Molnár Ferenc: Isten tervez, mi végrehajtjuk

Molnár Ferenc PhD, közgazdász, fenntarthatósági szakértő, üzletember, a Prevenciós célú Virtuális Építő Programok (PVÉP) ötletgazdája és jogtulajdonosa, a Singulab Inkubátorház Zrt., valamint több vállalkozás és nonprofit szervezet, illetve startup tulajdonosa. Nevéhez köthető Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb, az Európai Bizottság által is díjazott zöldenergetikai programja, a Virtuális Erőmű Program felépítése és működtetése. Következzen az Üzletem 12 kérdés - 12 válasz sorozatának 203. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Kettőt emelnék ki, mindkettő a fenntarthatóság témaköréhez kapcsolódik, ami a szakterületem, és amelyből egészen fiatalon 26 évesen doktoráltam. 2007-ben az én javaslatomra indult el, majd született meg Magyarország első Nemzeti Fenntarthatósági Stratégiája, melynek – Heltai László kollégámmal együtt – a fogalmazói is voltunk. A másik egy kelet-közép európai fenntarthatósági mintaprojekt, a Virtuális Erőmű Program létrehozása és elindítása Fürjes Balázzsal közösen. A VEP immár évtizedes szerteágazó működése önmagában is fontos mérföldkő. 2015-ben a program elnyerte az Európai Bizottság fenntarthatósági díját, 2018-ban Áder János köztársasági elnök a program fővédnöke lett, majd ezt követően az ENSZ-ben is bemutatták, mint nemzetközi mintaprojektet.

– Milyen távra tervez?

– Isten tervez, mi végrehajtjuk. Mivel közösségi hasznosságú dolgokat építek, hiszem, hogy ezek a jövő generációknak és jelentős eredményeket hoznak. Én magam pedig addig csinálom, amíg látom a pozitív hozadékát és bírom egészséggel.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Európai uniós pályázati szakmai ügyekben a ranglétra minden fokán álltam már, az elemzőtől a teljes intézményrendszer átalakítását támogató csúcsszakértő pozícióig. Itt karriercéljaim már nincsenek, de ma is szívesen adok koncepcionális javaslatokat a kormány és intézményei részére. Szeretném, ha az alapvetően intézményeknek szóló VEP minden emberhez eljuthatna: egy olyan szemléletformálással és edukációval is együtt járó lakossági programot indítunk – 2021-től egy ingyenes applikációval megtámogatva –, amely a leromlott állapotú vidéki lakóházak felújítását célozza. A lehetőség hatalmas, mintegy 2,5 millió ingatlanról beszélünk.

Emellett három éve belekezdtem egy kockázati tőkealapba is, amely hozott kiváló és kevésbé jó eredményeket is, de most már látom, hogyan lehetne igazán jól csinálni. Ha lesz rá energiám, szeretném magasabb szinten folytatni.  Elkezdtem egy, a VEP analógiájára épülő egészségfejlesztési és betegség-prevenciós programot építeni Virtuális EgészségKözpont (VEK) néven. A következő időszakban ez lesz a szakmai-üzleti tevékenységem fókuszában.  

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Emberileg és kulturálisan (munkabírás, emberek szeretete, maximalizmus) a szüleimtől és nagyszüleimtől – különösen az édesapámtól és a nagyapámtól. Mellettük a feleségemtől, aki nálam sokkal jobb emberismerő, és olyan világos és tiszta gondolkodású támogató, aki a főbb üzleti és szakmai dolgokat sokszor jobban látja, mint én magam.

A tanáraim közül a gimnáziumom matematika-fizika tanárát, Ponácz Ferencet és a Corvinus Egyetemről Kerekes Sándor professzort emelném ki – mindkettő kiváló ember, szakember, pedagógus és mentor.

A munka területéről harmadik főnököm, Kleinheinz Ferenc, korábbi stratégiai tervezési vezető nevét emelném ki – emberileg és szakmailag is igazi példakép. Mellette több üzleti partnerem is volt, akik nagy hatással voltak a cégvezetői munkámra: közülük Zsoldos Zoltánt, Heim Pétert és Fürjes Balázst említeném meg. 

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Elsősorban a munkánkat meghatározó szemlélettel, amely a bizalmon, az önállóságon és a rugalmasságon, illetve a minőségen alapul. Azt vallom, hogy a munkabér csak egy minimális faktor, ha lojális és támogató csapatot szeretnél. Nálunk az alapfizetések nem alacsonyak, de nem is kiemelkedőek, ugyanakkor minden egyéb körülmény – a projekt alapú működés és teljesítményértékelés, a magas eredménybónuszok lehetősége, a teljesen rugalmas munkavégzés (home office-szal), a folyamatos tanulás, a csapatépítők és együttes programok – azt segíti, hogy a kollégák érezzék a bizalmat és a szabadságot. Mindeközben maximális minőséget várok el egy-egy terméknél vagy szolgáltatásnál, amiben én is próbálok jó példával elől járni. Emellett fontos, hogy családbarát munkahely vagyunk, többféle módon támogatjuk például azokat, akiknek gyermekük születik vagy megházasodnak, de mindenkinek az egyedi élethelyzetéhez próbáljuk alakítani a munkáját.

A teljes motivációs mixet tekintve szerintem magyar viszonylatban kifejezetten vonzó munkahely vagyunk, nálunk jól fogja magát érezni a munkavállaló. Ezt támasztja alá, hogy minimális a rotáció, folyamatosan szeretnének hozzánk jönni új munkatársak, és vezetői szinten komoly változásra 10 év alatt egyszer került sor – éppen egy olyan munkatárstól váltam meg, aki nem csak élt, de sok szempontból vissza is élt a nagy szabadsággal, a neki adott lehetőségekkel és a bizalmammal.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szeretnék egyszer egy saját borászatot építeni és működtetni, újra jobban együtt élni a természettel. De ez egyelőre még nagyon távolinak tűnik.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A klasszikus keresztényi és egyben közgazdasági játékelméleti tézis közös metszete, azaz, a „nyiss pozitívan” nálam alaptézis. Hiszek abban, hogy két értelmes szereplő, ha megvan közöttük a kémia és beszélnek egymással a működésükről, a céljaikról és arról, hogy milyük hiányzik, illetve milyük van, két-három beszélgetés után – ha akarnak és van közös metszet is – már tudnak üzletet is kötni. Folyamatosan hálózatokat és komplex struktúrákat építek, amelyek a kölcsönös kereslet-kínálat illesztésekkel jutnak – win-win módon – jobb helyzetbe. Mindenhol a középpont az ember – és annak céljai, személyisége, motivációi.

Sokan azt gondolnák, hogy ma már minek a személyes találkozás, mit ad hozzá az interneten elérhető információk tömegéhez? Pont azt, hogy feltárul vele az EQ, és sok olyan tényező, amelyek a hosszú távú üzleti együttműködésekben is sokkal fontosabbak, mint a klasszikus üzletileg értékelt tételek. Lehet, hogy lenne olyan nagyobb marginú üzlet, amilyet csak egyszer kötsz, de rosszul érzed magad benne és nehezen fizet az amúgy emberileg is nehéz partner. Na, ehelyett kevesebb vagy minimális margin, de hosszú távú, építő és jó partnerségek az én célfüggvényem faktorai.

– Mire sajnálja az idejét?

– A mérgező és energiavámpír emberekre és a hozzájuk kapcsolódó ügyekre és üzletekre. Folyamatosan építem le őket, legyen szó cégben dolgozó vezető kollégáról, vagy üzleti partnerről – de ugyancsak így járok el az érdekbarátokkal. 

– Mivel lehet felbosszantani?

– Kevés dologgal és sokáig kell csinálni. Talán az embertársak és az állatok bántalmazása vagy elhanyagolása a leginkább ilyen.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Én egy tipikus „miben segíthetek” ember vagyok – ennek a kiszolgáltatottsági pontjaival együtt. Ebből következően sokaknak és sok mindenben segítek. A bádogosnak segítek szerződést készíteni és jogvédelemhez jutni, az utca lakóinak az aszfaltozást megszervezni, a szomszédoknak pakolni és nagyobb tárgyakat szállítani, otthon takarítani, a focicsapatnak a helyszínt és az időpontot szervezni. De a kerti és a termőföldön végzett munkákat szeretem a legjobban. A gyermekkoromra emlékeztet.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Igazából semmire, ami értékes az életben. Ahol semmi sem a pénzben méretik: a család és a jó ügyek, így például az egészségvédelem, az állatok védelme, a közösségi ügyek, a beteg gyermekek, a betegségprevenciós ügyek és a jótékonyság.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A család és a sport. Nagyon jó érzés egy-egy fárasztó nap után hazatérni a vidéki házunkba és a kisfiammal és a feleségemmel tölteni a délutánt és az estéket. Reméljük, hamarosan új jövevénnyel bővül a családunk. Gyermekkorom óta szeretem a sportokat. 27 éves koromig igazolt labdarúgó is voltam – azóta már csak hobbiból focizom –, jelenleg a futás, az úszás és a kerékpározás maradt meg mint elsőszámú feltöltődési terep.