Sztupár Andrea: Most csak fejben lehet hosszú távra tervezni

Sztupár Andreának nagy tervei vannak Szlovéniában és Horvátországban, a kertészeti, illetve a barkács szektor kiskereskedelmi panelkutatásával. Jó gyakorlatnak tartja, hogy kollégáit nem „mikromenedzseli”, mert ez kimondottan inspirálja őket. Ha az is érdekli, hogy Andrea milyen szakmában próbálná ki magát szívesen, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 443. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt, amikor elkezdtünk egy számunkra teljesen új területen kiskereskedelemi audit felmérést végezni, és a szektor vezető hazai és nemzetközi piaci szereplői két évnyi tárgyalás-sorozat után elismerték, hogy a GfK-nál jobb piaci helyzetképet senki nem tud szolgáltatni nekik. Az igazi elismerés, áttörés volt.

– Milyen távra tervez?

– Fejben hosszú távra, de üzleti szempontból 1-2 évre tervezünk előre, mert a mostani gazdasági helyzet miatt úgyis állandó módosítások szükségesek. Cégcsoportunk nagy változáson megy és ment keresztül, ezért sok olyan hatás ér minket, amelyek felülírják a hosszútávú terveket.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Több dolog is. A GfK Kiskereskedelmi panelkutatását szeretném még a kertészeti szektorban is tovább bővíteni Magyarországon, illetve kiépíteni Szlovéniában. Horvátországban a barkács szektor mérésének indítását szeretném elérni az elkövetkező 2-3 évben.

 – Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Legtöbbet az élettől tanultam, mert elég hamar a saját lábamra álltam. Az utam során leginkább a nagypapám inspirált kisgyermek koromtól kezdve egészen addig, amíg elkezdtem az egyetemet. Ő mindig mindenre tudta a választ. Felnőttként szerencsém volt a munkám mellett különböző képzésekben részt venni, nagyon sokat tanultam trénerektől és coach-októl.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Szerencsés csapat vagyunk, mert mindenki tudja, mi a dolga, már régóta együtt dolgozunk. A saját területükön szabad kezet kapnak, csak a döntési folyamatba vonnak be. Az, hogy nem mikromenedzselem minden lépésüket, inspirálja, motiválja őket. Sokat beszélgetünk nem csak szakmai dolgokról. Ezen kívül, ha látom, hogy valakinek problémája van, azt megbeszéljük, és ha tudok, segítek.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Végzettségem szerint környezetmérnök vagyok, így szívesen dolgoznék olyan cégnek, amelyik hulladék-újrahasznosítás területén tevékenykedik.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Legegyszerűbben már meglévő kapcsolatokon keresztül, de volt már sikerem teljesen „hideg” megkeresésem is, amikor kitartással és türelemmel célhoz értem. Azt gondolom, hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel.

– Mire sajnálja az idejét?

– Felesleges megbeszélésekre. Sajnos ezek száma az elmúlt pár évben nagyon megemelkedett.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ha valaki nem mond igazat, vagy eltitkol valami bakit. Sokszor egyszerűbb lenne kijavítani a dolgokat, ha tudjuk, hogy hol van a hiba. Ezen kívül azzal, ha valaki többszöri tanítás, magyarázás után is elront valamit.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Ez összefügg egy fenti kérdéssel: a természet és környezetünk megtisztítását. Ezen kívül rossz sorban lévő gyermekeknek segítenék, akár gyermekotthonban is. (Az Unicefnek is rendszeres támogatója vagyok.)

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Utazásra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok helyen jártam már a világban, de akadnak még helyek, ahova el szeretnék menni, ezek főként Ázsiában vannak. 

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az utazáson kívül a sport. Tizenegy éves korom óta sportolok. Versenyszerűen tájfutottam hét évig, utána már csak hobbi szinten sportoltam (úszás, fitness, yoga), de az erdei futást a mai napig szeretem. A különböző sportolások közben szívesen hallgatok zenét, mert a kettő együtt teljesen kikapcsolt és regenerál.