményére és a munkabiztonságra is hatással lehet (33/1998 NM rendelet alapján),

- gyakori és/vagy hosszú keresőképtelenség utáni munkavállalás, soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatát, ugyanis 30 napot meghaladó keresőképtelen állomány esetén a munkáltató továbbra is köteles soron kívüli alkalmassági vizsgálatra küldeni az érintett munkavállalót (33/1998 NM rendelet alapján),

- munkaképes állapot elbírálását, különösen a krónikus egészségkárosodásban szenvedőknél (pl. pszichiátriai megbetegedések, idegrendszeri megbetegedések (pl. epilepszia), anyagcsere-megbetegedések (pl. diabetes), súlyos magas vérnyomással kezelt munkavállalók, előrehaladott onkológiai, szív-érrendszeri, mozgásszervi, érzékszervi megbetegedések esetében (33/1998 NM rendelet és a Munkavédelmi Törvény 49. §. (1) bekezdése alapján),

- a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásával összefüggő munkaegészségügyi tanácsadást és orvosi vizsgálatok elvégzését,

- munkaegészségügyi szaktanácsadást speciális szakértelmet igénylő esetekben pl. orvosszakértés, tanácsadás hatósági ügyek kezelésében, illetve kártérítési ügyek megelőzésében, kárenyhítésében.

Továbbra is hatályos jogszabályi környezet:

- 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (Munkavédelmi Törvény)

- 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

- 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet: a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról

- 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet: a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

- 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet: a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

- 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet: az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről

-  65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet: a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről

2. számú melléklet – Fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységek

- Különösen nagy felelősség viselése emberekért, anyagi értékekért.

- Döntés szükségessége

a) nehezen áttekinthető helyzetben,

b) új helyzetekben,

c) hiányos információk alapján,

d) ellentmondó információk alapján,

e) bonyolult szabályok, összefüggések utasítások alapján,

f) egymást gyorsan követő problémákban.

- Alkotó szellemi tevékenység

a) zavaró ingerek környezetében,

b) különösen bonyolult szabályok, utasítások alapján.

- Rutin szellemi munka

a) időkényszer viszonyai között,

b) rövid idejű, egyszerű feladat változtatás nélküli állandó ismétlésével,

c) tartósan szükséges akaratlagos figyelemmel.

- Különböző munkaeszközök, technológiai folyamatok pontos, gyors váltogatása időkényszer vagy különleges figyelmi követelmény, illetve fokozott felelősség eseteiben.

- Képernyős munkahelyeken történő munkavégzés.

- Emberekkel foglalkozás kötelezettsége konfliktusveszélyes helyzetben.

- Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos személyek nevelési-oktatási, ápolási-gondozási, rehabilitációs intézményeiben, javító intézetekben nevelési, oktatási tevékenységet végzők.

- Szakképzett ápolói munkát végzők elmeosztályokon, elmeszociális otthonokban, súlyos fogyatékosok szociális intézményeiben, szociális otthonok munkavállalói, traumatológiai, intenzív osztályokon, krónikus és baleseti belgyógyászati osztályokon (öngyilkossági kísérletet tett betegeket ellátó osztályokon), onkológiai osztályokon, detoxikálókban, krónikus elmegyógyászati osztályokon, valamint drogambulancián, illetve -osztályokon.