Az RSM Hungary TAO blogsorozatának utolsó része néhány gyakran előforduló hibát, helytelen alkalmazást mutat be, amely sok társaságnál előfordul, és adóbírság kiszabását eredményezte egy adóellenőrzés során.
A sorozat első két része:
TAO-HIPA módosító tételeket érintő adómegállapítások, tipikus adózói hibák
Társasági adót érintő adókedvezmények – 2.rész
A társasági adó, az iparűzési adó és az innovációs járulék év végi kalkulációja összetett feladat, amely számos buktatót és váratlan fordulatot hordozhat magában – kezdi bejegyzését Varga Diána, az RSM Hungary adóüzletágának vezető menedzsere.
TAO, Hipa kalkulációról szóló sorozatunk lezárásaként szeretnénk felhívni a figyelmet néhány olyan pontra az évvégi adókalkulációkhoz kapcsolódóan, amelyeket érdemes mélyebben is megvizsgálni, annak érdekében, hogy a kalkulációk szabályszerűen, a törvényi előírásokkal összhangban kerüljenek elkészítésre.
A társasági adó a vállalkozások jövedelmének megadóztatására szolgáló adónem. Természetesen egy vállalkozás életében azonban lehetnek olyan időszakok is, amikor veszteségesen kénytelen működni, és ha egyszer a nyereség adóköteles, az ilyen időszakokban keletkezett veszteséget is számításba kell venni az igazságosság jegyében. Az erre született megoldás, hogy a nyereséges időszakok adóalapját a vállalkozások csökkenthetik a veszteséges időszakokban felgyűlt negatív adóalapjaikkal.
A rosszul számolt elhatárolt veszteséggel tévesen csökkentett társasági adóalap azonban adóhiányhoz vezet, ezért különös figyelemmel kell eljárni a kalkuláció készítésekor.
Viszonylag gyakori hiba, hogy a gazdálkodó a korábbi időszakok negatív eredményével számolja ki az elhatárolt veszteséget a negatív társasági adóalap helyett. Ennek kiküszöbölésében segítséget nyújthat az előző évi TAO bevallások ebev weboldalról való letöltése, amelyek alapján egyértelműen meghatározható az előző évek negatív adóalapja. Gyakori hiba továbbá, hogy a gazdálkodó nem veszi figyelembe, hogy bizonyos esetekben az elhatárolt veszteségnek speciális megállapítási szabályai vannak.
Ügyelni kell arra is, hogy
– az elhatárolt veszteség a pozitív adóalap 50 százalékáig vehető igénybe,
– főszabály szerint egy adott év negatív adóalapja legkésőbb öt évig vehető figyelembe.
Összeolvadás, beolvadás szétválás estében érdemes szakértőt is bevonni, mert az ilyen esetekben speciális szabályok alapján használható fel, vihető tovább az elhatárolt veszteség.
Tapasztalataink szerint a gyakorlatban többször előfordul, hogy a kis értékű – kétszázezer forint beszerzési érték alatti – tárgyi eszközök, amelyek 1 évnél tovább szolgálják a vállalkozás tevékenységét, anyagköltségként kerülnek rögzítésre a könyvekben. Ennek háttere, hogy a társaságok egyrészt így igyekeznek egyszerűsíteni az ezen eszközökkel kapcsolatos adminisztrációt. Például, hogy ezáltal ne kelljen a tárgyi eszköz analitikában rögzíteni az eszközt. Illetve a későbbi ezzel kapcsolatos feladatokat - például a Sztv. szerinti 3 évente kötelező tárgyi eszköz leltárt. Másrészt arra hivatkozva teszik ezt, hogy a könyvekben az egyösszegű értékcsökkenés és anyagköltségként való elszámolásnak ugyanaz az eredményhatása. Így ezzel az eljárással is pont ugyanannyi eredmény és eszközérték kerül kimutatásra a beszámolóban.
A kisértékű eszközök anyagköltségként való elszámolása azonban iparűzési adó szempontjából kockázatot hordoz magában, mivel az anyagköltség iparűzési adóalap csökkentő tétel!
Egy adóellenőrzés során az önkormányzati revizorok kiemelhetik az anyagköltségből a kisértékű tárgyi eszközöket, ezzel iparűzésiadó hiányt állapítva meg. A gyakorlatban ezek olyan tételek lehetnek, amelyeknek megnevezéséből egyértelműen kitűnik, hogy helyesen tárgyi eszköznek kellene lenniük.
Minden gazdálkodónak magának kell mérlegelnie, hogy milyen kompromisszumot köt a hatékony adminisztráció és az iparűzési adókockázat között. Fontos azonban, hogy minden anyagköltségként könyvelt eszköz iparűzési adó, valamint innovációs járulék kockázatot is jelenthet, amennyiben a vállalkozásnál fennáll ez a kötelezettség is. Az adóhiány és az adóbírság kockázatának elkerülése érdekében javasolt a kisértékű tárgyi eszközöket helyesen – tárgyi eszközként – rögzíteni.
Sok termelő vállalkozásnál előfordulhat az, hogy készlet moduljukban nem folyamatosan kezelik a termelés közbenső folyamatait. Az évvégi leltár alkalmával állapítják meg a fordulónapon meglévő befejezetlen termelést és félkész termékeket, valamint a raktáron lévő késztermékek záró állományát. A saját termelésű készletek üzleti év folyamán történt változását pedig az évvégi és év elején meglévő félkész termékek, késztermékek különbözeteként állapítják meg.
A rosszul megállapított saját termelésű készletek állományváltozása társasági adó kockázatot jelenthet. A tévesen megállapított saját termelésű készletek állományváltozása (STKÁV) kétszeresen csökkenti az adóalapot, hogyha csökkentő tényezőként van figyelembe véve, miközben növelni kellene vele az adóalapot. Ez pedig társaságiadó-hiányhoz vezet.
A könyvvezetésben ezért ügyelni kell arra, hogy az STKÁV mikor jelenjen meg bevételként és mikor költségként az eredménykimutatásban:
– bevételként akkor jelenik meg, ha a saját termelésű készletek záró állománya felülmúlja a nyitó állományt;
– költségként pedig, ha a saját termelésű készletek záróállománya kisebb, mint a nyitó állomány.
Azon vállalkozásoknak, amelyek több önkormányzat területén is rendelkeznek telephellyel, és ezáltal több önkormányzat területén is végeznek iparűzési tevékenységet, meg kell osztaniuk iparűzési adóalapjukat az egyes önkormányzatok között.
Fontos azonban, hogy a megosztási kalkuláció készítése során a vállalkozások körültekintően járjanak el, mivel a hibás megosztás jelentős adóhiányt eredményezhet az adott önkormányzat számára, amely pedig adóbírság kiszabásához vezethet, függetlenül attól, hogy az adóalap helyesen lett kiszámítva.
Az RSM Hungary tapasztalatai szerint tipikusan előforduló hiba lehet például:
– az eszközérték arányosítás esetén a Tao tv. szerinti értékcsökkenés helyett az Sztv. szerinti értékcsökkenés használata,
– az immateriális javak értékcsökkenésének számításba vétele,
– a lízingdíjak kihagyása a kalkulációból, vagy
– a változó munkahelyen foglalkoztatottakhoz kapcsolódó személyi jellegű ráfordítások nem megfelelő megosztása a telephelyek között.
De alapvetően az iparűzési adóalap megosztására szolgáló megfelelő módszer kiválasztása is problémát jelenthet a vállalkozás számára. Fontos szempont például, hogy a megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy bármelyik telephely szerinti település esetén nulla forint települési adóalapot eredményezne, de lényeges tényező az adóalap nagysága is (100 millió forint feletti adóalap esetén a komplex módszer alkalmazandó).
Több telephely esetén mindenképpen javasolt szakértő segítségét kérni annak érdekében, hogy az adóhiány és adóbírság kockázatát elkerülje a társaság. Amennyiben társaságuk az iparűzési adó megosztása előtti fázisnál tart, vagy már elkészítette a megosztási kalkulációt, de még az adóellenőrzés előtt áll, forduljon hozzánk bizalommal a kalkuláció előkészítését, felülvizsgálatát illetően.
„A magyar beruházás nagyon előrehaladott, ugyanakkor rendkívül komplex. Sok mindent újra kell gondolnunk ebben a projektben, rengeteg megoldandó feladat van, hogy az előnyt, amire Magyarország szert tett, valódi hozzáadott értékké, profittá tudjuk kovácsolni.”