Olyan nincs, hogy egy vezető tesz vagy mond valamit, és ettől a beosztottak varázsütésre motiváltak lesznek. Nagyon jól kell ismerni az embert, akinek a motivációján dolgozni akarunk – mondta az Üzletemnek Szontág Balázs, az Eaton Industries Kft. marketingvezetője.
Szontág Balázs a villamosiparban tevékenykedő Eaton Industries Kft. marketingvezetője 2016 óta. Tanulmányait a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola villamosmérnöki karán végezte villamos energetika szakirányon. Az azóta eltelt több mint 20 évben különböző multinacionális nagyvállalatoknál töltött be értékesítési és marketinges pozíciókat. Dolgozott mérnök értékesítőként, termékmenedzserként, majd vezető beosztásban értékesítési vezetőként, marketingvezetőként. Jelenleg az Eaton magyarországi értékesítési szervezetének marketingcsapatát vezeti, ahol az árazási stratégiától kezdve, a promóciók szervezésén át a termékbevezetésekig és marketingkommunikációig irányítja a cég marketingtevékenységét.
Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 401. interjúja!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Inkább eredményekről szeretek beszélni, nem kedvelem a csúcs szót. Talán azért, mert nekem a csúcs egy hegyes, tüske szerű, jelentős méretű kitüremkedés a grafikonon, és az én karrieremben eddig nem volt ilyen. Inkább a folyamatos fejlődés és előrelépés jellemezte a pályafutásom. Amire büszke vagyok a vezetői pályám kapcsán az az, hogy tudom, mire vagyok képes, és azt is, hogy mire nem. Amire képes vagyok, azt bármilyen körülmények között el tudom érni. Egy vezető teljesítménye egyenlő a csapata teljesítményével, a csapat pedig emberekből áll, tehát a kulcs az ember. Általában el tudom érni, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magából, de erre sajnos nincs univerzális recept.
– Milyen távra tervez?
– Középtávnál hosszabb időre sosem tervezek. Tudom, hogy ez sokak szemében amatőr hibának tűnhet, de eddigi személyes tapasztalataim szerint a hosszútávú tervek jellemzően közel sem úgy teljesülnek, ahogy azt eltervezzük, sőt akár egyáltalán nem teljesülnek. Azonban fontos, hogy az embernek legyen víziója akár a saját jövője, akár az általa irányított részleg, osztály vagy vállalat kapcsán. Én 3 évnél hosszabb időtávban nem szívesen gondolkodom és azt hiszem, az elmúlt (és előttünk álló) évek eseményei – Covid-19 járvány, a járványból fakadó gazdasági következmények és kilábalás, az Ukrajnában zajló háború, Magyarország helye és viszonya az EU-ban és a V4-ek között, illetve az ebből fakadó következmények – mind nagyon bizonytalanná teszik a jövőt. Tervezni tehát legfeljebb középtávra érdemes véleményem szerint, viszont a hosszútávú vízió kialakítása is fontos.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– A multinacionális világvállalatokon kívüli világban kipróbálni magam, akár saját vagy családi vállalkozás keretein belül. Szeretném megtapasztalni, hogy milyen az, amikor teljesen szabad kezet kapok a működés és a szervezet kialakításában. Végzettségemet tekintve villamosmérnök vagyok, mindig is szerettem szerelni, barkácsolni, de a szakmámtól teljesen eltávolodtam. Jó lenne egyszer oda is visszatalálni…
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Mindenképpen meg kell nevezni valakit? Nem szívesen tenném, mert akire gondolok, az az illető nagyon sok problémát okozott nekem, tehát egy abszolút negatív figura a karrieremben. Viszont sokat tanultam, na, nem tőle, hanem belőle! Vezetői stílusa szög egyenest ellentétes az enyémmel, ezért nagyon nehéz volt vele dolgoznom, főleg, hogy ő felsővezető, én pedig középvezető voltam. Úgy tapasztaltam, hogy a negatív dolgokból, kudarcokból sokkal többet lehet tanulni, mint a sikerekből. És azon időszak kezdeti kudarcai, ami nem az eredmények elmaradását jelentette, hanem az övétől eltérő vezetői stílusom elfogadtatását, rendkívül sok tanulsággal szolgáltak számomra.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Úgy gondolom, a motivációnak belülről kell fakadnia. Nem lehet motiválni az embereket, legfeljebb hatni a motivációjukra. Olyan nincs, hogy egy vezető tesz vagy mond valamit, és ettől a beosztottak varázsütésre motiváltak lesznek. Nagyon jól kell ismerni az embert, akinek a motivációján dolgozni akarunk. Divatos dolog például az embereket kimozdítani a komfortzónájukból, csak azzal sokan nem számolnak, hogy ez rosszul is el tud sülni. Ha egy kolléga a magánéletében is válságban vagy csak nehéz helyzetben van, nem valószínű, hogy eredményre vezet, ha a munkahelyén is kimozdítjuk a komfort zónájából a jobb teljesítmény reményében. Ezért, ha egy vezetőből hiányzik az empátia, soha nem lesz jó vezető. De hogy válaszoljak a kérdésre, mindenkit mással: volt olyan esetem, amikor hosszabb fizetés nélküli szabadságot engedélyeztem, volt, amikor jelentős fizetés korrekciót harcoltam ki valakinek, volt, akinek hozzá jobban passzoló munkakört alakítottam ki, volt, akinél nagyobb kontrollra volt szükség, de volt, akinél pont az ellenkezőjére. Minden kollégára sok időt kell szánni és kellő nyitottsággal kell fordulni feléjük, hogy megértsük, kinél mi működik és mi nem.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Mivel szeretem a kétkezi munkát, villanyszerelőként szívesen kipróbálnám magam, elsősorban okosotthonok építésében, de emellett természetesen a klasszikus villanyszerelési feladatok is érdekelnek. Ettől teljesen eltérő terület, de szintén nagyon érdekel a sajtkészítés.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Korábban dolgoztam értékesítőként és értékesítési vezetőként is, ahol az élet hozta magával a kapcsolatok építését. Mindig könnyen teremtettem kapcsolatot, alapvetően érdeklődő, nyitott és elfogadó vagyok. A munkám rendszerint ezt meg is kívánja, hiszen eddig kivétel nélkül értékesítési szervezetekben tevékenykedtem. Ennek ellenére nem szimpatizálok azokkal, akik „gyűjtik” a kapcsolatokat, „jól jöhet még valamikor” alapon. Úgy hiszem, a legfontosabb kapcsolat építő tulajdonság a megbízhatóság, kompetencia és etikusság. Csak olyan témában tárgyalok, amiben valóban kompetens vagyok, és ha olyan területre terelődik a szó, ami nem az én kompetenciám, akkor ezt jelzem, és ha lehetőségem van rá, akkor bevonom a megfelelő személyt. Ezt rendszerint értékelik a tárgyalópartnereim.
– Mire sajnálja az idejét?
– Felesleges megbeszélésekre. Ezen a területen érzésem szerint van mit tanulniuk a multiknak is a magyar kis- és középvállalatoktól, nem csak fordítva. Emellett hitből vagy érzelmekből táplálkozó dolgokról vitatkozni.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Hazugsággal, igazságtalansággal, kirekesztéssel és etikátlansággal.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– A közelmúltban több alkalommal is segítettem az Ukrajnából menekülőknek a tiszabecsi határon a Baptisták közreműködésével. Ezen felül többször is nyújtottam célzottan segítséget egy-egy rászorulónak, legfőképpen a súlyos betegségben szenvedő, nehéz sorsú emberek támogatásával. Emellett jó lenne többet tenni a környezetvédelem területén is.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Nekem egyszerűbb lenne azt megválaszolni, hogy mire sajnálom leginkább a pénzt. De talán a legkevésbé a jó és különleges élelmiszerekre. A sajtokért különösképpen rajongok.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A futás és az utazás. Futáskor az ember agya más tudatállapotba kerül, ez segít abban, hogy a gondolataim kitisztuljanak. Az utazás is hasznára válik az embernek, ha az ember nem hagyja el a megszokott környezetét, akkor idővel nem lesz kellően nyitott, befogadó és toleráns. Korábban zenekarban is játszottam, az is nagyon ki tudott rángatni azokból a gondolatokból, amik aktuálisan foglalkoztattak.
(Az Eaton Industries Kft. is részt vett az Üzletem Céges legek sorozatában. A sorozat 26. cikkét IDE KATTINTVA olvashatja el.)
(Fotók: Eaton)
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.