Marjay Gyula: A VOSZ helybe megy a vállalkozókhoz

– Sokan mondják, hogy Budapesten a vállalkozók reflektorfényben vannak, a vidéken dolgozókkal szemben itt könnyebb a Prima Díjra és a vállalkozói díjakra is megtalálni a legjobbakat.

– Pont, hogy nem könnyebb! Azt látom, hogy mivel nagyon sok a vállalkozás a fővárosban és Pest megyében, nagyon nem egyszerű feladat a Prima díjra érdemesek mellett a Regionális Év Vállalkozója díjra javasoltak közül dönteni, hiszen óriási a merítési alap. Jó néhányszor előfordult, hogy a mi Prima jelöltjeinket Prima Primissima díjra tartották esélyesnek, ezért nálunk nem jöhettek számításba. Viszont az is igaz, hogy a mi Prima díjasaink közül később többen megkapták a Prima Primissima elismerést. Neveket is mondok: Mága Zoltán hegedűművész, Petrás Mária, a Magyar Népművészet kategóriában vagy Nagy Csaba építész. Vagyis: a Regionális Prima Díj olyan, mint a Prima Primissima előszobája. Idén rendeztük a 13. Prima gálát, ebből az utóbbi kilenc szervezését én irányítottam, s azt tapasztalom, hogy évről évre nő az elismerés presztízse. Vannak, akik életükben először kaptak ilyen rangos elismerést, számukra természetesen még nagyobb a díj értéke.

– A Prima valóban sikeres kezdeményezés, de vannak olyan területek, amelyeken a VOSZ-nak a jövőben erősítenie kell?

– Azt szoktam mondani, hogy nem kell új dolgokat kitalálni, csak elő kell venni szövetségünk alapszabályát. („A Szövetség célja: A Szövetség vállalkozások (Ptk. 8:1 § 4.), valamint ezek, illetve ezek tagjai által létrehozott jogi személyek tulajdonosi és munkáltatói érdekképviseletét látja el Magyarországon és az ez irányú nemzetközi szervezetekben”.) . Ezzel kapcsolatban világosan lefektettük annak idején a feladatokat, amelyeket a napi életre lebontva végre kell hajtani. Dolgozni kell a kormányzat mellett, de ha úgy adódik, akkor a kormányzattal szemben, vagy a főváros mellett, s időnként a fővárossal szemben, de mindig a vállalkozók érdekében. Meg lehet és meg kell találni a feladatokat központi, regionális és megyei szinten. Ismernünk kell, hogy milyen gondokkal küzdenek a vállalkozók, és azokra megoldásokat kell javasolnunk. Voltak és vannak jó kezdeményezések, például az adminisztrációs- vagy az adóterhek csökkentésére. Az ezzel kapcsolatos javaslatok kidolgozásában személyesen is részt vettem, majd a VOSZ országos elnöksége továbbította azokat a Pénzügyminisztériumnak. Ahol talán javulnunk kell, az a szakmaiság erősítése a VOSZ-on belül. A napokban beszélgettem Koji Lászlóval, az ÉVOSZ elnökével, arra jutottunk, hogy az ÉVOSZ szépen képviseli az építőipari vállalkozók érdekeit. De például a komoly eredményeket felmutató gépipari ágazatnak szerintem ugyancsak szüksége lenne érdekvédelmi szervezetre, és valószínűleg találhatunk még más szakmákat is. El kellene gondolkodnunk, hogy célzottan kiket kell a jövőben megkeresnünk és felkarolnunk, hogy szakmai vonalon segítsük őket.

– A segítséget nem csak a kis és közepes cégek várnák el, hanem a mikrovállalkozások is.

– Ez így van, sőt, minden bizonnyal ők szeretnének a szakmájukkal kapcsolatban a legtöbb információhoz jutni. Meg kell találnunk nekik az a fórumot, ahol akár moderátor bevonása nélkül, egy kávé mellet megbeszélhetnék a gondjaikat, és beszámolhatnának a sikereikről is. Ilyen fórumokat szóban elég könnyű létrehozni, de a gyakorlat mást mutat. Pedig szerintem egy-egy beszélgetés végén biztos akadna valaki, aki összegezné az ott elhangzottakat, a javaslatokat pedig eljuttatnánk a döntéshozókhoz.

– Erről nyilván érdemes beszélni, ahogy egyre többször kerül szóba a generációváltás problémája is.

– Az elmúlt hónapokban már szinte a csapból is ez folyik, nincs olyan vállalkozói fórum, ahol ne kerülne terítékre. Beszél róla minisztériumi illetékes, egyetemi oktató és munkaügyi szakember, de jó megoldást még nem hallottam. Lehet, hogy érdemes lenne például létrehozni egy, a témával foglalkozó tanácsadó hálózatot, mert a célzott coacholás hasznos lehetne. Több ezer, a 90-es évek elején indult vállalkozásról beszélünk, sokuknál villámgyorsan nagy gond lesz a kérdés. A családokat szakmai és tulajdonosi szempontok alapján kellene felkészíteni arra, hogy tovább vigyék a vállalkozásukat. Ha családon belül nincs utánpótlás, akkor viszont meg kell találni a munkaerőpiacon a legalkalmasabb szakmai vezetőt.

– Szervezett formában ezt nem vállalhatná fel a VOSZ?

– Tudni kell, hogy vezetőink, a főtitkári szervezet kivételével, 100 százalékban társadalmi munkában dolgoznak a szövetségnél. Mindannyian a saját vállalkozásunk mellett látjuk el a feladatokat. Legfeljebb azt tudom elképzelni, hogy a kérdésben profi szakembereket foglalkoztassunk szerződéses alapon. A VOSZ-nak ehhez a szervezőkészsége, ereje, társadalmi támogatottsága megvan, a feltételeket viszont más oldalról kell biztosítani.

– A vállalkozásoknál is fiatalítani kellene, de ez nem nagyon megy. Mintha minden fiatal pályakezdő programozó, informatikus akarna lenni – tetemes kezdő fizetésért. Közben szép lassan elfogynak a vízvezeték szerelők.

– Tudok azért jó példákat is, amikor a családi vállalkozásba bedolgozza magát a gyerek. Ismerni kell a fiatal generációkat, s legfőképp tudni kell, hogyan szólítsuk meg őket a mai legmodernebb eszközökkel. Az valóban nem csábító, ha a gyerek azt látta, hogy a szülei 0-24 órában dolgoztak a vállalkozásban és mégsem gazdagodtak meg. Úgy gondolom, egy mai fiatalnak többet ér a szabad ideje, mint az éjjel-nappali munka. Hogy kicsit hazabeszéljek: a fiatalokat nem csak a vállalkozói világba, hanem a vállalkozói érdekképviseletbe, a közösségi életbe is be kell vonni. Ezt pedig nekünk, az idősödő generációnak kell megtanulnunk. Ha nem beszélünk a nyelvükön, nem fognak figyelni ránk. Ami pedig a vízvezeték szerelőket illeti! Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az utóbbi években a szakképzés nem ösztönözte a fiatalokat arra, hogy belőlük kétkezi munkás legyen. Így nem csak vízvezeték szerelőből van kevés, hanem asztalosból, ácsból, varrónőből. Soroljam?

– Jónak tartja a VOSZ-tagok között a nagyvállalatok és kkv-k arányát? Szükség van a tagság növelésére?

– Aki azt mondja, hogy nem kell növelni a taglétszámot, az ne kezdjen ebbe a munkába! Van jó néhány nagy vállalkozónk, de ők az érdekképviselet terén sok mindent maguk oldanak meg: saját jogászaikkal, lobbistáikkal, kapcsolati rendszerükkel. A Magyarországon működő 7- 800 ezer kkv 60 százaléka Budapesten és Pest megyében működik, ennek a félmillió kis cégnek, egyéni vállalkozónak nagyon sokat jelent, ha valaki képviseli az érdekeit. Az ő gazdálkodásuk, megélhetésük könnyebbé tétele, a költségeik csökkentése az igazi feladat. A mai napig a mikrovállalkozók a leginkább kiszolgáltatottabbak, költségérzékenyek, nekik minden forint rengeteget számít. Évente több olyan rendezvényt szervezünk az adófórumoktól kezdve a kerületi, városi vállalkozói fórumokig, vagyis a VOSZ helybe megy a vállalkozókhoz. Erről több önkormányzattal megállapodást is kötöttünk. A jelenlétünkkel, a praktikummal demonstrálhatjuk, hogy a VOSZ élő szervezet, amelyhez érdemes csatlakozni.

– Ön szerint az elmúlt években jelentősen javul a vállalkozói kultúra Magyarországon?

– Mihez képest javult jelentősen? Azt viszont látom, hogy egyértelműen javult. Kellő odafigyeléssel el lehet kerülni a kóklereket, ma már kevesebb a fekete és szürkegazdaságban dolgozó vállalkozó. Szerintem jobb a szolgáltatások minősége, a szerződésekben vállaltakat is szigorúbban betartják a korábbiaknál, kisebbek a határidőcsúszások. Inkább azzal kapcsolatban érzek komolyabb gondot, hogy a kkv-k nehezen jutnak külpiachoz. Sokkal nagyobb lehetőségeink lennének, de egyelőre minőségi, hatékonysági, kereskedelmi és nyelvi gondok rontják a versenyképességet. És azzal is gond van, hogy a magyar vállalkozó nem nagyon akar másokkal összefogni, zsigerből őrzi a „titkait”, azt gondolja, hogy nem érdeke a másikat segíteni. Ez hatalmas tévedés!

(Fotó: Diósi Imre)