Transzferárazás: költségek, ráfordítások és veszteség-kezelés az OECD útmutatója alapján

Az OECD átmeneti jellegű transzferár-iránymutatást adott ki a pandémia hatásainak kezelésére, az útmutató a következő négy területen nyújt támogatást a COVID által okozott gazdasági kihívásokra:

– az összehasonlító elemzések módszertana;

– a veszteségek és a koronavírusnak tulajdonított specifikus költségek felosztása;

– a kormányok támogatási programjai;

– a feltételes adómegállapítások.

„Míg korábbi blogbejegyzésünkben az összehasonlító elemzések módszertanával foglalkoztunk, most a vírushelyzet következtében felmerülő költségek, ráfordítások és veszteségek kezelésének témakörét járjuk körbe” – kezdi friss bejegyzését Karczub János, az RSM Hungary Adóüzletágának menedzsere.

Transzferárazás: a kapcsolt vállalatok közötti veszteségek és költségek elosztása

A transzferárazás szokásos gyakorlatát befolyásolja, hogy az elmúlt időszakban a COVID-19 világjárvány következményeként számos multinacionális vállalat realizált veszteséget a kereslet hirtelen csökkenése, a beszerzési és elosztási nehézségek vagy különleges, egyszeri működési költségek jelentős megnövekedése következtében. A járványhelyzet miatt felmerülő különleges költségek elosztásának problémája három jellegzetes kérdést is felvet.

Kapcsolt vállalatok közötti veszteségek

A szerződött felek közötti kockázat elosztása kihatással van a tranzakciókból származó szokásos piaci ár elve szerint realizált profit és veszteség elosztásának mértékére, mivel azok befolyásolják a tranzakciók árazását. Az útmutató ezért a kapcsolt vállalatok közti veszteségek elosztásánál kiemelt figyelmet javasol a kereskedelmi és pénzügyi kockázatok elemzésére.

Az OECD útmutató egyik fő kérdése, hogy a korlátozott kockázattal bíró szolgáltató vállalat veszteséges működése a szokásos piaci ár elvével összhangban lévőnek tekinthető-e.

Ahogy azt az OECD útmutatása is levezeti, kicsi a valószínűsége annak, hogy a vállalkozó egyszerű vagy alacsony (korlátozott) kockázatú tevékenységek végzése során hosszú távon veszteséget érjen el, következésképpen nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ezen vállalkozások rövid távon veszteséget realizáljanak. Ehhez igazodóan annak meghatározásában, hogy az alacsony kockázatú funkció okozhat-e veszteséget, nagy szerepe van a szolgáltató által vállalt kockázatoknak.

OECD példája szerint, ha a COVID-19-hez köthetően a kereslet jelentős csökkenése miatt az alacsony kockázatú szolgáltató, aki piaci kockázatot vállalt, szokásos piaci feltételek között is veszteséget realizálhat abból adódóan, hogy kénytelen volt kockázatcsökkentési intézkedéseket elvégezni. Ilyen alacsony kockázatú szolgáltatói szerep lehet például a készletek feletti korlátozott tulajdonjogból adódó kockázat, az úgynevezett „flash title” vagy „drop-shipping” szolgáltatási forma szerint, ahol az adózó korlátozottan van kitéve a készletek értékvesztési kockázatának.

Korlátozott kockázatú tranzakciók esetében adóhatósági oldalról fontos tényező az adózó következetességének a vizsgálata. Ennek tekintetében tehát, ha a járványt megelőzően az alacsony kockázatú szolgáltatónál a piaci kockázat sem jelent meg és ebből adódóan alacsony árrésre volt jogosult, akkor mindenképp vizsgálandó, hogy járvány időszakában milyen okból állítja, hogy piaci kockázatot vállal és ebből adódóan veszteség elszámolásra jogosult. Ilyen esetekben indokolt az adózó piaci kockázatának COVID-19 előtti felülvizsgálata és megfelelő megállapítás tétele.

Kapcsolt vállalatok közötti egyszeri működési költségek

A pandémia következtében megváltozott működési környezethez való alkalmazkodás miatt a vállalkozások számára kivételes, olyan, egyszeri működési költségek jelentek meg, mint például

– a munkakörülmények megváltozásából eredően a személyi védőfelszerelések,

– a megfelelő távolságtartás érdekében a munkaterület átrendezése, vagy

– a távoli/otthoni munkavégzés feltételeinek biztosításához az IT és telekommunikációs rendszer kialakítása.

Az útmutató kiemeli, hogy a kapcsolt vállalkozások között felmerülő egyszeri működési költségeket úgy kell elosztani, ahogy azt összehasonlítható körülményekkel rendelkező független harmadik felek is tennék. Azáltal, hogy a különleges költségek működési és nem működési költségként kategorizálhatóak, a megbízható összehasonlító elemzés érdekében szükséges lehet összehasonlíthatóságot biztosító korrekciók alkalmazására.

OECD által kiadott útmutatás kitér még egy nagyon fontos kérdésre, mégpedig, hogy mennyire tekinthetőek bizonyos költségek kivételesnek. Ilyenek lehetnek az olyan egyszeri költségek, melyek hosszútávú változást alapoznak meg egy vállalatnál, mint például egy távoli munkavégzés lehetőségét biztosító infrastruktúra. Mivel a világjárvány következtében a távoli munkavégzés általánosan elfogadhatóvá válik, így ezen költségek is a mindennapi üzleti gyakorlat költségévé, általános, a szokásos ügymenethez kapcsolódó költségekké válnak. Mindemellett nagyon fontos, hogy az olyan, korábban szokásos költségeket (pl. bérleti díj, utazási-, üzemeltetési költségek) is szükséges számba venni, amelyek a pandémia körülményeinek köszönhetően csökkentek, vagy a jövőben már fel sem merülnek.

Szintén kérdésként merülhet fel, hogy melyik fél kell, hogy viselje a többletköltségeket. Ezt főként az iparágra jellemző versenyképesség befolyásolhatja, hiszen olyan, magas versenyképességű ágazatok, amelyeken a vállalatok differenciálatlan termékekkel vannak jelen, valószínűsíthetően nem háríthatnak át többletköltségeket a végfelhasználókra anélkül, hogy az a keresletben visszaesést eredményezne.

Kapcsolt vállalatok közötti szerződések

A pandémia olyan körülményeket okozott, melyek következtében a kapcsolt felek fontolóra vehetik, hogy az ellenőrzött ügylettel kapcsolatban megkötött szerződés vis maior záradékát alkalmazzák, továbbá újraértelmezzék vagy eltöröljék a vállalatcsoporton belüli megállapodásokat, mely szintén erősen befolyásolhatja a veszteségek elosztását a kapcsolt felek között.

Vis major lehet például a kormány által a vírushelyzetre tekintettel kivetett, a vállalat teljesítőképességét befolyásoló korlátozások, például a termelési vagy kiskereskedelmi létesítmények kényszerített bezárása. Az OECD transzferár-iránymutatása hangsúlyozza, hogy a kapcsolt vállalatok között létrejött szerződésben az ilyen és ehhez hasonló gazdasági szituációkra mindenképpen érdemes kitérni, ezért a meglévő megállapodások felülvizsgálata, módosítása javasolt.