Németh Gábor: Az Arteries-nél rendkívüli tehetségekkel készülnek jó szoftverek

Németh Gábor addig szeretne foglalkozni jelenlegi feladataival, amíg úgy tud felkelni, hogy szereti a munkáját és a csapatot. Az Arteries szoftverfejlesztő teamje egyébként folyamatosan bővül, néhány év alatt a létszám megnégyszereződött, a fejlesztők között rendkívüli tehetségek is dolgoznak a projekteken. Gáborhoz nagyapja és édesapja révén közel áll az asztalos szakma is, és szívesen építene például hajókat. Ha arra is kíváncsi, hogy mit tart a motivációról, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 375. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Nem gondolom, hogy felértem volna a csúcsra. Talán sosem fogok. Egy olyan hegyet látok magam előtt, amire folyamatosan felfelé kell haladni. Voltak persze emlékezetes időszakok eddig is. Jó visszagondolni egy-egy kifejezetten komplex megbízásunkra, egy-egy világújdonságnak tekinthető technológia bevezetésére. Amikor egy USA-beli nagyvállalat logisztikai rendszerébe szállítottunk 3 év alatt több mint 16 különböző témájú hatékonyságnövelő és folyamat-optimalizációs vagy ügyviteli szoftver megoldást. Amikor sport-analitikával, adatelemzéssel foglalkozó startupunk szakmai sikereit éljük át. Amikor egy általunk fejlesztett Gránit Bank alkalmazás évről évre díjakat nyert, vagy amikor anno a BKK Futár alkalmazások sikerrel debütáltak. Ezek mind szép emlékek, és sokat tudnék még felsorolni, viszont messze nem vagyunk még a csúcson.

– Milyen távra tervez?

– Lehet, hogy közhelyes, de addig szeretnék ezzel foglalkozni, amíg megtalálom benne a szakmai motivációmat, és úgy tudok felkelni, hogy szeretem a munkámat, a csapatomat. Már több mint 16 éve csinálom, és még érzek magamban bőven potenciált.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretnék egy nagyon komoly társadalmi hasznossággal bíró, környezetvédelemmel kapcsolatos projektet látni a megvalósított munkáink listáján. A közeljövőben jó esélyünk van ilyenre, de nem szeretnék spoilerezni. Tudni kell, hogy mi leginkább projekt alapon dolgozunk megbízóinknak. Viszont nagyon szeretnék legalább egy olyan saját terméket kifejleszteni az Arteries csapatával, amire egyhangúan büszkék vagyunk, és komoly nemzetközi sikereket ér el.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon sokat köszönhetek iparági partnereinknek, akiket legtöbb esetben barátainknak is tekintünk. Több olyan szintén cégvezetői felelősségben dolgozó ismerősömmel ápolok jó kapcsolatot, akikkel támaszkodhatunk egymás tapasztalataira. Nyilván sokat olvasok, keresem az aktuális kihívásainkhoz illeszkedő szakirodalmat vagy éppen életrajzi írásokat. Sokat tanulok ugyanakkor a munkatársaimtól is. Vezetőként a legfontosabb, hogy jól tudjunk hallgatni és meghallani. Ez a kulcsa sokszor az én fejlődésemnek is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Az Arteries, hála Istennek, rengeteg érdekes szoftveres projekten, applikációfejlesztésén dolgozik. Nagyon változatos a munkánk, időről időre új típusú, és embert próbáló kihívásokkal találkozunk. Élesen kell tartanunk magunkat, hogy ezeket megugorjuk, és ha ehhez társul egy jó munkahelyi/munkatársi környezet, egymást inspiráló, gondolkozó, innovatív csapat is, akkor a motivációval nincs gond. Nem hiszek egyébként abban, hogy külső motivációs eszközökkel sikert lehet elérni. Abban hiszek, hogy az általunk befolyásolt külső tényezőknek a belső motivációinkat kell frissen tartsák, és ebből tudunk erőt, tüzet és lelkesedést kapni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Hajóépítő szívesen lennék. Édesapám és nagyapám nyomán az asztalos szakma is közel áll hozzám. Általában véve azok a szakmák vonzanak, ahol kreatív alkotótevékenység zajlik, és nagy szerepet játszik a technológia. A jelenlegi munkám is ilyen.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Szeretem, ha organikusan, ajánlások alapján keresnek meg minket, és ezekben a megkeresésekben bizonyíthatjuk rátermettségünket. Ez lavinát indíthat be, és általában a legjobb kapcsolatokat hozza. Hiszek a becsületes és kemény munka eredményében. Természetesen végzünk tudatos marketing tevékenységet is, ez a növekedésünkhöz elengedhetetlen.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az a helyzet, hogy „hatékonyság-mániás” vagyok. Ez azt jelenti, hogy nehezen engedem el magam. Mindenben az értelmet és a célt keresem. A nettó szórakozástól bűntudatom támad. Még egy filmet sem tudok úgy végig nézni, hogy abból ne tanuljak valamit. Ha nincs ilyen lehetőség benne, kikapcsolom, vagy utólag megbánom, hogy erre pazaroltam az időmet. A sportban, de még a családi időkben is keresem a fejlődés, a tanulás lehetőségét. Ebben úgy érzem, idővel változom, lazulok, és ezt nem tartom feltétlen normális dolognak.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A butasággal. Nehezen viselem, ha logikátlan, buta döntésekkel vagy azok eredményével találkozom. A buta gondolatok, a tájékozatlanság, az elvakultság vagy az önpusztító tevékenységek indulatokat hoznak fel bennem. Nehezen tolerálom a pazarlást vagy a környezetkárosítást, az értelmetlen felhalmozást.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen veszek részt olyan tevékenységben, ami más embereknek örömet vagy segítséget nyújt. Szívesen részt veszek környezetvédelmi tevékenységekben. Munkatársaimmal szerveztünk már segítő csoportot katasztrófa sújtott területekre, de például faültetéseket is szerveztünk. Ha nem tanulunk meg feltétel nélkül adni, akkor nagyon szomorú jövő vár ránk.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családomra, az Ő (értelmes) igényeikre sosem sajnáltam. Ezen kívül a hobbimat nagyon szeretem, vitorlázok. Ez sajnos kicsit sem olcsó mulatság.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Amikor a vízen vagyok a vitorlás csapatommal. A természet felfoghatatlanul komplex. A Jóisten ezt nagyon kitalálta. A vízen ezt sok dimenzióban át lehet élni, és mindig újat ad. A természettel szembeni alárendeltség érzése – az, hogy együtt élni lehet vele, de uralkodni felette lehetetlen – nagyon furcsa békességgel tölt el. Jelenleg ez az egyetlen szituáció, amikor mindent el tudok felejteni egy időre, és feltöltődök az újabb kihívásokra.

(Fotó: Kóczián Rita)