Az Európai Bizottság nemrég publikált irányelv-tervezetének értelmében a tagállamoknak lehetőséget kellene biztosítaniuk a társasági adó rendszereikben arra, hogy az adózók egy vélelmezett kamatráfordítással csökkentsék adóalapjukat abban az esetben, ha kölcsönfinanszírozás helyett tőkejuttatásban részesülnek.
Az irányelv-tervezet alapvetően abból a célból született meg, hogy mérsékelje a kölcsönfinanszírozás adóelőnyeit a tőkefinanszírozáshoz képest. Az általános szabályok szerint a kölcsönök után fizetett kamat jellemzően levonható a társasági adó alapjából, míg a tőkefinanszírozás bevonásához nem kapcsolódik olyan tétel, amely csökkentené egy társaság adófizetési kötelezettségét.
Ennek megfelelően az idegen tőkéből történő forrás-bevonás sok esetben jellemzőbb a társaságoknál, ugyanakkor a túlzott mértékű eladósodottság működési, illetve cash-flow problémákat okozhat az egyes adózóknál, amelyeknek az összesített hatása makrogazdasági szinten is hatással lehet a gazdasági növekedésre.
Az Európai Bizottság ebből kifolyólag fontosnak tartja, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények közt a tőkefinanszírozás ne részesüljön hátrányban a kölcsönfinanszírozáshoz képest.
„A tőkefinanszírozást az irányelv-tervezet alapvetően két módszerrel tenné vonzóbbá adózási szempontból. Egyfelől bevezetésre kerülne egy – néhány EU tagállamban már régóta alkalmazott – vélelmezett kamatráfordítás, amely a saját tőkéjük növekedése után illetné meg a társaságokat. Másfelől, a már meglévő kamatlevonhatósági szabályok egészülnének ki további korlátokkal annak érdekében, hogy a kölcsönfinanszírozás kevésbé vonzó opció legyen a cégek számára” – mondta Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.
A vélelmezett kamatráfordítás összegét egy speciális kamatláb alkalmazásával kellene meghatározni, amely tartalmazná egyrészt az adott országra, illetve devizára irányadó, 10 éves futamidőre vonatkozó kockázatmentes hozamot, valamint egy kockázati prémiumot, amely az irányelv-tervezet értelmében kezdetben 1 százalék lenne (1,5 százalék kis-, és középvállalkozások esetében). A vélelmezett kamatráfordítást egy 10 éves periódus során lehetne levonásba helyezni, de egy adott évben maximum az adott évi EBITDA 30 százalékát meg nem haladó mértékben. A vélelmezett kamatráfordítás (akár az előbbi felső korlát, akár az adóalap meghaladása miatt) le nem vonható részének időbeli továbbvitelére speciális szabályok vonatkoznának.
„Emellett a tervezet igyekezne elkerülni az esetleges visszaéléseket is, ezért bizonyos tőkenövekményekkel (például kapcsolt vállalkozásoktól származó részesedés-apporttal) kapcsolatban nem engedné igénybe venni a vélelmezett kamatráfordítás levonását, és alapvetően a kedvezmény visszafizetését rendelné el abban az esetben, ha a kedvezmény igénybevételét követően a saját tőke összege csökkenne” – tette hozzá Reich András, a Deloitte szenior menedzsere.
Magyarország sikeresen jelentette be a tisztaipar-megállapodáshoz kapcsolódó beruházásokhoz nyújtható támogatási programját.
Első alkalommal mutatkozott be Magyarország és a Paks II. Zrt. a franciaországi Nukleáris Világkiállításon.