Zabari István: Gyermekkorom óta rajongok a világításért

Zabari István azt mondja, hogy a Lumenet alapításának pillanatától álmodozó. Mindig lehetetlen célokat tűzött ki, de mindig sikerült elérni azokat. A cégnél annyi terve van, hogy örül, ha a nyugdíjig végez velük – pedig az még nagyon messze van. Ha az is érdekli, hogy István kitől tanulta a legtöbbet, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 428. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nem tudok kiemelni egy pontot. Az elmúlt évtizedet a lehetetlen folyamatos beteljesüléseként élem meg. Fantasztikus csapatban dolgozom, ahol minden nap csúcsnak számít. Kiemelhetném bármely szakmai díjunk átvételét (​Az Év Internetes Kereskedője díj 2016, 2018, 2019, 10-szer az Országboltja Minőségi vagy szakmai díj és 3-szor az Év Honlapja elismerés), de ezeket csapatsikerként éltem meg.

– Milyen távra tervez?

– Gyermekkorom óta rajongok a világításért, azt hiszem, ez már így marad. Pár éve egy kerekasztal-beszélgetésen Biros Levente barátom megkérdezte, hogy van-e exit tervem? Visszakérdeztem, hogy akkor mit csinálnék utána? Rajongok a világításért, az e-kereskedelem varázsa pedig beszippantott. Olyan sok tervem van még a világítástechnikai e-kereskedelemben, hogy jó, ha végzek mindegyikkel nyugdíjig, ami még pár évtized. Nem hiszem tehát, hogy valaha is szeretnék mást csinálni, hacsak a sors másképp nem rendelkezik.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Magánéletemben nincsenek olyan vágyaim, amelyek ne teljesültek volna már. Gyermekkoromban a legnagyobb vágyam az volt, hogy lássam a Balatont, ami csak felnőttkoromban teljesülhetett be. Ma, bár megengedhetnék magamnak különleges kalandokat, a legértékesebbnek azonban a gyermekemmel erdei sétákkal töltött időt tartom. Céges értelemben teljesen más a helyzet. A Lumenet alapításának pillanatától álmodozó vagyok, mindig lehetetlen célokat tűztem ki, de mindig sikerült elérni azokat. Hosszú távú tervem, amitől még nagyon messze vagyunk, hogy a kelet-európai régió meghatározó világítástechnikai e-kereskedői legyünk.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Ez egyértelmű. Jó pár éve meghívtak egy nagyszerű e-kereskedelmi kezdeményezésbe, egy Mastermind csoportba. A csoport az induláskor arról szólt, hogy havonta egyszer találkozunk két napra és megosztjuk tapasztalatunkat, tudásunkat – ha valaki kihívással néz szembe, együtt keressük a megoldást. Óriási segítség volt az elmúlt évek fejlődésében, hogy minden sorsdöntő kérdésnél egy hatalmas tudással rendelkező tanácsadó kör volt mögöttem, és nem kellett mindent a saját káromon megtanulni. Ezért szoktam minden cégvezetőnek javasolni, hogy keressen hasonló területen dolgozó cégvezetőket, akik nem konkurensei, és hozzanak létre egy Mastermind csoportot. A mi csoportunk olyan mértékben forrta ki magát, hogy a csapat minden tagjával barátok lettünk, családjaink is gyakran találkoznak, legutóbb közös Apa – Gyermek hétvégét szerveztünk. Amikor hasonló gondolkodású emberek ülnek egy asztalhoz, abból csodák tudnak születni. Így lehetséges, hogy több – a Mastermind csoportban megismert – barátommal közös cégeink is vannak, például a jövő e-kereskedőinek képzését célul kitűző Ekereskedelmi Akadémia Kft.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Alázattal. Kifejezetten tiltom cégen belül a főnök és hasonló megszólításokat, ahogyan az alkalmazott kifejezést is. Azt szoktam mondani a munkatársaimnak: csak annyiban vagyok más, hogy én tudok a legtöbbet segíteni nekik a hatékony és szerethető munkahelyi légkör kialakításában. Igyekszem mindig példát mutatni tiszteletben, elkötelezettségben, munka iránti alázatban.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nem tudok ilyet mondani. A világítástechnikán és e-kereskedelmen kívül semmi sem vonz igazán.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Azt gondolom, hogy erre a szakmai rendezvények folyosói a legideálisabbak. Évek óta szinte minden e-kereskedelmi rendezvényen előadok, itt alakult ki az elmúlt évek üzleti kapcsolatainak nagy része.

– Mire sajnálja az idejét?

– A negatív vagy tanulásra nem nyitott emberekre. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy megválogassam, kivel dolgozom, így távol tudom tartani magam az energia vámpíroktól.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Két dolog tud felbosszantani, az egyik az érdektelenség. Nem szeretek olyan emberek közelébe lenni, akik csak „vannak” a világban, a legkisebb mértékben sincs bennük tanulási, fejlődési vágy. A másik, amivel fel lehet bosszantani, a rosszindulat. Munkatársaim és barátaim körében ismert, hogy azonnali felmondással „díjaztam” azt, akivel nagyon meg voltam elégedve, de egyszer szóvá tette, hogy a munkatársa miért van szabadságon. Elmondtam neki, hogy ehhez nekem sincs semmi közöm, és azt gondoltam, hogy együtt megyünk nyugdíjba, de most elválnak útjaink. Ugyanez történt, amikor kiváló kollégám az ebéd közben felállított az ebédlőben egy másik kollégát, mondván, az az ő helye.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Nem gondolom, hogy mindenki azzal teheti a legtöbbet, ha önmaga önkéntes munkát vállal. A közösségért, a közjóért mindenki azzal tehet a legtöbbet, amiben a legjobb. A csapatom és én világítástechnikában vagyunk jók: cégként és jómagam magánemberként nagyon sok lámpával segítettünk már óvodákat, bentlakásos gyermekotthonokat, önkéntes tűzoltóságot és számtalan rászoruló családot. Egy alkalommal a WWF-el egy kisebb falu összes hagyományos fényforrásának lecserélésében segédkeztünk. Számokat szándékosan nem mondok, mert képmutatásnak tartom azt, amikor valaki saját társadalmi felelősségvállalásáról beszél. Az ilyen sablonválaszok mögött szerintem sok esetben nincs semmi. Véleményem szerint ezt nem mondani, hanem csinálni kell, ha az ember megengedheti magának.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Egészségre és fenntartható életvitel kialakításra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A családommal töltött idő, ezen belül is a szinte minden napos séta a fiammal kapcsol ki leginkább. Ragaszkodom továbbá az esti és reggeli fél-egy órás „énidőhöz” még akkor, ha az alvásidőmből kell erre áldozni. Ilyenkor az aktuális érdeklődési körömben merülök el, ami most éppen az ideális irodai munkakörülmények (hűtés, fűtés, szellőztetés, munkaasztalok, székek ergonómiája), miután új irodát alakítunk ki munkatársainknak. Az ilyen hobbi projektekben hónapokon vagy akár éveken át a végletekig el tudok mélyülni és igyekszem minden tudást beszívni a témában. Anno ilyen hobbi projektként kezdtem el foglalkozni SEO-val, mert meg akartam érteni, hogy bizonyos oldalaink miért érnek el kiváló eredményeket, miközben olyan oldalak, amelyekbe sok energiát fektettünk, sikertelenek. Nagyjából 3 évig minden este olvastam a témában, mire létre tudtam hozni egy tartalomkészítési elvet, amelynek köszönhetően ma a Lumenet több mint ezer – sok esetben nagy versenyben résztvevő (lakásvilágítás, okos világítás, mennyezeti lámpa, led izzó, led reflektor) – kulcsszóra évek óta masszívan első.

(Fotó: Lumenet)