Békefi Anna: Egyfajta sakkjátszma gondolkodás jellemez

Békefi Anna szívügye, hogy minden magyar iskolásnak elérhetővé váljanak a gyermekkirándulások, ezt országos programmá fejlesztené. Azt mondja: egyre jobban érdekli a vidéki élet és gazdálkodás, kedvenc hobbija, a gyapjúfeldolgozás pedig még sok izgalmas pillanatot tartogathat. Ha érdekli, hogy Anna mivel motiválja a munkatársait, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 353. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Klasszikus szakmai szempontok alapján az Óbudai Esernyős Kulturális és Turisztikai Információs Pont létrehozását és dinamikus felvirágoztatását. 2014-ben ez a közösségi tér a kerület akkori vezetőségének, polgármesterének koncepciója és szellemisége alapján született meg, mint idea, részeként annak a koncepciónak, hogy az óbudai Fő tér a korábbi parkoló helyett egy Krúdy-san és kicsit olaszosan élettel teli találkozóhely legyen. Csapatommal a kezdeti 80 négyzetméterből 500 négyzetméteres komplexumot üzemeltettünk, volt itt kávézóbisztró, kulturális programhelyszín, turista információ, kortárs művészeti galéria és coworking iroda – ami egy önkormányzati nonprofit kft.-től igen progresszív gondolkodás és működés. Országosan modellértékű, amit létrehoztunk, ezt más kerületek, városaink, sőt, Magyarország újranyíló külföldi turisztikai külképviseletei számára is inspirációnak javaslom azóta is. Személyesebb szívügy értelemben pedig az első saját vállalkozásommal éveken át sok ezer magyar gyereknek szervezett speciális honismereti osztálykirándulásokat tartom abszolút szakmai és egyéni életút csúcsnak.

– Milyen távra tervez?

– Kifejezetten jellemző rám egyfajta sakkjátszma gondolkodás. Cégvezetésben, kreatív fejlesztési projektekben 1-3-8 éves víziók születnek a fejemben, amelyeket összehangoltan építek, hogy a rövid és hosszú távú célok kompatibilisek legyenek, de a mindennapokban is az esetleges következmények 4-5 lépésének mátrixában hozom meg döntéseimet. Ez stratégaként nagyszerű, hátulütője viszont, ha az ember emiatt túlkomplikál dolgokat, illetve a távoli jövőt olyan tisztán látja, hogy közelebbnek hiszi, türelmetlenül állít fel célokat.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Klasszikus szakmai értelemben a jelenlegi nagy projekt sikerre vitele, vagyis Magyarország és Budapest, mint konferenciadesztináció Európa-i élvonalba juttatása. Ennek sok nagyszabású infrastruktúrafejlesztési és nemzetstratégia szintű állomása is van, jelenleg a Magyar Kongresszusi Iroda szakértői csapatának felállítása és a közeljövő éveiben minél több nemzetközi tudományos kongresszus és üzleti rendezvény hazánkba hozatala a cél. A szívügy és legnagyobb álom pedig a gyermekkirándulások nagyvíziójának kibontása és országos programként elérhetővé tétele minden magyar iskolásnak.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Müller Istvánné Pannikától, aki hosszú éveken át az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézményt vezette. Életem egy nehéz időszaka után a munka világába való visszatérés ebben az intézményben kezdődött számomra, ahol a tíz kerületi helyszín több száz kedves nyugdíjasának kulturális programokat, szellemi vetélkedőket szerveztem. Pannika máig nagy példa előttem, mint a nagy és komplex szervezetüzemeltetés, közigazgatási rendszerben sikeres építkezés, női vezetőként feleség és családanya szerepek tökéletes egyensúlyának megtalálója.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Igyekszem megköszönni a munkájukat, megbecsülni az egyéni színt, amit ők adnak a teljesítménybe, csapatba, és próbálom láttatni a víziót, hogy kötődhessenek belső lelkesedéssel az úthoz, amelyen sokszor küzdelmesen járunk.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Egyre inkább vonz a vidéki élet és gazdálkodás. Szaktudásként pedig a gyapjúfeldolgozás, ami a magam hobbija, vállalkozása miatt, de országos hiánypótló fejlesztésként is érdekel. Elkezdtem ezirányban képezni magam, és szokás szerint látom a távoli képet domboldallal, bárányokkal, alpakákkal.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Sok mód van, fontosnak tartom az általános olvasás, művelődés szerepét is mindebben, kiemelten viszont a személyes találkozásokat, üzleti fórumokat, beszélgetéseket tartom alapkőnek.

– Mire sajnálja az idejét?

– A csevegésre, céltalan, parttalan felszínes dolgokra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Kifejezetten hosszútűrő, empatikus típus vagyok, nehezen lehet kihozni a sodromból. Az bosszant viszont, ha egy beszélgetésen belül valaki ismételget dolgokat.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Tizenéves koromtól önkénteskedem és vállalok társadalmi munkákat, tisztségeket, ez nagyon fontos része az életemnek, kapcsolódásomnak a világhoz. E területek három téma köré csoportosulnak: a világ gyermekeinek helyzete, a turizmusszakma felelős, sőt, a fenntarthatón túlmutatóan megújuló irányba való fejlesztése, valamint a gazdasági és közéleti szféra rendkívül nehéz helyzetei közepette keresztény értékrenddel, jóra törekvő erős jellemmel való megállás kihívása.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Könyvekre és szövéshez különleges kézzel festett fonalakra, fonáshoz varázslatos puhaságú, színű gyapjakra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Négy éve találtam rá a szövésre, ami teljesen elvarázsolt. Mivel most már saját szövőszékem van, a mindennapokban igyekszem akár rövidebb időre is odaülni, azonban egy egész napos elmerülés a legnagyobb élmény. Emellett a zen meditáció és jóga nagyon sokat segít a napi kimosakodásban, belső iránytűhöz való visszatalálásban, egyensúlyteremtésben.