Tima Zoltán: Nehéz feltételek mellett lehet a leghatékonyabban dolgozni

Tima Zoltán Pro Architectura-, Ybl-, és Príma Primissima díjas építész Pécsett született 1965-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzett 1989-ben. Egyetlen munkahelyét a Középülettervező Zrt- t, a KÖZTI-t tartja igazi alma materének, ahol még ma is tud tanulni és bízik benne, hogy az idén 71 éves építésziroda szellemiségét meghatározó, többgenerációs mester-tanítvány láncolatban láncszemmé válhat. A KÖZTI tervezte a Puskás Arénát is, amely néhány napja egy rangos szavazáson az Év stadionja lett. Ajánlom figyelmükbe az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 162. interjúját!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Egy építész karrierjében talán kevésbé az üzleti, mint inkább az emberi/érzelmi tényezők a fontosabbak. Szerencsés vagyok, mert az elmúlt 10-15 évben jó néhány olyan feladattal foglalkozhattam, amelyek jelentőségük, rangjuk, vagy az elért szakmai sikerek miatt is meghatározóak voltak. Ezek közül a Liszt Ferenc Repülőtér bővítése és a Kossuth tér rendezése egyaránt azzal szembesített, hogy nagyon nehéz feltételek – összetett feladat, szűk határidők – mellett lehet a leghatékonyabban dolgozni. Ennek egy igazán fontos feltétele van: az összetartó és ütőképes csapat. Azt tartom a legfontosabbnak, ha úgy tetszik a karrierem csúcsának, hogy ma egy ilyen – nagyrészt általam létrehozott – környezetben dolgozhatok.

– Milyen távra tervez?

– Indirekt módon válaszolok. Egyrészt az elmúlt ősszel volt 30 éve, hogy a KÖZTI-ben dolgozni kezdtem. A határidőket sürgető megbízóimat pedig azzal szembesítem, hogy a tervezés közben hozott közös döntéseink több évtizedre, akár száz évre szólnak.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nem tudok ilyet mondani. Voltak is, vannak is inspiráló munkáim, megelégszem azokkal, amelyek majd ezután lesznek.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nemcsak a jó pap, de az építész is egész biztosan egész életében tanul. Ez egy ilyen szakma. Nekem a kezdetektől szerencsém volt, a magyar építészet élvonalába tartozó mesterektől tanulhattam. Az egyetemen Farkasdy Zoltán és Balázs Mihály hagytak mélyebb nyomokat bennem, a KÖZTI-be kerülve pedig egy olyan többgenerációs mester-tanítvány sodorba kerültem, ami kevés kortársamnak adatott meg. Akitől a legtöbbet tanultam, aki a KÖZTI-be hívott Marosi Miklós (Széchenyi díjas építész, az MMA alelnöke) volt. A vele való találkozásom máig meghatározó, a szakma fortélyait tőle lestem el és emellett segített eligazodnom ebben az egyébként meglehetősen belterjes szakmai világban. Most, idősebb fejjel ugyanígy igyekszem segíteni fiatal munkatársaimat, miközben én is sokat tanulok tőlük.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Az épületek tervezése elég összetett munka, nagyon sok építész és mérnök együttműködését igényli. A sok közreműködőt vezetni és irányítani kell, sokszor – a résztvevők véleményének meghallgatása mellett – egyszemélyi döntéseket kell hozni. Ehhez felkészültnek és realistának kell lenni. Közvetlen munkatársaimat is a józan és higgadt gondolkodás irányába igyekszem terelni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Én öt éves koromra túl voltam a „mozdonyvezető-pilóta-űrhajós” időszakon, akkor határoztam el, hogy építész leszek. Más nem nagyon érdekelt. Ha mégsem foglalkozhatnék az építészettel, valahol a mezőgazdaságban keresnék elfoglaltságot. Esetleg nyitnék egy lakáséttermet.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Talán korábban már utaltam rá, hogy az építészet művelését nehéz üzleti alapon szemlélni. Ezért aztán a cégünk tudatos piaci pozícionálása mellett nagyon fontosnak tartom a – sokszor személyes kapcsolatokra épülő – több éve, évtizede velünk dolgozó és a munkánkkal elégedett megrendelőinkkel való jó együttműködésünket. Megbízásaink zöme erre a kapcsolatrendszerre épül.

– Mire sajnálja az idejét?

– Felesleges és nyilvánvalóan értelmetlen dolgokra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Felesleges és nyilvánvalóan értelmetlen dolgokkal, pontatlansággal, felelőtlenséggel.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Elsősorban olyat, ami a szakmámhoz kapcsolódik. Tudok szerszámot fogni a kezembe és meg is tudom forgatni, ha szükség lenne rá, akár fizikai munkára is alkalmas lennék.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Elég sokat utazom, utazunk a feleségemmel, a gyerekeimmel. Szeretem a jó ételeket és a borokat. Igyekszem minőségi környezetben, szép tárgyakkal körbevenni magam.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Otthon leülni a teraszon és meginni egy pohár bort.

(A vezető képen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér "B" utasmólója, fotó: Bujnovszky Tamás)