Danis Ádám: Missziókban gondolkozom

Danis Ádám szereti, ha kölcsönös eszmecsere és egyfajta műhelymunka a közös munka alapja. Akár önkéntesként is szívesen megosztaná 15 év alatt szerzett üzleti tapasztalatait. Ha úgy hozná az élet, megmérettetné magát klubvezetőként vagy edzőként, mint Al Pacino a Minden héten háború című filmjében. Ha érdekli, hogy Ádám miként építi üzleti kapcsolatait, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 504. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Mindig azt tartom a legérdekesebbnek, legizgalmasabbnak, amin éppen dolgozom, máskülönben nem tudnék vele hitelesen foglalkozni. Általánosságban akkor élem meg ezt a „csúcsélményt”, amikor olyan feladatok előtt állok, amikre mások azt mondják, hogy ez lehetetlen.

– Milyen távra tervez?

– Nincsenek időbeli terveim, inkább missziókban gondolkozom. Addig vagyok a helyemen, ameddig tudom, hogy a munkám hasznos, meg tudok újulni, illetve a munkámmal együtt az a vállalat is, ahol jelen vagyok.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Ezt mindig az adott vállalatnál betöltött szerepem és a vállalattal közös tervek határozzák meg. Voltak olyan helyzetek, amiken, ha nem mentem volna keresztül, most biztosan felkerülnének a bakancslistámra. Egy-egy szervezeti átalakulás, piacbővítés, akvizíció annyi sok izgalmas helyzetet teremt, ugyanakkor szakmai kihívást is, amit előre nem látok ugyan, de sokszor volt az az érzésem, hogy ha ez a helyzet nem adatott volna meg, akkor most biztosan kevesebb lenne a rálátásom a saját szakmámra.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Mindig akkor tanultam a legtöbbet, amikor a tanulás folyamatába bele tudtuk vinni a kölcsönösséget. Alapvetően nem hiszek a klasszikus, frontális oktatásban. Szeretem, ha kölcsönös eszmecsere és egyfajta műhelymunka a közös munka alapja, akkor profitálhatunk a kapcsolatainkból mindannyian. Persze a kitől kérdésre is szívesen válaszolok, ha a szakmai életemet nézzük, akkor a kollégáimtól tanultam a legtöbbet, mindig együtt értünk el mindent. Ha a családi, magánéleti hálót nézzük, akkor természetesen – időrendi sorrendben – a szüleimtől, feleségemtől, és szerintem lassan eljön az az idő, hogy a gyerekeimtől is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A legfontosabb motiváló erő a bizalom és a szabadság. Mindig mindenkinek nagy szabadságot adok, az már rajtuk múlik, hogy mihez kezdenek vele. A szabadságban természetesen az is benne van, hogy a munka és a magánélet egyensúlyára is figyelek, hagyom, hogy ezt az egyensúlyt mindenki maga állíthassa be. Ez a kulcs, a feladatok legyenek elvégezve, a többi már a kollégák feladata, hogy hogyan, milyen munkamenetben oldják ezt meg.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Gyerekkorom óta jó vagyok a nagy monotonitást igénylő sportokban, talán ennek köszönhető, hogy a triatlonban, később az ironmanben találtam meg a nekem való kihívásokat, tehát biztosan a sport területén próbálkoznék. Mivel közgazdász végzettségem mellett pedagógus diplomával is rendelkezem, tapasztalataimat pedig főként a kereskedelem területén szereztem, szívesen mérettetném meg magam akár klubvezetőként vagy edzőként, mint Al Pacino a Minden héten háború című filmjében.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Személyes jelenléttel, közös élményekkel, találkozási lehetőségekkel. Csak ebben hiszek, ezen például nem változtatott a Covid-19 járvány sem, sőt, talán felerősítette erre az igényt. Ha nem tudnék ezekre a találkozásokra időt, energiát szánni, akkor biztosan lennének olyan üzleti lehetőségek, amelyek kiaknázatlanul maradnak. Emellett persze rendszeresen új csatornákon is szeretek kapcsolatot teremteni, használom én is a LinkedIn-t vagy egyéb social media felületeket.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ha olyasmivel kell foglalkoznom, ami nem az én kompetenciám vagy éppen nem az értékteremtésre fókuszál. Szeretek hatékonyan dolgozni, és úgy szervezem a saját és a csapatom életét is, hogy mindenki azt a feladatot végezhesse, amihez a legjobban ért, amiben a legjobb.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A bizalommal való visszaélés mindig nehéz ügy, ez nemcsak, hogy felbosszant, de el is kedvetlenít a közös munkától. Nem szeretem a nem elég lényegre törő, mellébeszélő hozzáállást, mivel ez a hatékonyság rovására megy.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen segítenék különböző kurzusokon oktatóként, vagy akár egyetemen, főiskolán változás- és válságmenedzsmentet tanítanék, vezetői készségfejlesztő tréninget tartanék. Szívesen megosztanám a 15 év alatt szerzett sikeres üzleti tapasztalataimat.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családomra, közös élményekre és a sportra. Mindegyik megtérül, ha nem is az anyagiak terén, de kapcsolatokban, mentális egészségben biztosan.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A csend és a sport. Ezek persze összefüggenek, futás közben például egyedül vagyok és csak a saját gondolataimra, a testem visszajelzéseire figyelek, kiszakadok a megszokott környezetemből és hagyom dolgozni az agyam a pulzusom körül. Ez az a pillanat, amikor igazán kikapcsolok.