Baka László: Mindig vonzottak a nagy márkaértékű világcégek

Baka László nem hisz a kézi vezérlésben, a fokozatosan kibontakozó önállóságban viszont annál inkább: kollégái ezt tudják, értik, és hálásak is érte. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ne féljünk hibázni, vállaljuk fel a tévedésünk következményeit és mihamarabb javítsuk ki azt, amit elrontottunk. Ha az is érdekli, hogy László melyik szakmában próbálná ki magát szívesen, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 435. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Amennyiben azt vesszük alapul, hogy tíz évvel ezelőtt, még kezdőkoromban a leghőbb vágyam az volt, hogy önálló marketingvezetője legyek egy cégnek, akkor a mostani pozícióm kétségtelenül annak tekinthető. Ráadásul jó emberekből álló saját csapatot menedzselhetek, mindezt Magyarország egyik legmeghatározóbb e-kereskedelmi vállalatánál, ahol három piac, a magyar mellett a bolgár és a román brand marketing tevékenységért is felelek – azt hiszem, egy szavam se lehet. Ezzel együtt nem érzek hátradőlési kényszert, hiszen minden pozícióból tovább lehet lépni.

– Milyen távra tervez?

– Korábban nagyon is hosszú távra terveztem, nyugdíjpénztári tag is extrakorán lettem, 25 évesen léptem be. Aztán megváltozott az élethez való hozzáállásom, amelynek több oka is volt. Az egyik a családi élet, amelybe a kiszámíthatóság mellett jól bele kell férnie a rugalmasságnak is – ennek most minden szépségét átéljük a feleségemmel egy tündéri kéthónapos csöppséggel. A változás másik oka, hogy hamarabb lettem marketingvezető, mint azt korábban gondoltam és terveztem. Ez pedig a hosszútávú szemléletről áthelyezte a hangsúlyt a rövidebb, projektalapú gondolkodásra. A harmadik faktor pedig a bizonytalanság, amelyet előbb a COVID-19, utána pedig a háborús helyzet vitt bele a mindennapjainkba. A hosszútávra szóló tervek helyett most az azonnali megvalósítás vált fontossá: olyan időket élünk, hogy addig kell építeni, alkotni, amíg lehet, amíg a körülmények engedik.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Remekül érzem magam a mostani helyemen, azonban egy globális márkabevezetésre vagy nemzetközi rebrandingre fókuszáló projektbe szívesen beneveznék. Szektorpreferenciáim nincsenek ugyan, de a nagy márkaértékű világcégek mindig is vonzottak, különösen a kézzelfogható produktumokat előállító gyártóvállalatok, illetve a tech cégek. Most még nem állok rá készen, de az elszántság megvan bennem akár arra is, hogy egyszer kipróbáljam magam egy elsőszámú vezetői pozícióban.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nem tudnék egyetlen embert megnevezni. Szívesen kapok és kérek tanácsot nagy élettapasztalattal rendelkezőktől, mert érdekel, hogyan tekintenek egy-egy keményebb helyzetre, megoldásra váró problémára. Ugyanakkor rengeteget tanulok csendes megfigyelőként egy csomó szakmai és egyéb élethelyzetből: milyen szituációk alakulnak ki, hogyan viselkednek egymással a szereplők, hogyan reagálnak egymásra, milyen mederben folyik köztük a kommunikáció, hogyan érvényesítik érdekeiket és még sorolhatnám.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Leginkább azzal, amivel magamat: a folyamatos fejlődés rengeteg befektetett energiát és munkát igényel. Ahogyan dolgozni is csak sokat és keményen érdemes, úgy, hogy rendesen odatesszük magunkat. Magammal szemben is ezek az elvárásaim, igyekszem kivenni a részem a munkából, hogy ne csak a szavak szintjén tudjak példát mutatni. Fontosnak tartom hangsúlyozni számukra azt is, hogy ne féljünk hibázni, hanem vállaljuk fel a tévedésünk következményeit és mihamarabb javítsuk ki a dolgot, ügyelve arra, hogy legközelebb ne forduljon elő. Igyekszem változatos feladatokkal megbízni, új és újabb dolgokba bevonni, mozgásban tartani őket, velük együtt végighaladni egy-egy összetettebb szakaszon, hogy könnyebben és magabiztosabban sajátítsák el a folyamatokat. Azt is fontos motivációs faktornak tartom, hogy egyenrangúságra, partnerségre törekszem a munkahelyi kapcsolataimban, nem igazán hiszek a kézi vezérlésben, mikromenedzselésben, annál inkább a fokozatosan kibontakozó önállóságban: ezt tudják, értik, és hálásak is érte.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Egészen biztos, hogy valami természethez közeliben. Az egyik nagyapám kádár volt, ezért nagyon közel állnak hozzám az olyan tevékenységek, amelyekkel megfogható, konkrét végterméket lehet előállítani: egy tökéletes zsebkést, egy bőrből készült övet vagy egy kézzel faragott bútort. De ugyanígy akár erdőmérnökként is el tudnám képzelni az életemet. Ezen a ponton – a természet mellett – bejön a gasztronómia, mint meghatározó vonulat az életemben, úgyhogy a vendéglátás nagyon hagyományos, nagyon természetközeli formáját is hadd említsem meg, mint lehetséges opciót.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Inkább a meglévők ápolásának szentelem a figyelmemet, úgyhogy a minőséget tartom szem előtt, nem pedig a mennyiséget.

– Mire sajnálja az idejét?

– A felesleges tevékenységekre, legyen szó parttalan megbeszélésekről, értelmetlen tárgyalásokról vagy sehova nem vezető vitákról. Önmagában semmiféle örömet nem okoznak a konfliktusos helyzetek.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az igazságtalan vádaskodást vagy a felelősség már-már kötelező áthárítását megérteni is nehezen bírom, noha tisztában vagyok vele, hogy mindkettő része a kulturális örökségnek. Ugyanakkor nem igazán látszik rajtam, hogy felbosszantanak, ezt rutinosan és elég hatékonyan tudom leplezni, elkerülendő a felesleges konfrontációkat.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Ebben is a természetközeliség a meghatározó: néhány barátommal már több alkalommal szedtünk össze egy teherautónyi háztartási vagy építkezési hulladékot a határban. Az önkénteskedésben meghatározó momentummá válhat, hogy a saját környezetünkért tudunk tenni; ez talán még fontosabb, mint az, hogy egyre több munkahelyen – így például nálunk is – plusz szabadnappal díjazzák az önkéntes munkákat.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Először is a családomra, különösen azóta, hogy megszületett a kislányunk. És bár első a szeretet, a megfelelő anyagi háttér különösen az ilyen bizonytalan világban igen fontossá válik. Nem sajnálok költeni az értékállóságra, például a házunk célirányos fejlesztésére, legyen szó energiatakarékosságról vagy kényelemről. Végül nagyra értékelem a mediterrán konyhát, különösen a tengeri herkentyűket vagy halakat, amelyeket ugyanúgy nagyon szívesen elkészítek otthon, mint egy közepesen átsütött steaket.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Egy önfeledt séta a természetben, az erdőben mindig megnyugtat, akár a felkelő nap, akár a telihold adja a társaságot.

(Fotó: Árukereső.hu)