A festményvásárlás most az egyik legjobb befektetési lehetőség

Barabás Géza saját tapasztalatból tudja, hogy a megtakarított pénzünket másoknak átadni, például részvények, bankbetétek formájában, nem feltétlenül jó befektetés. Mint mondja, a kisbefektetők például vagyonuk nagy részét elvesztették az 1998-as tavaszi és őszi nagy tőzsdei árzuhanások vagy a 2008-as gazdasági válság idején.

Biztonságos öngondoskodás

„Véleményem szerint a kisbefektetőknek célszerűbb értékálló festményekbe, műtárgyakba, ingatlanokba, azaz termőföldbe, erdőbe, vagy kiadható lakásba befektetni, ami nem függ a nagybefektetők befolyásától vagy olyan eseményektől amire nincs semmilyen ráhatásunk. Az ingatlanok, a műtárgyak a festmények hosszú távon értékállóak, jó értékhozam növelő befektetések” – mondta a neves festményszakértő és festménybecsüs.

Barabás szerint akik valamilyen témában gyűjtést végeznek, legyen az festmény, arany-, ezüsttárgy, értékes porcelán, bélyeg, vagy kitüntetés, biztosan nem tartják rossz helyen a pénzüket.

„Ez akár öngondoskodásnak is része lehet, ugyanis a közgazdászok már régóta hangoztatják, hogy idősebb korunkra szükség van a megtakarításokat, mert a nyugdíj nem lesz elegendő a gondtalan megélhetésünkre. Ezeket a tárgyakat pedig – amellett, hogy díszítik az otthonukat – idővel jó haszonnal lehet majd eladni, könnyen mobilizálhatóak. Sok embernek van párszázezer forintja befektetésre várva, de kinek van az otthonában Mácsai István, Kárpáthy Jenő vagy Pap Emil festménye a falon?” – teszi fel a kérdést Barabás Géza, aki szakemberként maga is gyűjti a különböző festményeket.

„Budapest központjában az Erzsébet téren születtem, tősgyökeres budapestiként leginkább a budapesti városképeket szeretem, de mint a Balaton és a Duna-kanyar szerelmese ezeket a tájképeket is szívesen gyűjtöm. A vidéki életképek kedvenc témáim közé tartozik, akárcsak a színes csendéletek. Ezek mellett a XIX. századi akadémista, romantikus festményeket, a századfordulós szecessziós alkotásokat, a két világháború közötti „műcsarnoki” festészetet is szeretem. Ez utóbbiak onnan kapták az elnevezésüket, hogy évenként a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban megrendezett kiállítások rendszeres kiállító művészei voltak. Ezek a festmények a külföldi kereskedők felvásárlásai miatt egyre fogynak, de még mindig jelentősen alulárazottak, így befektetésként kiemelten érdekesek. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartoznak a háború utáni évtizedek „Képcsarnok Vállalat” által az 1950-es és az 1980-es évek között forgalmazott jobb színvonalú művészeti alkotások.”

Értéket igazol a számla

A festmények hamisítása sajnos mindennapossá vált manapság ezért csak úgy vásároljunk festményt, ha kellő ismerettel rendelkezünk vagy keressünk megbízható szakembert, üzletet. Emellett kérhetünk segítséget olyan ismerőstől is, aki a tárgy eredetiségében tud biztos támpontot adni. Magyarország és közép-Európa legnagyobb régiség piacán az Ecseri Használt cikk piacon általában a belvárosi árak töredékért lehet jó színvonalú festményeket, műtárgyakat vásárolni.

„Ha a régiség piacokon nagynevű művész alkotását látja, jó ha tudja, senki sem bolond az eredeti ár kis töredékéért eladni kiemelten elismert, árveréseken rendszeresen szereplő festő művét, így jobb ha alkudozás helyett tovább sétál a forgatagban, mert előfordulhat, hogy egy „sikeres alku” után értéktelen hamisítvánnyal tér haza” – figyelmeztet a szakember.

Elérhető befektetés a képzőművészet

Tévesen gondolhatja az, aki szerint értékálló festményt csak nagyon drágán lehet vásárolni. A festményszakértő szerint vannak olyan „kismesterek”, akiknek a munkáit érdemes befektetés céljából megvásárolni.

„A kismesterek egy-egy jobb munkái nemcsak elérhetik, hanem túl is szárnyalhatják a nagyobb elismertségű, felkapott mesterek kisebb jelentőségű vagy gyengébb munkáit. Nem kell gazdag embernek lenni ahhoz, hogy valaki szép, és értékes festményt vásároljon. Néhány tízezer forinttól pár százezer forintig nagyon jó minőségű, alkotásokat lehet kapni. Azt tanácsolom, hogy ha valaki festményt akar vásárolni, ne a plázában vegyen több tízezer forintért értéktelen nyomatot, vagy piacon „ismeretlen művész alkotását”, hanem inkább kicsivel több ráfordítással jegyzett festőtől, eredeti, egyedi alkotást vásároljon, aminek maradandó értéke van.”