Bombera Zsolt: Mindig szuper tehetséges emberekkel voltam körülvéve

Bombera Zsolt közgazdász szakon végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen. 2011-ig az elektronikus média piacon, kereskedelmi televíziónál és online lapkiadónál szerzett tapasztalatot műsorkészítés és gyártás, valamint online kereskedelem terén. A MediaMarkt-hoz e-business development managerként csatlakozott, hogy részt vegyen az online kereskedelmi csatorna kiépítésében az alapoktól kezdve (raktározás, logisztika, online marketing), majd 2018-ban átvette a cég webáruházának önálló vezetését. Munkássága alatt a MediaMarkt brand a szórakoztató kommunikációjára és megbízható szolgáltatásaira építve vált az elektronikai szektor piacvezető omnichannel kereskedői márkájává, mely az évek során számtalan szakmai- és közönségdíjas elismerésben részesült. 2021 óta az omnichannel értékesítési modell fejlesztése mellett feladatai a hazai leányvállalat teljes marketingkommunikációs stratégiájának kialakításával és hatékony végrehajtásával bővültek.

Ha az is érdekli, hogy Zsolt miért csodálja az ácsok munkáját, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 404. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

 – Szerencsére a lehetőségek mindig úgy találtak meg a karrierem során, hogy mindegyiket „csúcsként” élhettem meg: fantasztikus tv-műsorok készítésében és gyártásában vettem részt, majd meghatározó szerepem volt a MediaMarkt e-kereskedelmi üzletágának beindításában és annak stabil alapokon nyugvó felépítésében is. A jelenlegi munkám során újabb csúcsot jelent számomra, hogy egy márka teljes megítéléséért és az omnichannel értékesítésért felelek. 

– Milyen távra tervez?

– Üzleti tervezésben muszáj több idősíkban gondolkodni, előre számolni a lehető legtöbb forgatókönyvvel, és az eltéréseket megfelelő akciótervekkel kezelni. Részletes, konkrét KPI-okra bontott terveket havi (és aktuális negyedévre napi) bontásban egy évre előre készítek folyamatos felülvizsgálat mellett, hiszen nehéz ennél tovább bármit is előre látni ezen a folyton változó piacon. Ugyanakkor fontos, hogy az ember hosszabb távú víziókat is alkosson, ne csak reaktívan, hanem proaktívan is tudja alakítani a saját valóságát. Ez nagy kihívás sok buktatóval, hiszen legalább 3 évre előre látni kell egy képet, hogy hova szeretne az adott fejlesztésekkel eljutni az ember.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nem tudatosan terveztem a szakmai életutam, így kifejezett bakancslistát sem készítettem eddig. Sosem „vágytam” egy adott pozícióra, mindig az aktuális helyzetből igyekeztem kihozni a maximumot. Emellett elég „kockának” tartom magam, és egyik hobbim a saját otthonom intelligens, szenzor alapú vezérlésének kiépítése és fejlesztése, ezzel a területtel szívesen foglalkoznék egyszer komolyabban. Félrevezetőnek tartom a területhez kapcsolódó percepciót a lakossági piacon: vagy a nagyon komplex, hatalmas zöldmezős beruházást igénylő (például integrált épületfelügyelet) vagy egy nagyon szűk, önmagában kevés előnyt jelentő (például a telefonról ki-be kapcsolható párásító) megoldásokkal lehet találkozni, pedig létezik a kettő között retrofit megoldás is, amiről viszont kevés szó esik. Egyszer szívesen dolgoznék a téma szélesebb körű terjesztésén, edukációján.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Mindig az adott csapattól, akivel napi szinten dolgozom, szakmai és emberi viszonylatban egyaránt tanulok tőlük. Szerencsére mindig csupa szuper okos és szuper tehetséges emberrel voltam körülvéve az elmúlt évtizedekben, ahol általában én jelentettem a közös nevezőt, és kohéziós erőként tudtam segíteni elérni a célokat. Ezekben a helyzetekben kódolva volt számomra a tanulási lehetőség, rengeteg tudást kaptam nagyon különböző és nagyon gazdag szakmai ismeretekkel rendelkező kollégától, aminek később mindig nagy hasznát vettem.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Nem teljesen tudatosan teszem ezt, mert rajtam sem igazán működik az „erőltetett” motiváció, így inkább példamutatással, őszinteséggel és érzelmileg biztonságos munkakörülmények teremtésével igyekszem motiválni. Csak azt lehet másoktól elvárni, amit az ember magától is elvár, nem lehet kettős mércét alkalmazni. Ugyanakkor egy probléma megoldásához az embernek néha tévednie, hibáznia kell. Ha nem így lenne, az egyszerűen azt mutatná, hogy nem próbáltuk meg bejárni a lehető legtöbb utat, és lehet, hogy megelégedtünk egy köztes megoldással, ami nem jó megközelítés. Legfontosabbnak azonban mindig azt tartottam, hogy a mindennapi rutin és a nehézségek ellenére mindig megtaláljuk valahol a munkánkban a szépet, a sikert, legyen az bármilyen apró vagy hatalmas. Én kizárólag akkor tudok jól funkcionálni, ha azt, amit csinálok, magaménak érzem, vezetőként akkor érzem sikeresnek magam, ha ezt a mentalitást, tapasztalást a kollégáimnak is átadhatom.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nagyon szeretek kétkezi munkát végezni, ahol minden egyes mozdulatnak látom a fizikai valóságban megjelenő hatását. Csodálom az ácsokat, akik fából, mint gyönyörű alapanyagból csodás alkotásokat hoznak létre, legyen az akár egy remekbe sikerült ajtó vagy egy műalkotás. Ha valaha még egyszer nulláról elkezdhetnék valamit, valószínűleg famegmunkálással próbálkoznék.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Őszinte kommunikációval, partneri hozzáállással. Nem szeretem az öncélú, „valamikor csak jó lesz valamire” kapcsolatokat, túl felszínesnek és önzőnek tartom.

– Mire sajnálja az idejét?

– Bár nem szoktam panaszkodni miatta, de a vég nélküli meetingekre, döntésképtelenségre.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Igazságtalansággal és gonoszsággal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A kiszolgáltatott helyzetbe került emberek bármilyen formában való támogatását, amivel azt az érzést tudom erősíteni, hogy nincsenek egyedül, és nem az egész világ gonosz; van, aki még figyel rájuk.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Könnyű kérdés: a családomra, a lányaimra, legyen szó utazásról, iskoláról, szórakozásról, bármiről. Illetve megtanultam, ha bármilyen eszközt vásárolok, az olcsóbb a végén mindig drágább lesz; igyekszem figyelni rá, hogy minél ritkábban kövessem el ezt a hibát.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A családommal töltött esték, hétvégék, illetve a csapatsportok a barátaimmal. Ilyenkor szerencsére hátra szorulnak a munkahelyi kihívások, és ezek az órák, hétvégék adják meg a töltöttséget a mindennapi helytálláshoz.