Volom Sára: Könnyen meg tudom őrizni a hidegvéremet

Volom Sára igazán büszke lehet rá, hogy 180 millió forint tőkét fektetett be az MFB csoporthoz tartozó Hiventures a fotósokat és videósokat, valamint potenciális megrendelőiket összekötő online, automatizált platformot fejlesztő magyar startup vállalkozásba, a Photonba. Ha érdekli, hogy Sárának mi a véleménye Szun-Ce "A háború művészete" című könyvéről, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 339. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Egyértelműen a Photon fejlődését, növekedését. Egy olyan vállalat ügyvezetője lehetek, ahol megélhetem, sőt, fejleszthetem az erősségeimet, miközben közel maradhatok ahhoz az iparághoz, a fotós-videós piachoz, ami már évekkel ezelőtt rabul ejtett a művészi és technológiai tudás fonódása miatt. 

– Milyen távra tervez?

– A Photonnál üzleti szinten 6 éves időszakokban tervezünk, a személyes karrier terveim pedig teljes mértékben kötődnek a Photon fejlődéséhez.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Kevés magyar startupnak sikerült a sikeres külföldi piacra lépés, szeretném, hogy a Photon legyen az egyik ilyen sikersztori.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nehéz egyetlen embert kiemelnem, mert többen is támogattak, mentoráltak, segítették az utamat valamilyen módon az elmúlt években. Így közülük nem is szeretnék kiemelni egy személyt sem, mert nem lehet összehasonlítani a tőlük tanultakat. Így inkább egy olyan szerzőt neveznék meg, akinek a gondolatait olvasva leginkább inspirálódtam: a Szun-Ce által A háború művészete című könyvben leírtak hatottak rám a legjobban, ez a könyv adta meg az alapjait az ügyvezetői gondolkodásomnak.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Hiszek abban, hogy a motivációt folyamatosan kell építeni, mindennapi beszélgetésekkel és cselekedetekkel. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy úgy toborozzunk munkatársakat, hogy ne csak képesek legyenek elvégezni az adott feladatokat, hanem szeressék is azokat, rendszeresen érjék őket sikerélmények és az erősségeiket teljes mélységeiben meg tudják élni. 

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Imádom a munkámat, ezért erre a kérdésre egy olyan szakmával válaszolnék, ami teljes mértékben különbözik attól, amit most csinálok: a mentőzést nagyon szívesen kipróbálnám. Apukám fogorvos, apai ágon a nagyszüleim is orvosok voltak, így az egészségügy fontos része az egész életemnek. Otthonosan mozgom ezen a területen, krízis helyzetekben könnyen meg tudom őrizni a hidegvéremet, és nem utolsó sorban vonzónak találom, hogy a hivatás célja az embereken való segítés.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Úgy mint mindenki más is: mindenhol ott vagyok, események sokaságára járok, ismerkedem. Őszintén érdekelnek az emberek, a történeteik. Nem vagyok az a típus, aki mindig hallatja a hangját, szeretek kérdezni, olyat is, amit más sosem kérdezne meg. Összességében, nem üzleti kapcsolatokat építek, hanem emberi, baráti kapcsolatokat.

– Mire sajnálja az idejét?

– Azokra a feladatokra, amelyeknél nem létfontosságú, hogy én végezzem el azokat, hanem más is meg tudja tenni a csapatból, vagy éppenséggel automatizálni lehetne őket.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Postás vagy banki ügyintézéssel biztosan… :D

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Aminek nem csak pillanatnyi hatása van, hanem hosszú távon megoldást kínál egy problémára.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Céges szempontból az ügyfélélmény növelésére, magán szempontból pedig utazásra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Egyértelműen a búvárkodás! Amikor a víz alatt vagyok, olyan mintha minden megszűnne, ami a víz felett történik velem. Beszippant magával a természet, ahogy egy karnyújtásnyira együtt úszunk a halakkal, teknősökkel, polipokkal… és az a csend, ami lent van… Nem lehet ezt az élményt máshoz hasonlítani, több mint 50 merülés alatt sem tudtam megunni. :)