Van, ahol már az Audis fizetés is kevés ahhoz, hogy megtartsák a legkiválóbb szakembereket – mondta Sragner László az Üzletemnek adott interjúban. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének elnökével a Prima díj átadása után beszélgettem.
– Azt mondta a Prima gálán, hogy a megyében a vállalkozók izgalmas éven vannak túl. Mi volt a legizgalmasabb?
– Kicsit pontosítok, a beszédemben nem arra céloztam, hogy a vállalkozók számára lett volna különösen izgalmas az idei esztendő. Azt hiszem, Önnek, a magyarországi helyzetet jól ismerő újságírónak nem kell különösebben magyaráznom, hogy Győr ezekben a hetekben az országos nagypolitika fókuszpontjába került. De mi nem politizálunk, hanem a gazdaság fejlesztésével foglalkozunk.
– Mennyire ismerik el a Győr-Moson-Sopron megyében dolgozó vállalkozókat?
– A Prima díj átadása a megyei közélet egyik, ha ugyan nem a legnagyobb presztízsű eseménye, úgy gondolom, ez válasz is a kérdésére.
– A VOSZ megyei szervezetének mi lesz a legfontosabb feladata a következő évben?
– Még inkább intergrálódnunk kell a vállalkozói közösségbe, ami azt is jelenti, hogy szeretném, ha még aktívabbak lennének a tagjaink. A vállalkozók körében egyébként általános a VOSZ elfogadottsága, erősek a szolgáltatásaink, sok kérdésben minket keresnek meg a tanácsra, segítségre várók. Ugyanakkor nem egyszerű feladat a vállalkozók aktivizálása a közéletben, valami „kifogás” mindig felbukkan: kevés az idő, sok a munka, speciálisak a munkával kapcsolatos gondok-teendők és hasonlóak – de ettől még igyekszünk értelmes célokat találni, hogy a maradék energiát lekössük. Két lehetőséget látok: tovább kell növelnünk a társadalmi presztízsünket, valamint további szolgáltatásokat kell nyújtanunk, ezeken már most is gondolkodunk. Egy vállalkozó csak abba fektet időt és energiát, ami neki megéri, ebből érdemes kiindulni.
– Mikrovállalkozásból van a legtöbb Magyarországon. Szavakban ugyan sokan foglalkoznak velük, de jó lenne ezt átültetni a gyakorlatba.
– Ez pontosan így van. A legkisebbeknek például nagy szükségük van induló tőkére, hitelre és arra, hogy csökkentsék az adminisztrációs terheiket, ne legyen rémálom egy adóbevallás elkészítése. A KAVOSZ Széchenyi Kártya Programja kiváló finanszírozási lehetőséget kínál a mikrovállalkozásoknak is, a mi dolgunk az, hogy erről minél többen tudomást szerezzenek. A megyénkben legalább 2 ezer vállalkozás kapcsolódik a VOSZ-hoz a Széchenyi kártyán keresztül, az a célunk, hogy más módon is erősítsük a kötődésüket. Egy kisvállalkozás nagyon nehezen mozog önállóan a piacon, ennek szervezeti előmozdításában nekünk szintén bőven van mit tennünk. Egy vállalkozónak négy dologra biztosan szüksége van. Kell pénz, viszonylag kiszámítható gazdasági környezet, munkaerő és piac. A finanszírozással, a tőkéhez juttatással és a kiszámíthatósággal kapcsolatban most nem látok különösebb gondot. A munkaerővel viszont már komoly problémák vannak, s ahogy már említettem: a piacszerzésben, főleg a kisebb cégeknek, sokkal többet kell segítenünk. Jól ismerem a külpiacokat, és azt látom, hogy a magyarnál sokkal fejlettebb és strukturáltabban működő gazdaságokban mit hogyan végeznek. Svédországban például egy faipari szervezet mindent közösen csinál az 1600 tagjával – úgy dolgoznak, mintha egy nagy cég lennének: kialakították például a közös kínálatukat, közös a beszerzés, a munkát pedig szétosztják egymás között. Hasonlóképpen kellene gondolkodni Magyarországon is, de ez rendkívül nehezen megy.
– Tudok azért jó példát, például a balatoni borászok együtt gondolkodását.
– Igen, ez valóban jó példa, még akkor is, ha nem érdemes mindent másolni, de a közös tenni akarás tényleg követendő.
– Sok gondolkodást igényel a generációváltás kérdése is.
– Ez a mi megyénkben is nagy probléma, de hol nem az?! Elég jelentősek a szélsőségek: ismerek nagyon jó példákat, ám látok nagyon zötyögős területeket is. Nem lehet arra várni, hogy a probléma mindenhol spontán megoldódjon, hanem készülni kell a váltásra. Egy biztos: senkit sem szabad erőszakkal rávenni arra, hogy tovább vigye a családi vállalkozást, ha nem akarja. Ha az utód nem alkalmas a feladatra, a cég gyorsan eltűnik a süllyesztőben. Szerintem még mindig kevés az a vállalkozás, ahol ezt felismerik és külső segítséget kérnek. Viszont találkoztam olyanokkal is, akik egyszerűen elutasítják a segítségünket, mondván: ők mindenkinél mindent jobban tudnak, noha ez nincs mindig így. Hogyan segítsünk az arra rászorulónak, ha az nem kér belőle? Nehéz kérdés. Többen kikínlódják a megoldást, de abban mindenképp segítenünk kell, hogy a folyamat kevesebb kínlódás nélkül menjen végbe.
– Győr-Moson-Sopron megye az osztrák határ mentén fekszik. Onnan a legkönnyebb a szakembereknek jobb fizetésért Nyugatra menni. Hogyan állnak a képzett munkaerővel?
– A kérdésében már el is mondta a választ. Nagyon nehéz a helyzet. Csak a legerősebb, legversenyképesebb, legügyesebb cégek tudják megtartani a legjobbakat. Bár azt mondjuk, hogy a fizetés nem minden, és ebben van igazság, mégis alaposan meg kellett emelni a béreket, hogy az embereknek legyen min gondolkodniuk.
– Minden ágazatban Audis fizetéseket remélnek a munkavállalók?
– Igen, és ez ma már nem túlzás, csak éppen sok ágazatban erre nincs fedezet. Egyébként akad, ahol már az Audis fizetés is kevés. Hogy a saját szakmámnál maradjak: a faiparban a legjobb szakembereknek ennél is többet kell fizetni.
– Az Ön cége, a Sragner & Sragner Kft. bérekben versenyképes?
– Úgy gondolom, hogy igen. Nagyon sok mindent ugyanis ehhez igazítottam. Teljes mértékben a piaci lehetőségeinkhez méretezzük a létszámot, a kulcsembereink nagyon rendesen keresnek. A régi munkaerőstruktúrát el kell felejteni, aki nem vált, az hosszú távon nem tud boldogulni. Nyilván vannak olyan iparágak, ahol kiszámíthatóbb az élet – az enyém nem ilyen, hanem rendkívül hektikus. Rugalmasság és év közbeni újratervezés nélkül nem lehetne a legjobbak között maradni – szerencsére nekem ez eddig sikerült.
– Elnök úr 2009 óta dolgozik a VOSZ megyei szervezetének élén. Mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedből?
– Arra, hogy a VOSZ közéleti elfogadottsága jelentősen nőtt. Nem leszek álszerény: ebben nyilván az én tekintélyem is jelentős szerepet játszott. Aki már volt valamelyik Prima gálánkon, az tudja, hogy miről beszélek. Az mindig jó, ha van kire és van mire felnézni. S hogy visszakanyarodjak a generációváltás kérdéséhez! Ez a megyei szervezetünknél szintén aktuális kérdés. 66 éves vagyok, és nem tervezem, hogy 2021-ben a következő választáson ismét megmérettessem magam. Vagyis: jöjjön egy olyan fiatal vezető, aki a munkát ugyanolyan szívvel-lélekkel végzi, ahogyan azt én, ahogyan mi tesszük.
– Ha már a fiatalokat említi: hamarosan a megyében is megrendezi a FIVOSZ a Fiatal Vállalkozók Hetét. Körbe lehet majd nézni…
– Ettől függetlenül is jó és intenzív a kapcsolom a FIVOSZ megyei vezetőivel, nem titok, hogy akár onnan is érkezhet majd az új elnök. Ha a tehetség, a képesség és a szándék összetalálkozik, már meg is találtuk az utódot. Ez persze nem olyan egyszerű, de dolgozom rajta.
A Prima gálán a Kisalföld.hu fotóján Sragner László (jobbról a 2.) a díjazottak között.
Szerdahelyi Csaba
Ismét bekerült Magyarország a legjobb befektetői megítéléssel rendelkező feltörekvő gazdaságok körébe, és a kelet-közép-európai térségben egyedüliként javította pozícióját a Kearney nemzetközi üzleti tanácsadó társaság új felmérése szerint – közölte a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség.
A Paksi Atomerőműben járt, majd a Paks II. projektről tájékozódott Emmanuel Brutin, az európai atomenergia-ipart összefogó szövetség főigazgatója.