Kreutz László: Az üzletben mindig az izgat legjobban, ami már túlmutat rajta

Kreutz László az elmúlt 25 évben különböző területeken, többféle méretű és kultúrájú szervezetben szerzett tapasztalatot. Ezekből merítve a Fellowes Hungary 2011-es indulásakor lehetősége nyílt olyan céget építeni, amivel a leginkább tud azonosulni. A legfontosabb célja az, hogy megtalálja azokat a megoldásokat, amelyek elégedetté teszik a vásárlóikat, partnereiket és a kollégáit. Nem gondolja, hogy a vevőnek mindig igaza van, de azt igen, hogy olyat kell nyújtani neki, ami meggyőző és megelégedéssel tölti el, hogy kétsége se legyen, hogy legközelebb is a Fellowes lesz számára a legjobb választás. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 244. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Remélem, nem ez lesz a végállomás, de ahol most tartok, azt egyértelműen a karrierem egyik csúcspontjának tartom. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt 10 évben kollégáimmal felépítettük egy világmárka három országért felelős képviseletét, amely Magyarország mellett Szlovákiában és Szlovéniában is kizárólagosan képviseli a Fellowes-t. Folyamatosan fejlesztjük a piacot és építjük a márkát, miközben – és ez nekem sokat jelent – edukálunk is. Szeretném hinni, hogy az adatvédelemmel és az irodai munkával kapcsolatban komoly szemléletformáló munkát is végzünk az üzlet mellett. Én nem csak egy iratmegsemmisítővel, vagy egy háttámlával többet szeretnék eladni – azt is persze – de úgy, hogy közben hozzásegítsem a vásárlómat egy fontos tudáshoz, ami alapján felelősen tud dönteni, hogy mit vegyen meg, és amit megvesz, annak milyen hatása lesz az ő vagy a cége életére. Küldetésünknek tekintjük, hogy felhívjuk a figyelmet a munkahelyi környezet minőségének jelentőségére, ami befolyásolja a munkavégzés minőségét, biztonságát, hatékonyságát, nem beszélve az emberi tényezőről, a munkát végző testi és mentális egészségéről. Örömmel olvastam a híradásokban, hogy az irodai munka veszélyei és azokra hozott megoldások az elkövetkezendő időszakban az EU-ban és a magyar kormányzati törekvésekben is központi szerepet kapnak majd.

– Milyen távra tervez?

– Alapvetően közép és hosszú távra tervezek. Nem szeretem, ha egy vezető rövid távon gondolkodik. Ahogy az előbb szó volt róla, nekem az üzleti sikerek mellett fontos a társadalmi szemléletformálás is, az pedig nem megy öt perc alatt. Szerencsés vagyok, mert egy több mint százéves márkát képviselek itthon és a környező országokban. Márpedig a Fellowes-ra, ahogy a többi régi, nagy márkára sem lehet rásütni, hogy máról holnapra élne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hosszú távú terveket ne kéne rövidebb részfeladatokra bontani, és persze van olyan helyzet is, amikor kifejezetten rövid távra kell berendezkedni. A 2020-as év éppen ilyen volt. Sokszor azonnal kellett dönteni a járvány miatt, de ezeket a döntéseket is távlatos szemlélettel próbáltam meghozni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A fejlődés vágya hajt előre. Szeretnék egy még erősebb brandet építeni, még elégedettebb partnerekkel és kollégákkal dolgozni, még több piacot kiszolgálni és újabb országokért felelni, de elsősorban azt szeretném, hogy még több vásárló gondolja úgy, hogy a Fellowes márka a lehető legjobb választás számára.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nem szeretnék, de talán nem is tudok egyvalakit kiemelni. Azt gondolom, ha valaki fejlődni akar, bárkitől tud tanulni. Bár meggyőződésem, hogy a legtöbb kérdésre bennünk is ott van a válasz. Véleményem szerint az a legjobb, ha egyszerűen tesszük a dolgunk, nyitottak vagyunk a világra és folyamatosan keressük a megoldásokat. Mindemellett persze olvasok üzleti szakirodalmat vagy megnézek egy-egy előadást, de nem vagyok „önfejlesztés függő”, nem járok mindenféle konferenciára és üzleti reggelikre és nem írok ki mindenféle okos idézetet a fürdőszobai tükörre. Ha van egy probléma vagy kérdés, amire keresem a választ, akkor megszerzem hozzá a szükséges tudást, de a legfontosabbnak a cselekvést tartom.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A legjobb motiváció szerintem a sikerélmény és a fontosság érzése. Igyekszem nyitott és támogató környezetet biztosítani számukra, hogy merjenek és tudjanak saját döntéseket hozni és azokért felelősséget vállalni. Nem hiszek az autokratikus vezetésben és legfőképp nem szeretném, ha kollégáim mindig úgy cselekednének, ahogy én tenném. Ehhez természetesen önálló, érett gondolkodású, egyenrangú partnerekre van szükség, ezért nekem a legfontosabb feladat mindig az, hogy megtaláljam a megfelelő munkatársaimat és támogassam őket fejlődésükben, hogy a lehető legtöbbet tudják kihozni magukból

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Ha 30 évvel fiatalabb lennék, biztos megpróbálkoznék a könnyűzenével. Ez a tinédzserkori álom nálam valahogy nem múlik el, most éppen dobolni tanulok.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Biztos sablonosnak tűnhet a válaszom, de én a kollégák, a kereskedelmi partnerek és beszállítók kiválasztásakor is az embert nézem. Szerintem a bizalom és a „kémia” két ember között olyan szakadékokat is képes áthidalni, amit a szaktudás vagy az üzleti potenciál nem. Lehetőség szerint az üzleti kapcsolataimat is hosszú távra tervezem és kerülöm az opportunista partnereket. Ezért a win-win szituációt keresem, és noha nem általános, de olyan is előfordult már, hogy felfelé alkudtam. Egy értékes, hosszú távú partneri viszonyban adott esetben nekem még ez is belefér.

– Mire sajnálja az idejét?

– A kényszerű üres járatokat nehezen viselem. A dugóban araszolás és a sorban állás klasszikusan ilyen, ilyenkor igyekszem a lehetőségekhez mérten hasznosan tölteni az időt.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az ismétlődő hibáktól, a tétovaságtól és az üres fecsegéstől meglehetősen feszült leszek.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Jelenleg egy kis sportegyesületnek vagyok az elnöke, és nem elképzelhetetlen, hogy egyszer egy állatvédelmi szervezetben is szerepet vállaljak.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Ami bármilyen módon hasznosul, értéket teremt, vagy örömet okoz, arra nem sajnálom.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Mindig volt valami hobbim, ami segített egyensúlyban tartani az életemet. Bár nincs ebben semmi szándékoltság, mégis úgy alakult, hogy ezek nem is annyira hétköznapiak. Korábban 10 évig aktívan siklóernyőztem. Ma távirányítású modellhelikopterekkel foglalkozom, dobolni tanulok, és ha időm engedi, motorozom.