Vesztergombi Csaba: Mi még hiszünk az adott szó erejében

Vesztergombi Csaba méltán büszke arra, hogy megalakulása óta változatlan formában, saját erőből működik a borászatuk. Az eredményeket igazolja az elismerés: tavaly a Magyar Bor Akadémia rendes tagjának választották a szekszárdi borászt. Sokat dolgozik a családi vállalkozás mellett azért is, hogy a szekszárdi borászok és borok még ismertebbek legyenek, ő a Szekszárd Borvidék Nonprofit Kft. felügyelőbizottságának elnöke. Csaba az édesanyjával és édesapjával együtt vezeti a borászatot. Gondolataival most az Olvasó is megismerkedhet az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 74. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nem szeretnék külön kiemelni semmit. Mindig az aktuális sikerek tesznek boldoggá, akkor is, ha az éppen egy apró részsiker. Egy dolog, ami talán a nagy egészre nézve fontos. A kilencvenes évek eleji megalakulásától kezdve, változatlan formában, saját erőből működik a borászatunk. Ezt így elég kevesen mondhatják el magukról.

– Milyen távra tervez?

– Borászatot nem lehet rövid távra tervezni. Egy szőlő ültetvény eltelepítése is hosszú távú gondolkozást feltételez, a borok érése és piacra kerülése sem megy egyik pillanatról a másikra. A mi vállalkozásunk családi alapokon nyugszik, több száz éves hagyományokkal, ezért generációkon átívelően tervezünk hosszú távra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Egy borászatra soha nem lehet azt mondani, hogy kész van. Mindig jönnek új ötletek, elképzelések, de alapvető nagy változásokat ezen a téren nem tervezek. Inkább a területek és a technológia finomhangolása, az ökológiai gazdálkodás irányába való elmozdulás az, ami jelenleg foglalkoztat, és semmi olyan amiben nem lelnénk örömünk.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Édesapámtól. Szekszárd és a magyar borászat egyik legjobb, legjobban képzett borászától, akitől a szigorúan vett szakmai doktrínák mellett megtanulhattam, elleshettem a generációk óta halmozódó tudást és szakmai bölcsességet.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– A magyar borpiac tortája többé kevésbé állandó méretű, a szeletek viszont egyre kisebbek egy borászat szemszögéből. A hazai piac elsődleges fontosságú, de feltétlenül szükség van stabil külpiaci jelenlétre. Jelenleg a külföldi piacokban lényegesen nagyobb potenciált látok, bőven van hova fejlődni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Egy borászat vezetőjeként sokféle területet érint a tevékenységem, a növényvédelemtől kezdve a marketingen át a kereskedelemig. Így azt mondhatom, egyszerre több szakma kihívásaival kell megbirkóznom, és talán nem is hiányzik a mással próbálkozás. Egy azért biztos. Szeretek főzni.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Hiszek a személyes kapcsolat erejében, ezért ha tehetem, keresem a lehetőséget erre. Egy prospektus, egy hirdetés keveset árul el a partnerről, egy beszélgetés viszont szinte mindent. A kölcsönös bizalom és a hosszú táv itt is fontos, és talán van egy ódivatúnak tűnő, kölcsönös bizalmat feltételező szokásunk. A megfelelő partner esetén mi még hiszünk az adott szó erejében, és ez viszont is működik.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az adminisztrációra, a sokszor értelmetlenül és aránytalanul sok hivatali ügyintézésre.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Magánemberként a gyerekeimre, vállalkozóként az innovációra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az értetlenséggel, az értelmetlenséggel és az eltúlzott várakozással. De ha szabad, akkor idéznék egy barátomtól: „A semmi ötletszerű megragadása többet ér, mint a tudatlanság kristálytiszta megnyilvánulása.”

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Jelenleg is vállalok. A borvidék és az itt dolgozó borász közösség épülését, fejlődését segítendő.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Sielés, túra, család.

(Fotók: Vesztergombi Pince)