Egy nemzetközi tudóscsoport olyan cink-oxid nanoanyagon dolgozik, ami ultra-vékony, könnyű és hajlítható kijelzők, illetve más eszközök felületre fújható elektronikus alkatrésze lehet.
Az ausztrál, olasz és amerikai tudósok áttekintették a cink-oxid nanokristályok képességeit gyártási lehetőségeit, illetve alkalmazhatóságát, és arra jutottak, hogy az anyag a sokoldalúságának és a nanotechnológia utóbbi időben végbe ment fejlődésének köszönhetően a jövő technológiáinak számos összetevőjébe beépíthető, ide értve a mobiltelefonokat és a számítógépeket is – írták a Chemical Reviews című folyóiratban. A tanulmányt az ausztráliai RMIT Egyetem csapatát vezető Enrico Della Gaspera docens és dr. Joel van Embden fő szerzőként, míg a Padovai Egyetem professzora, Silvia Gross és a Massachusettsi Amherst Egyetem docense, Kevin Kittilstved társszerzőként jegyzi.
„A cink-oxid apró és sokoldalú részecskéit most már úgy lehet előállítani, hogy méretük, alakjuk és kémiai összetételük nanoszinten kivételesen jól szabályozható – jelentette be közleményben dr. van Embden. – Mindez a keletkező tulajdonságok pontos szabályozását eredményezi számtalan optikai, elektronikai, energetikai és érzékelő technológiában, sőt, még a mikrobiális fertőtlenítés területének alkalmazásaiban is.”
A kutatás során kiderült, hogy a cink-oxid nanokristályokat tintává lehet alakítani, hogy aztán ultravékony bevonatként különböző felületekre lehessen permetezni.
„Ezek a bevonatok látható fényben rendkívül átlátszóvá, egyidőben jó elektromos vezetővé tehetők - ez két alapvető tulajdonság, amely például érintőképernyős kijelzők készítéséhez szükséges” – mutatott rá Della Gaspera. Az RMIT szerint a nanokristályok alacsony hőmérsékleten is telepíthetők, ami alkalmassá teszi őket rugalmas műanyag hordozók bevonására, hiszen rugalmasan ellenállnak a hajlításoknak.
A csapat elmondta: máris készen állnak arra, hogy az iparral együttműködve feltárjanak olyan alkalmazásokat, amelyekben az általuk alkalmazott technikákat is használni lehet, nanoanyag-bevonatok előállítására.
Della Gaspera elmondta, hogy a csapat megközelítésének a laboratóriumból ipari környezetbe történő átültetéséhez most már külső partnerekkel is együtt kell működniük. „A méretezhetőség minden típusú nanoanyag, így a cink-oxid esetében is kihívást jelent – mondta az ausztrál docens. – Ahhoz, hogy ugyanazokat a körülményeket, amelyeket a laboratóriumban elértünk, sokkal nagyobb reakcióként tudjuk újra létrehozni, mind az alkalmazott kémia adaptálására, mind pedig a reakciókutató mérnökök újításaira szükség lesz.”
A csapatnak meg kell oldania azt a problémát is, hogy a nanokristályos bevonatok elektromos vezetőképességben kissé le vannak maradva az ipari referenciaértékekhez képest, mivel a belső szerkezetük – ami a nagyobb rugalmasságot teszi lehetővé – ebből a szempontból csak korlátozottan hatékony. Legalábbis egyelőre.
Gábor János
Főoldali kép: RMIT Egyetem
A sörrajongók kérései alapján összerakott receptből született meg.
Az Európai Bizottság jóváhagyta a projekt kivitelezési és finanszírozási szerződését.