Nagyon gyorsan tudok dönteni, és ilyenkor általában jobban is, mintha túl sok időm van mérlegelni – mondta az Üzletemnek Mehlhoffer Tamás, a Tungsram Group globális PR és kommunikációs igazgatója.
Mehlhoffer Tamás 20 évig volt újságíró, szerkesztő, főként gazdasági témákban dolgozott. Számos hazai online portál indulásánál bábáskodott. Volt a Haszon magazin főszerkesztője és megyei napilap főszerkesztője is, tartalomgyártó vállalkozást is működtetett, főleg ingatlanpiaci online és nyomtatott kiadványok, rádióműsorok gyártására neves magyar kiadóknak. Néhány éve váltott, PR területre evezett át saját ügynökséggel, majd 2018-ban a GE-től függetlenedő, újjászülető Tungsram Group globális PR és kommunikációs igazgatója lett. Mindig a hasznos, az embereknek segítő tartalomban, kommunikációban hitt, sosem volt az öncélú újságírás híve. Azt mondja: ilyen értékeket kell képviselnie a PR-nak is.
Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 357. interjúja!
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Nagyon remélem, hogy még nem értem el karrierem csúcsát. Számos lehetőséget és meghódítandó magasságot látok magam előtt. “Enjoy the ride”, ahogy mondani szokták, és közben felvillannak fényesebb emlékek – inkább így fogalmaznék. Ilyen például, amikor két éve sikerült elérnem, hogy a Tungsrammal kapcsolatos egyik hír olyan lefedettséget kapott az amerikai sajtóban, hogy New York-I Times Square-en, a világ legnagyobb forgalmú közterén is futott a hírtáblákon. De az is szép pillanat volt, jó régen, amikor kezet foghattam a Dalai Lámával.
– Milyen távra tervez?
– Sem a szakmámat, sem jelenlegi állapotában a világot nem látom olyannak, amelyben túl hosszú távon lehetne építkezni. Természetesen a nagyvállalati lét megköveteli a legalább 1-2 éves stratégia kialakítását. A kommunikáció, még ha tematizál is, akkor is reagál valamire, ha másra nem, a korszellemre. Így én inkább a felmerülő lehetőségeket tudom jól kihasználni. Sürgős és nagyszabású megoldásokban jeleskedem vagy “válságos” helyzetekben érzem jól magam. Nagyon gyorsan tudok dönteni, és ilyenkor általában jobban is, mintha túl sok időm van mérlegelni. Ami a személyes terveimet illet, a nemzetközi PR és az ESG-hez kapcsolódó új világ még számos lehetőséget tartogat, így ezekkel mindenképpen sokat fogok foglalkozni a következő években.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Olyan nemzetközi konferenciát vagy eseményt szervezni itt, Magyarországon, amelyben a világ legnagyobb fenntarthatósági szakértői és celebjei igyekeznek megoldani a klímaválságot és talán valamilyen kézzel fogható, érdemi eredményre is jutnak.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Az ember mindenkitől, akitől valaha tanult, hordoz magában valamit, ezért sok mindenkinek hálás vagyok, még olyanoknak is, akitől csupán azt tudták megmutatni, hogyan nem szabad cselekedni. Az újságírásról a legfontosabbakat első szerkesztőmtől, a legendás Csulák Andrástól tanultam, legutóbb pedig Joerg Bauer, a Tungsram vezére adott esélyt nekem, hogy nemzetközi PR kommunikációban kipróbálhassam magam. Feleségemet, Dórát tudnám még kiemelni: ő már akkor tudta, miként kell fenntartható körülményeket teremteni, úgy felépíteni a környezetünket, hogy valóban értékes életet élhessünk, amikor ez még nem volt a globális közbeszéd tárgya.
– Mivel motiválja a kollégáit, társait?
– Igyekszem tágabb összefüggésbe helyezni, hogy mit miért fogunk tenni, mindig megmutatom a célt és a vele járó, szélesebben értelmezett jutalmat is. Ez a racionális érvelésem. Az emocionális részben pedig az út nehézségeit is igyekszem feltárni, mert olyanokkal szeretek dolgozni, akik értelmes mértékig, de hajlandók küzdeni, és tudom, hogy az akadályok legyőzése motiválja őket. Remélem, hogy ez utóbbiban tudok példát mutatni, hiszen amiben tényleg hiszek, azért kiállok és harcolok.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Mivel elkötelezett és tudatos kávéfogyasztó vagyok, szívesen kitanulnám a kávépörkölést és egy kávézót is nyitnék. Talán egyszer megteszem. A kávé egyébként a klímaválság egyik nagy próbaköve, hiszen ha nem változtatunk természetpusztító életmódunkon, akkor ez a ma még alapvető fogyasztási cikk hamarosan elérhetetlenül drága, majd csak simán elérhetetlen lesz.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– A LinkedIn nagy segítségemre van, de nagyon hiszek a közös ismerősök által összehozott személyes találkozókban. Másik erősnek gondolt fegyverem a kíváncsiság. Olyan nagyon sokan mondják ma a tutit, én viszont szeretek kérdezni és figyelni – részben ezért lettem újságíró annak idején. A másik fél értékeli ezt.
– Mire sajnálja az idejét?
–“Aki huszonnyolc szóban mondja el azt, amit tíz szóban is megtehetne, az egyéb aljasságokra is képes.” Moldova György nem divatos író manapság, de ezt például hibátlanul fogalmazta meg. A 28 szavas merénylőkre nagyon sajnálom az időt.
– Mivel lehet felbosszantani?
– A szűklátókörűséggel. Azzal, ha valaki nem képes a minimális empátiára, vagy nem képes egy lépést hátralépve a más szemszögből megnézni azt, amit mond vagy tesz.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Vállalok is, szakmai kompetenciámba illő oktatási feladatot, előadást, iskolai mentorálást rendszeresen végzek. AmCham karriernagykövetként pedig pályaorientációs napokon veszek részt az ország több részén is. A gyerekek fejlesztése a legfontosabb kötelesség.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Közös családi élményekre, családi házunk fejlesztésére, valamint könyvekre, CD-kre és ritka képregényekre. A feleségem szerint leginkább hifi kábelekre, de erről már leszoktam szerintem.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A Földközi-tenger vidéke és a Dunakanyar. Egy insipiráló életrajzi könyv. Bármi David Bowie-tól. Mostanában újra edzőterembe járok, azok a másfél órák teljesen feltöltenek.
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.
