Surányi Ferenc: Meg kell járni kilenc zsákutcát, hogy megtaláljuk az egy jó megoldást

Surányi Ferencet az első időkben sokan le akarták beszélni a tervéről. Nem nagyon hittek benne, hogy a webáruházra köthető mesterséges intelligencia szoftver életképes lehet. Nem lett igazuk. Abban persze nem tévedtek, hogy Ferenc a munkatársaival együtt nagy fába vágta a fejszéjét, ám az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az a bizonyos fa kénytelen volt engedni. Majd figyelünk rá, hogy a vállalkozásból igazi magyar sikersztori lesz-e, addig viszont itt az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 60. interjúja.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Hetedik éve fejlesztjük a webáruházra köthető mesterséges intelligencia szoftverünket az M.I.-t. Az első 5 évben szinte mindenkitől ezt hallottam: „Hidd el, jót akarok neked. Ne csináld! Ne tegyél fel mindent egy lapra.” Az első években sokszor megfordult a fejemben, hogy talán igazuk van. Talán tényleg túl nagy ez a fa, amibe a fejszénket vágtuk. Aztán az ember kitart, összeszorítja a fogát, vesz egy nagy levegőt és még keményebben dolgozik, és egy idő után valahogy elkezdenek beérni a folyamatok, egyre többen lesznek azok, akik hisznek benned. Az a tény, hogy lassan 100 webáruház működik a mi szoftverünkkel, egyértelműen azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk. Ezt tekintem eddigi pályafutásom csúcsának.

– Milyen távra tervez?

– A fejlesztési tervünk 6 évre van előre elkészítve. Ebből 1 év nagyon pontosan, 2 év vázlatosan és még 3 év amolyan vízió jelleggel. A 2019-es év egyértelműen a megerősödésről és a nemzetközi piacra lépés előkészítéséről szól. Mivel nem engedünk be külső tőkét, így mindent magunk finanszírozunk, ami rögösebb és hosszabb út, de meggyőződésem, hogy ez a helyes irány.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Valaki egyszer azt mondta, hogy egy cég csak akkorára képes nőni, amit annak vezetője képes kezelni. A gyors növekedés és az ezzel járó feladatoknak való megfelelés a legfontosabb számomra, ami nagyon sok tanulást és tapasztalatszerzést igényel.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon nehéz egyetlen nevet említenem, mert hosszú a lista. Mint sok vállalkozó, én is gyakran járok konferenciákra, tréningekre, így megvan Magyarországon és a nemzetközi piacon is az a 2-3 tanácsadó, akitől sokat lehet tanulni. Aztán ott vannak a példakép értékű cégvezetők, akik közül Markovich Bélát, a Mapei ügyvezetőjét mindenképpen kiemelném. Nemcsak nagyon sikeres vállalkozást épített fel, de közben képes volt megmaradni nagyon közvetlen, barátságos embernek, aki sokszor volt a segítségemre tapasztalatával. Viszont a legtöbb erőt, legtöbb támogatást a páromtól kaptam és kapom a mai napig.  Otthon nincs TV, helyette nagyon sokat beszélgetünk, és ezek a beszélgetések számos alkalommal segítettek jó döntést hozni. A legtöbbet a páromtól tanulom.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– A világon van néhány nagyhatalom, amelyek 10-15 évvel előttünk járnak a webáruházra köthető mesterséges intelligencia fejlesztése területén. Elég csak gondolnunk az Amazon-ra, Expedia-ra, Aliexpress-re.  Ahol ezek a cégek megjelennek, ott a kisvállalatoknak esélyük sincs. Ha képesek vagyunk megérteni, hogy mi a mamut vállalatok sikerének titka, és ezt elérhetővé tudjuk tenni, akkor a kisebb webáruházak is lehetőséget kapnak arra, hogy felvegyék a harcot a nagyokkal. Annak a világnak hamarosan vége, ahol egy ember állítgatja a hirdetéseket és készíti a reklámszövegeket. A kezdetektől fogva itthon fejlesztettük a rendszerünket. A béta tesztelő partnereink is mind magyarok voltak, akik akkor is ott álltak mellettünk, amikor valami nem úgy működött, ahogy megálmodtuk. Rövid távon az a célunk, hogy a magyar webshopokat segítsük, de logikusan ez egy világpiacra szánt termék, amihez a megfelelő tudást is a világpiacon lehet megszerezni.

– Mibe fektetne be? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Saját magunkba. Szent meggyőződésem, hogy az M.I. hamarosan egyike lesz a legismertebb magyar sikersztoriknak, amelyek képesek voltak itthonról indulva világcéggé válni.

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?

– Ha feladatot adunk neki. A magyar vállalkozók híresek a teherbírásukról. Sok vállalkozást látok milliárdos forgalommal, aminek az élén egy igazi Superman áll, aki ember feletti energiákat képes a cége vezetésére fordítani, és ezek a cégek nagyon sikeresek. Viszont még Superman-nek is megvannak a határai és ekkor át kellene adni a vezetést, leadni magunkról feladatokat, ezt viszont a legtöbb cégvezetőnek tanulnia kell. Ma a legnagyobb elakadás ott van, ha ennek a cégvezetőnek adunk egy új feladatot, és legyen ez bármilyen apróság, akár csak egy egyszerű kérdésre egy eldöntendő választ adni, akkor is le fog állni a folyamat. Miért? Mert durván túl van terhelve. Az M.I. szoftverünk legnagyobb erőssége, hogy egyetlen feladatot sem ad a cégvezetőnek, csak teszi a dolgát. Az ügyfeleink leginkább ezért hálásak.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Nem hiszek a „cég-cég” kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy minden sikeres együttműködés mögött „ember-ember” kapcsolat van. Ezért igyekszem minél több partnerünkkel személyesen tartani a kapcsolatot, ahol nem csak cégről van szó. Ha magánemberként is jól megértjük egymást és esetleg összeköt minket egy szuper élmény, mint például a golfozás, vitorlázás, vagy akár csak egy közös reggeli, akkor ez a jó kapcsolat a cégeink között is meglesz. Ezért is vagyok elkötelezettje a kapcsolatépítő rendezvényeknek és a Bizalmi Körnek, ami fantasztikus lehetőség a kiváló „ember-ember” kapcsolatok ápolására.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az üzemeltetésre. Meggyőződésem, hogy egy cégben kétféle tevékenység létezik. Üzemeltetés és fejlesztés. Ha fejlesztek, akkor fejlődik a cégem. Ha üzemeltetek, akkor nem fejlesztek, azaz a cégem hanyatlik. Az „üzemeltetés” az én nézőpontomban egy hiba, amit meg kell oldani, mert a cégvezető feladata a fejlesztés. Üzemeltetni a gépeknek kell és a folyamatokat mozgásban tartó munkatársaknak, de nem a cégvezetőnek. Persze még a mai napig is megesik, hogy be kell állnom üzemeltetni, de ilyenkor tudom, hogy itt még van egy fejlesztésre váró feladatom.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Fejlesztésre, tanulásra, az „ismeretlen” megismerésére. A mi iparágunkban nincs kitől tanulni, nincsenek bevett standart megoldások, jó, ha 10 elképzelésből 1 sikeres lesz. Viszont azt a 9 zsákutcát meg kell járni, hogy az 1 jó megoldást megtaláljuk. Ha erre az ember úgy tekint, mint veszteség, akkor nem jó szakmát választott.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Hiszek abban, hogy minden ember a saját szerencséjének a kovácsa. Szerintem ez alól kivételt jelentenek a kisgyermekes anyukák, akik az életüknek egy fontos szakaszát áldozzák fel a gyermekükért és ilyenkor, ha nincs segítségük, az nagyon elkeserítő. Ugyanígy a kisgyermekek sem tudnak felelősséget vállalni a saját helyzetükért. Ezért nagyon támogatom a kisgyermekes édesanyákat (a legtöbb munkatársunk többgyermekes anyuka), illetve a magára hagyott, vagy éppen beteg gyermekeket.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az egyik legfontosabb napi rituálé számomra az esti „apja-lányai” program, aminek elmaradhatatlan része az ágyon való ugrálás. Fél óra a lányaimmal, és bármelyik hegyet elmozdítom. Úgy gondolom, hogy az embernek a legfontosabb feladata, hogy boldog legyen. Ehhez sok mindenre szükség van, többek között pénzre is, viszont az egész semmit nem ér, ha az ember a pénzhajszolás közben elhanyagolja a szeretteit. A pénz jön-megy, viszont a szeretteinkre mindig számíthatunk. Meggyőződésem, hogy a család az egyetlen olyan hely, ahol a szeretetünkből minél többet adunk, annál több lesz nekünk is, de ez fordítva is igaz.