Hiszek abban, hogy küldetésünk nagyon fontos reformot indít el a hazai munkásszállások piacán – mondta az Üzletemnek Kiss Éva, a Wellby House Kft. értékesítési vezetője.
Kiss Éva azt mondja, hogy nyitott szemmel jár, mert bárhol találkozhat olyan emberrel, leendő partnerrel, akivel üzletet lehet kötni. A Wellby House Kft.-nél küldetésüknek tekintik, hogy új alapokra helyezzék a munkásszállókról alkotott képet. Magyarország első well-being szempontokat előtérbe helyező munkavállalói lakóparkjaként olyan újgenerációs szállásokat biztosítanak, amelyek hozzájárulnak a dolgozók hatékonyabb munkavégzéséhez. Ha érdekli, hogy Éva mit írt fel a szakmai bakancslistájára, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 515. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Úgy gondolom, hogy számos olyan siker volt már a munkáim során, amit akkor kiemelt jelentőségűnek könyveltem el. Ennek ellenére szeretném azt hinni, hogy a valódi csúcsot még nem értem el. Szeretek előre nézni, az a pont, amit valódi csúcsnak ítélek majd meg, úgy érzem, még előttem áll.
– Milyen távra tervez?
– Szeretem a munkámat, szeretek emberekkel és üzlettel foglalkozni. Az értékesítés olyan terület, ahol tökéleseten megtaláltam a helyemet. A Wellby egy induló projekt, vállalkozás, a céljaink azonban hosszútávúak. Ezért egyértelműen hosszútávra tervezek jelenleg, de hiszem, hogy ezt csak rövid távú tervek kitűzésével lehet elérni. Így most a munkám során egyelőre a kisebb eredményekre összpontosítok.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Szeretném, ha a Wellby az ország összes ipari nagyvárosában megtalálható lenne. Hiszek abban, hogy küldetésünk nagyon fontos reformot indít el a hazai munkásszállások piacán. Kiemelt célunk szállókat létrehozni, amelyek élhető terekkel, korszerű fűtés-hűtés technikával és 21 századi igényeknek megfelelő szolgáltatásokkal, infrastruktúrával állnak a munkaadók, munkaerő-kölcsönzők és a munkavállalók rendelkezésére. Szeretném, ha szállóink tele lennének, és aki meglátja a logónkat, rögtön megismerné, tudná, hova tenni. Ehhez rengeteg teendőnk van még. Hiszem, hogy sikerül elérnünk, amit szeretnék, és ha ez megtörténik, egyértelműen kipipálhatok egy újabb pontot a szakmai bakancslistámon.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Nem tudok és nem is szeretnék kiemelni senkit. Úgy gondolom, azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akit mind a szakmai, mind a magánéletben értékes emberek vesznek körül. Tőlük folyamatosan tanulok, és ami a legfontosabb, napról-napra tudjuk egymást inspirálni.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– A legfontosabb cél, hogy csapatként működjünk és a sikereket közösen érjük el. Ahhoz, hogy ebben mindenki motivált legyen és érezze az egyéni felelősségét is, kiemelten fontosnak tartom, hogy partnerként kezeljük egymást. Emellett a mi szakmánkban és jelenlegi csapatunkban a közös programoknak kiemelkedő motivációs ereje van. Úgy gondolom, fontos megismerni a másikat emberként is. Emellett az esetleges konfliktusok átbeszélését tartom még nagyon lényegesnek ahhoz, hogy a munkatársak ne veszítsék el a lelkesedésüket, és érezzék, hogy a csapat megbecsült tagjai, a sikert pedig csak közösen érhetjük el.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Konkrét szakmát nem tudnék meghatározni. Szeretek az emberekkel beszélgetni, eszmét cserélni, segíteni nekik, így biztos, hogy ehhez kapcsolódna. Talán HR vagy szociális vonalon tudom magamat még elképzelni.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Az üzleti életben mindenki részben tudatosan, részben az útba eső lehetőségeket megragadva építi kapcsolatait. Alapvetően én is ezt teszem. Vannak olyan szakemberek, partnerek, akiket magamban nagyon is tudatosan felépített koncepció mentén igyekszem megkeresni, és olyan valódi üzleti kapcsolatot kiépíteni kettőnk között, amelyből hosszútávon mindketten profitálhatunk. Nyitott szemmel járok, mert bárhol lehet találkozni olyan emberrel, leendő partnerrel, akivel üzletet lehet kötni. Ezt a lehetőséget több éves értékesítői tapasztalattal a hátam mögött, úgy gondolom, egyre jobban ki is aknázom.
– Mire sajnálja az idejét?
– Erre nagyon röviden tudok válaszolni: a parttalan vitákra. Az üzleti és a magánéletben egyaránt.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Rosszindulattal és tudatlansággal. Ez két olyan tulajdonság, vagyis inkább viselkedési forma, amit nehezen tudok tolerálni.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Gyerekkorom óta rajongásig szeretem az állatokat, így biztos, hogy hozzájuk kapcsolódna. Ebből azt hiszem, szinte egyenesen következik, hogy az állatmenhely az a hely, ahol bármikor végeznék önkéntes munkát. Most is mentett kutyusom van, Teó. Korábban is voltak utcáról befogadott cicáim, menyhelyről örökbefogadott kutyusaim.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Az első a tanulás, az önfejlesztés. Ez olyan plusz energiákkal tölti fel az embert, amivel sokkal motiváltabbá, céltudatosabbá, magabiztosabbá válik az élet minden területén. Emellett az élmények. Abszolút hiszek abban, hogy a tárgyakhoz hamar hozzászokunk, elveszítik a vonzerejüket. Az élmények maradandó örömöt nyújtanak, és segítenek kapcsolatokat építeni másokkal.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Az olvasás, kreatív tevékenységek, a séta vagy pihenés egy vízparton.
Ruprecht Lászlóval, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnökével beszélgettünk egyebek között arról, miért érdemes ellátogatni szeptember 14-15-én Tatára, a SVÉT legnagyobb rendezvényére.
Instabilnak minősítette a zaporizzsjai atomerőműnél kialakult helyzetet Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója, miután szeptember 4-én felkereste a létesítményt, ugyanakkor kifejezte reményét, hogy előrelépés történik az erőmű biztonságának szavatolása terén.
