„Ha nincs tárgyalási rutinod, akkor a befektetők a nadrágot is lealkudják rólad”

A tanév során második alkalommal tartották meg a Spinoff Klubot, melyre ezúttal a Bridge Hallgatói és Oktatói Klub nagytermében került sor. A szervezők Makai Attilát, a NexCon Kft. ügyvezetőjét, innovációs tanácsadót hívták meg előadónak (képünkön), aki másfél órás workshopot tartott a zömében fiatal hallgatókból álló közönségnek. Az előadó rendkívül sok információt sűrített bele mondandójába. Főbb gondolatait – a teljesség igénye nélkül – az alábbi három pontban foglaltuk össze.

Nem (csak) a húszéveseké a világ

Makai Attila szerint hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a jól menő startupokat huszonéves fiatalok alapítják egy garázsban, akik az egyetemet otthagyva milliárdosokká válnak. Ezzel szemben a sikeres startup vállalkozók majdnem 90 százaléka 45 év feletti. Az alapítók életkora alapján két kitüremkedés látható a statisztikákban, az egyik 19–28 éves kor között, a másik (és a jelentősebb) a 40. életév környékén. Mi lehet az oka ennek?

„Harmincévesen az ember házat épít, családot alapít, gyereket nevel. Ilyenkor nehéz tizenöt-tizenhat órákat dolgozni naponta. Arról nem is beszélve, hogy aki egyetemista korában nem csinált startupot, az valószínűleg elhelyezkedett egy cégnél, és nem kezd el vállalkozni” – jelentette ki az előadó, majd megvilágította azt is, jellemzően miért középkorúak alapítanak startupokat.

„A vállalati életben megszerzett tapasztalat általában negyven év fölött áll az ember rendelkezésére. Csakugyan erre a korra épül ki az a kapcsolatrendszer, amely egy startup alapításához elengedhetetlen. Mindemellett a dolog érzelmi oldala is fontos. Negyven-ötven év körül sokaknál beköszönt az életközepi válság, és az ember azon kezd gondolkodni, hogy kipróbáljon-e valami mást, mint amit addig csinált” – részletezte.

Makai Attila úgy vélte, a fiataloknak sokkal nehezebb dolguk van, ha startupot indítanának. Ha adott a jó ötlet, de hiányoznak bizonyos kompetenciák, hova lehet fordulni segítségért? Oda, ahol ezekkel rendelkeznek: az egyetemhez. És ezzel el is érkeztünk az előadás lényegéhez.

Az egyetem hatalmas erőforrás

„Az egyetemeken nagy tudásbázis halmozódik fel az élet valamennyi területéről. Szinte mindenhol van már közgazdaság-tudományi kar, így egy üzleti terv elkészítése nem okoz gondot. Ahol a jogi kar is adott, biztosan akad olyan szakember, aki képes azt szerződést véleményezni, amin öt éven belül a startup jövője múlik majd. Nem gondolunk bele, de valójában egy erőforráskupac tetején üldögélünk, amit egyetemnek hívnak. Ez a Széchenyi István Egyetemre fokozottan igaz” – rögzítette.

Az intézményben az utóbbi években egy olyan innovációs ökoszisztéma alakult ki, amely az önkormányzat, a piaci szereplők, a befektetők és a felsőoktatás együttműködésével hatékonyan képes segíteni a fiatal vállalkozókat, üzleti hasznot eredményezve minden résztvevőnek. Ha valakinek irodára, tőkére, tanácsadásra, termékvalidálásra, jogi segítségre van szüksége, a Menedzsment Campus tárt karokkal várja. Az egyetem felkészült munkatársai akár üzleti találkozókra is elkísérhetik a startupot indító hallgatókat – amire sok esetben szükség is lehet. A piacon ugyanis kevésbé veszik komolyan azokat, akik frissen léptek ki az egyetem kapuján.

„Ha nincs tárgyalási rutinod, akkor a befektetők a nadrágot is lealkudják rólad. Viszont ha olyan szakemberekkel mész el ezekre a megbeszélésekre, akik már túl vannak sok száz ilyen találkozón, finoman tudják jelezni a partnernek, hogy a megállapodás nem elfogadható” – mutatott rá az előadó.

Hogyan lehet tőkét szerezni?

Az innovációs ökoszisztéma kulcsszereplője a befektető, a startup beindításához ugyanis tőlük kell tőkét bevonni. A hagyományos tőkealap nem jöhet szóba, hiszen számára egy startupbefektetés túlságosan kockázatos volna, ezért jöttek létre a kockázatitőke-befektetők, még a hatvanas években, az Egyesült Államokban. A baj az, hogy még ezek a befektetők sem invesztálnak olyan cégbe, amelyik nincs jelen kész termékkel a piacon. Mit lehet tenni ilyenkor?

„A startupalapítók ezt FFF finanszírozással szokták megoldani. Ez egy rövidítés, ami kibontva annyit tesz, hogy friends, family and fools, azaz barátok, család és a bolondok. Ők szállnak be némi haszon reményében vagy puszta jóindulatból az üzletbe. Ez vagy sikerül vagy nem, ezért létrejött az angyalbefektető intézménye. Az üzleti angyal egy olyan gazdag magánszemély, aki szívesen áldoz kockázatos projektekre a vagyonából, bízva pénze megtérülésében. Végül meg kell említeni az állami és uniós forrásokból működő tőkealapokat, amelyek a gazdaság élénkítése céljából finanszíroznak induló vállalkozásokat. Ilyen a Széchenyi István Egyetem partnere, a Hiventures is” – vette számba a lehetőségeket Makai Attila.

Amikor befektetésekről beszélünk, fontos látni a dolgot a befektetők nézőpontjából is. Mit szeretne ugyanis a befektető? Hasznot elérni. Ezt pedig úgy teheti meg, ha öt-hat éven belül eladja a tulajdonrészét a cégből. Épp ezért számukra a legnagyobb rémálom nem is a csőd, hanem az, ha nem tudják jó áron eladni az üzletrészüket.

Széchenyi István Egyetem

Fotó: Horváth Márton