„A cégvezetők tisztában vannak azzal, hogy iparáguk környezeti lábnyoma számottevő – de saját szerepüket kedvezőbbnek ítélik meg, mint az iparágukét” – mutatta be a K&H fenntarthatósági indexe mögött meghúzódó kutatás eredményeit Suba Levente, a pénzügyi csoport fenntarthatósági vezetője.
Harmadik alkalommal készített részletes felmérést a K&H Csoport a 300 millió forint árbevétel meghaladó cégek körében a fenntarthatósággal kapcsolatos véleményükről és tevékenységükről. A kutatás eredményeiből képzett K&H fenntarthatósági index fél év alatt 40 pontról 38-ra csökkent – visszatért tehát oda, ahol 2022 első félévében, az első felmérés idején is volt.
A Bank fenntarthatósági vezetője szerint ilyen részletes kutatás nagyon sok információt tartalmaz, amelyből plasztikus képet lehet alkotni a magyar vállalatok fenntarthatósághoz való hozzáállásáról.
„A cégek 94 százaléka jelezte, hogy napjaink gazdasági nehézségei miatt a fenntarthatósági törekvések késedelmet fognak szenvedni” – mondja Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője.
A megkérdezett cégeknek elsősorban a beruházási kényszer, a csökkenő nyereségesség, illetve piacok elvesztése okoz a korábbiaknál nagyobb fejtörést. Nem ilyen erőteljesen, de némileg nő a dráguló beszerzések és alapanyagok, illetve a jogszabályoknak való megfelelés miatti aggodalom is.
Azt, hogy az Európai Unió 2019-ben vállalta, hogy az évszázad közepére eléri a klímasemlegességet, már a megkérdezett cégek 57 százaléka ismeri. Tulajdonképpen azt is elismerik a cégvezetők (97 százalékuk), hogy a karbonsemlegességre történő átállást nem lehet pusztán költségalapon szemlélni, valójában egy értékválasztásról van szó. Ehhez képest mellbevágó, hogy 59 százalékról 81-re nőtt azoknak a cégeknek az aránya, amelyek nem mérik és nem is tervezik mérni saját karbonkibocsátásukat.
Közben 16 százalékról 6 százalékra csökkent azoknak a cégeknek az aránya, amelyek előbb-utóbb – de közelebbről meg nem határozott időpontban – tervezik, most mindenesetre nem mérik. Szomorú tény, hogy erre a cégek 80 százalékánál az alkalmazottakat sem ösztönzik.
A cégeknek mindössze 7 százaléka számszerűsíti a karbonkibocsátási céljait, de akik mérnek (37 százalék), azok általában független szakértőkkel auditáltatják is az eredményeket. Ezek zömében azok a cégek, amelyek írott fenntarthatósági stratégiával is rendelkeznek, árbevételük szinte kivétel nélkül meghaladja a 4 milliárd forintot, és nem ritkán éves fenntarthatósági jelentést is készítenek.
Az Európai Unió nem csak a karbonsemlegességi célt tűzte maga elé, hanem a befektetők tájékoztatása céljából az EU egészére érvényes kritériumokat állapított meg arról, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntartható-e. Ez az úgynevezett Taxonómia-rendelet.
„Sajnálatos, hogy a cégvezetők mindössze 6 százaléka hallott az EU Taxonómia rendeletéről, és közülük minden ötödik tudja úgy, hogy érintett a szabályozás által” – mondja a fenntarthatósági szakember, aki kiemeli: ez összességében a vállalatok 1 százalékát jelenti. Persze ezek vélhetőleg nagy cégek, amelyek gazdasági is súlya jelentős. Általában is: a fenntarthatósági stratégia megalkotása, a karbonkibocsátás mérése, auditálása, éves jelentés készítése a nagy cégek játéktere.
A fenntarthatósági index érzékeny „műszer”, így azt is „érzékeli”, hogy számottevően csökkent (44 százalékról 39-re) azon cégek aránya, amelyek rendelkeznek környezetközpontú irányítási rendszerrel vagy tervezik azt bevezetni. 2023 első félévében húszból egy cég mutatja ki, hogy árbevételéből, illetve költségeiből milyen részarány tekinthető fenntarthatónak – ez is visszaesést jelent (14 százalékról 5-re).
Ezen a területen már az is jó hírnek számít, hogy 2023 első félévében a cégek 13 százaléka tud felmutatni olyan terméket vagy szolgáltatást, amelynek van fenntarthatósági tanúsítványa. Arányuk tehát visszatért az egy évvel korábbi, magasnak nem mondható szintre.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”