Hornyacsek Zoltán: Együtt mindig okosabbak vagyunk, mint egyedül

Hornyacsek Zoltán kíváncsi rá, hogy milyen lenne egy másik országban, másik kultúrában élni, dolgozni. Talán erre is lesz lehetősége, mindenesetre felírta magának a szakmai bakancslistára. Azt mondja, hogy munkatársaival elismerik és tisztelik egymást, ha valamiben nem értenek egyet, azt megbeszélik. Ha az is érdekli, hogy Zoltán milyen szakmában próbálni ki magát szívesen, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 350. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nehéz lenne egy adott dolgot kiemelni, mert úgy értékelem, a munkatársaimmal közösen sok kisebb-nagyobb siker ér bennünket. A legnagyobb sikernek mégis talán azt értékelem, hogy mindig olyan munkatársakkal dolgozhattam, akikkel közösen megfeleltünk az elvárásoknak. A belső és külső érdekeltek is elismerték és megbecsülték a csapatom munkáját, ennek köszönhetően az enyémet is. Szakmai és emberi szempontból is mindig olyan közösségben dolgozhattam és teszem ezt most is, ahol értéket teremtünk, szakmailag folyamatosan fejlődünk és közben magát a munkavégzés élményét is jó érzéssel élhetjük meg. Ez nagyon fontos szerintem.

– Milyen távra tervez?

– Szeretem a munkámat. Mindig is szerettem azt, amivel foglalkoztam, különben nem csináltam volna. Karrier szempontból konkrét cselekvési tervem a következő 3 évre van, az ezt követő hosszabb időszakra pedig mérföldköveket határoztam meg. Abba fektetek szívesen energiát, ami piacképes és a szakmai elégedettséget is megadja számomra. Szerencsére ezt a mostani feladataimtól is megkapom. Nálam felértékelődött a rugalmasság és az a lehetőség a Continentalnál, hogy nemzetközi projekteken és új területeken is kipróbálhatom magamat. Izgalmas dolog, hogy egy adott területen széleskörű tapasztalatot szerzünk, kapcsolatrendszert építünk, ugyanakkor adott a lehetőség érdekes, új dolgokat tanulni. A tavalyi évtől részt veszek nemzetközi projektben, az idei évtől a fenntarthatóság került a fókuszomba, mint meghatározó stratégiai terület.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A külföldi munkavégzés az, ami érdekes számomra. Kíváncsi vagyok arra, milyen egy másik országban, más kultúrában életvitelszerűen működni. Több alkalommal volt lehetőségem különböző országokban és városokban néhány napra betekinteni a külföldi munkavégzésbe, de nyilván azok mind csak eseti lágotatások voltak. Mivel sok élménnyel és jó tapasztalatokkal gazdagodtam, ezért érdekelne egy ilyen lehetőség.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Sok nevet kellene felsorolnom, és nagy a kockázat, hogy valakit kihagyok, így inkább csoportosítva foglalom össze. Üzleti vonalon a gondolkodásmódot, a stratégiai és a teljesítményorientált szemléletet, a stakeholder menedzsmentet, a vezetési kultúrát a vezetőimtől tanultam és tanulom jelenleg is. A munkatársaimtól – akikkel mindig közvetlen és megítélésem szerint jó emberi, partneri kapcsolatom volt –, a célok megvalósítását, a motivációk megértését, és azt tanultam, hogy együtt mindig okosabbak vagyunk, mint egyedül, így érdemes közösen gondolkozni a felmerülő kihívások megoldásán és az új ötletek megvalósításán is. Még egy további csoportot kell megneveznem, akik eddig is nagyban hozzájárultak a fejlődésemhez. Ők az üzleti partnerek, azaz az ügyfelek, beszállítók, szolgáltatók, akikkel dolgozom és korábban is együttműködtem. A teljes értéklánc működésével kapcsolatban a partnerekkel közös munka során sokkal átfogóbb megértést kaptam, amit nagyon nagy értéknek tartok.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Véleményem szerint az alapja annak, hogy motivált munkatársak legyünk az, hogy az elvárásainknak és a kompetenciánknak megfelelő munkát végezzünk, azzal összhangban lévő elismeréssel. Amennyiben ez adott, akkor a közvetlen vezető, a munkatársak személye szakmai és emberi szempontból a következő fontos jellemző, aminek rendben kell lennie. Ezt követik az egyéni fejlődési lehetőségek, az élhető vállalati kultúra és közösség. Fontosnak tartom a nyitottságot, illetve a hierarchikus működés helyett a partneri megközelítést, emellett elengedhetetlenül szükségesnek érzem, hogy mindig kölcsönösen visszajelzést adjunk egymásnak, hiszen ez segít a fejlődésben, ráadásul nagyon motiváló is tud lenni. A jó ötlet és a megvalósítás tekintetében mindenki egyenlő, a csapatból az egyén a saját kompetenciarészét teszi bele, így lesz kerek a történet. Mindannyian elismerjük és tiszteljük egymást, ha valamiben nem értünk egyet, azt megbeszéljük. Minimális stressz keletkezik így, ezért maradhat a fókusz a feladatunkon, mindenki azzal a feladatrésszel foglalkozik, amiben a legjobb, és így nem mérgezi valamilyen negatív dolog a feladat teljesítését vagy a közösségi életet.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Több szakmában is el tudom képzelni magamat. Példát is említve mondjuk, ilyen a gasztronómia területe, az élmények, az ízek alkotása izgalmas számomra, hogy egy nagyon más szakmát nevezzek meg elsőnek. Ha a jelenlegi munkámhoz közelebbi területre gondolok, akkor a logisztika, az online kereskedelem és az üzleti tanácsadás jutnak elsőre eszembe, de az eredeti végzettségemnek megfelelő feladattól sem riadnék vissza gazdasági területen. Bármivel szívesen foglalkoznék, amiben örömömet lelem és a képességeimnek, kompetenciámnak is megfelel. Természetesen a családom, és fenntarthatósági szempontok is megjelennek a döntési mátrixomban.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Részben tudatosan, részben organikusan fejlődik a szakmai hálózatom. Tudatosan keresem azokat a közösségeket és szakembereket, akikkel együttműködhetek és akiktől tanulhatok. Ugyanakkor a különböző feladataim kapcsán új szakembereket ismerhetek meg. Együttműködési lehetőségeket feltárni és megvalósítani, adott témákról szakmai eszmecserét folytatni, más és új megközelítéseket meghallgatni, azok a lehetőségek, amelyeket a kölcsönös és egészséges szakmai kapcsolatok adhatnak.

– Mire sajnálja az idejét?

– Nem szeretek időt fordítani a nem megfelelően szervezett adminisztrációra, a megismétlődő nem kívánatos esetekre, és mindazon időrabló jelenségekre, amelyek nem teremtenek értéket.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Úgy érzem, hogy folyamatosan fejlődöm a türelem területén. A munkában nem látok olyan tényezőt vagy helyzetet, ami igazán felbosszantana.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Eddig főként olyan területeken és módon járultam hozzá a társadalmi értékeink megerősítéséhez, amelyek a magánéletem és a munkám során adták magukat. Mindig örömmel csatlakozom kezdeményezésekhez és nagyon jó érzéssel tölt el az önkéntesség, ennek megfelelően folyamatosan növekszik a belső igényem is, hogy még többet tegyek. Megyek tovább az eddigi úton, igazából mindenre nyitott vagyok, a szabad időmet kell úgy alakítani, hogy új önkéntes feladatokban részt vegyek. Lehetőség szerint közösen a gyerekeimmel és azokkal, akikkel a szabad időmet megosztom. Az mindig jól jön, ha érkezik egy kezdeményezés, amihez tudok vagy tudunk csatlakozni.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A gyerekeim fejlődésére, az egészségünkre, az élményekre. Úgy vagyok beállítva, hogy a környezetünk és annak elemei, amelyek az életünk részét képezik, mindig legyenek rendben. Például az eszközeink legyenek karbantartva, rendeltetésük szerint működjenek, mindenből annyit fogyasszunk, amennyire valóban szükségünk van, vigyázzunk a már megteremtett értékeinkre.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az eddigi tapasztalataim szerint az alvás a leghatékonyabb formája a feltöltődésnek. Legalább hat óra alvásra van szükségem ahhoz, hogy teljesen megújulva, feltöltődve kezdjek neki a napnak. Az aktív kikapcsolódások közül nagyon szeretem, amikor a szeretteimmel és a barátainkkal töltünk közösen időt, akár úgy, hogy főzünk valamit, vagy a gyerekekkel sportolunk vagy bármilyen programot csinálunk. Esténként a hírek olvasása, szórakoztató tartalmak fogyasztása, társas játék a családommal az, ami hozzájárul a napi kikapcsolódásomhoz.

(Fotók: Continental)