Szerencsés Györgyi: A kertésztől a séfig a vendég mosolyáért dolgozunk

A Magyar Kastélyszállodák és Történelmi Épületek Szövetsége interjúban mutatja be tagjait és partnereit. A kérdező: Gulyás Eszter, a Szövetség elnöke, a válaszoló: Szerencsés Györgyi, a kétútközi Graefl-kastély és Major tulajdonosa.

– Hogyan és mikor lettél „kastélyos”?

– Egy kastélyról gyermekkorban kezdődik az álom, különösen akkor, ha az a személy egy kislány – de az én nagy álmom valójában úgy húsz évvel ezelőtt indult útjára, amikor még idegenvezetőként dolgoztam és külföldi turistacsoportoknak vezettem országjárásokat. A szerelem több irányból érkezett, mind a szakmához kapcsolódott és vezetett az egyre felismerhetőbb cél felé, egy olyan kastélyszálló tulajdonosává, de leginkább jó vezetőjévé válni, ahol a vendég el is felejti a szálloda szót, sokkal inkább időutazásnak éli meg az ott töltött napokat, mind enteriőr, mind kiszolgálás, mind hangulat tekintetében. Kétútközben szeretetet adunk és szeretetet kapunk, amely a hozzánk érkező vendégeken kívül az ott dolgozó munkatársakra is vonatkozik. Egy csapat vagyunk, minden csapattag a vendég mosolyáért tevékenykedik, legyen az kertész, állatgondozó, tehetséges, már inkább művésznek nevezhető séf vagy szobaasszony. A hozzánk érkezők látják rajtunk, a munka nem teher, sokkal inkább öröm és a mosoly ragadós! Kastélyunk nemcsak otthont ad a Slow Living Hungary mozgalomnak, de hűen képviseli is a „slow" életérzést. Nem titkolt célunk a lassulás, televízió, internet nélküli kikapcsolódás, a természetben való feltöltődés. Kétútközben lehet erdőfürdőzni, korán reggel részt venni a haszonállatok ellátásában, frissen fejt tejet inni és frissen leszedett gyümölcsöt enni. Mert ha az ember a leszedett gyümölcsöt, zöldséget néhány percen belül elfogyasztja, az gyógyító hatással van. Hát valahogyan így lettem én kastélyos. Az álmom valóra vált. Nagyot álmodtam, már-már hihetetlennek is tűnik, de igaz!

– Kit tartasz példaképednek?

– Példaképeim kizárólag hétköznapi hősök, de ők sokan vannak. A felsorolást a szüleimmel kezdeném, akik becsületre és a munka szeretetére neveltek. Édesanyámtól erőt, kitartást, Édesapámtól a természet, a művészetek tiszteletét örököltem. A sorban férjem, Szepesi Péter a következő. Én álmodozó, merész, ő racionális, átgondolt. Ez a két véglet folyamatosan előre visz minket és kapcsolatunkat. Szeretjük az életünket, még akkor is, ha sokat kell érte dolgozni. Aztán ott van Deákiné Erzsike, az egerlövői klubbunk vezetője. Nyugdíjasként is életbölcs, életvidám, példamutató házastársi kapcsolattal. Egyszer nagyon szeretnék olyan lenni, mint ő! De sokat tanulok a kétútközi szivarklubbunk elnökétől, dr. Gál Csabától is. Csaba igazán tud élni: polihisztor, utazó, a társaság színfoltja, közben nagyon jó ember. Kitűnő példakép előttem Szekeres Diána, aki legfőképpen barát, mellesleg a slow mozgalom elnöke. Diában együtt van a tudás, a szeretet, mindig lelkes, hiteles, céljait a meggyőződés és segíteni akarás vezérli.

– A kastélyotokban mit tartasz a legkülönlegesebb dolognak?

– A kétútközi Graefl-kastély Magyarország egyetlen megmaradt, szecessziós stílusban épített kastélya. Az építészeti stíluson kívül egyedülálló és persze szerencse is, hogy az épületben épségben megmaradtak a nyílászárók, a folyosóburkolatok és a falfestések. Bár sokkal több munka és költség, de mindent restauráltatunk, számos eredeti berendezési tárgyat is beleértve. Szóval különleges kastélyszálló lesz. Egyedülálló a null kilométeres konyhánk, hiszen a vendég tányérjára kerülő étel minden alapanyaga (a bio sót kivéve) a kastélyhoz tartozó majorságból származik, legyen az zöldség, gyümölcs, hús, zöldtea, szecsuáni bors, ehető vagy iható rózsa. Ellenőrzött biogazdaságot vezetünk, séfjeink az ételeket az adott héten elérhető alapanyagokból alkotják meg, tehát akár hetente is változik nálunk az étlap. Sajtot készítünk, heti kétszer kenyeret sütünk, a búzát is helyben őröljük.

– Melyik díjatokra vagy elismerésre vagytok a legbüszkébbek?

– Számunkra a legnagyobb elismerés egyik vendégünk üzenete: „Kétútköz boldoggá tesz".

– Tudsz-e régi legendát vagy izgalmas történetet a kastélyról?

– Nagyon sokat, mivel a kastély felújítása nálunk az épület és a hajdan ott élők történetének felkutatásával kezdődött, melyet könyv formájában kiadtunk. Egy történelmi épületet felújítani anélkül, hogy tudnánk a múltját, tilos! Ezeket a történeteket minden hozzánk érkező vendéggel megosztjuk, lelkesen mesélünk nekik például a kastélyépítő Graefl Andorról, a család többi tagjáról, a majorban élt és dolgozott emberekről. Sok jó és sok rossz is történt az eltelt száztizenöt év alatt; királyi látogatások, gyilkosságok, tragédiák és különleges történetek.

– Mit üzennél a fiataloknak, miért érdemes kastélyban pihenni?

– Amikor megérkezünk egy kastélyszállóba, felmerül bennünk a kérdés, ugyan kik és hogyan élhettek itt? Izgalommal keresünk a falra kiakasztott régi fényképeket, a múlt régi történeteit. A múlt, amely fiatalon is megérint, mintha egy időutazáson vennénk részt. Nincs olyan ember, aki egy régi kastélyépületben ne képzelné el magában a hajdani lakókat, hajdani vacsorákat, bálokat. Kedves Fiatalok! Hagyjátok magatokat sodorni a képzelettel, kutassátok a régi történeteket! Legfőképpen pedig, amikor egy kastélyszállóban eltöltötök néhány napot, adjátok meg a módját a kikapcsolódásnak, úgy, mint azt a régi lakók tették!

– Következő álom projekt?

– Egy nagy pajta a veterán autóknak, traktoroknak, traktormosóval. Imádom a régi gépjárműveket és nekem is van saját traktorom! Egy erdő széli fürdőtó, partján szauna házzal. Télen amikor a tó befagy, korcsolyázunk rajta.

– Mivel töltődsz fel?

– Kertészkedéssel, állatsimogatással. Építettünk egy erdei utat kis faházzal. Nyáron a fák hűs árnyékában könyvet olvasni itt nagy élvezet!

– Miért tartod fontosnak a MKSZ tagságot?

– Áldom a napot, amikor jelentkeztem MKSZ tagnak! Azonkívül, hogy közösek a céljaink és néha a gondjaink – melyeket mindig van kivel megbeszélni-, barátok lettünk, alig várjuk a következő közgyűlést. Az MKSZ nekem egy öröm szövetséget jelent, ahol jó lenni. Büszke vagyok a tagságra és büszke vagyok a szövetség tagjaira!

(Az interjút teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük Gulyás Eszter engedélyével.)

(Fotók: Graefl-kastély és Major)