A borászatok helyzete talán sohasem volt annyire kiszámíthatatlan, mint napjainkban, mégis megpróbálunk minden tervet úgy alakítani, hogy hosszú távon piacképesek és lendületesek maradjunk – mondta az Üzletemnek Simkó Sándor szőlész-borász, a Simkó Pince társalapítója.
Simkó Sándor talán azt tartja legnagyobb sikerének, hogy lányával megszerettette a szakmát, aki lassan átveszi a stafétabotot, a munkában pedig olasz férje is segíti. Annak idején külső befektetők nélkül kezdték a vállalkozói életet, s ma már ott tartanak, hogy az ország egyik legismertebb családi borászataként dolgoznak és várják kóstolóra a Tokaj-Hegyalján kirándulókat. Ha az is érdekli, hogy Sándor kitől tanulta a legtöbbet, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 434. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Nem könnyű kérdés egyből az elején, mivel hirtelen több minden is bevillan: sok-sok nagyszerű eredménnyel szereplő borunk szakmai elismerése, a Vinagora 2020-on „Az év családi pincészete” díj, az idei két nagyarany érem az Országos Borversenyen, mi több, az eszenciánk megkapta a legjobb természetes édesbor elismerést! Erre mind-mind nagyon büszke vagyok. Talán a legnagyobb sikernek mégis azt tartom, hogy Kitti lányommal sikerült annyira megszerettetni ezt a szakmát, hogy most már lassan átveszi a stafétát a pincészetnél, amelyben szerencsére férje is támogatja. Gábor fiam nem teljesen ebben az irányban tevékenykedik, de szükség esetén ő is mindenben helyt áll.
– Milyen távra tervez?
– Sohasem gondolkodtam rövid távon, és ez a most sincs másként. A jövőbe ugyan nem látunk, a borászatok (mint minden egyéb) helyzete talán sohasem volt ennyire kiszámíthatatlan, mint napjainkban, mégis megpróbálunk a családi pincészetnél közösen, együtt, minden beruházást, tervet úgy alakítani, hogy hosszú távon piacképesek és lendületesek maradjunk.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Földrajzi tekintetben: Kalifornia – Napa-völgy. Szőlészeti, borászati téren pedig a mindennapokban még nagyon sok minden van előttünk.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Emberségből és szakmaszeretetből egykori főnökömtől, Jámbor Gyuri bácsitól. Mint első generációs vállalkozó, talán az Élettől. Annak idején olyanra vállalkoztunk, ami addig számunkra ismeretlen volt. Nem állt mögöttünk tehetős családi támogatás, külső befektető, nem ismertük egy vállalkozás előnyeit, nehézségeit. Pusztán hatalmas lelkesedéssel, fiatalos lendülettel haladtunk folyamatosan előre, hol könnyebben, hol pedig nehezebben.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Igyekszem példamutatással, elismeréssel, de valljuk be, azért a legnagyobb motivációs erő mindig anyagi jellegű.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Világ életemben szerettem volna valamilyen formában foglalkozni fiatalokkal és sporttal.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Mostanában már inkább a régi partnerekkel tartom a kapcsolatot, az új üzletek kutatását a fiatalokra bízom.
– Mire sajnálja az idejét?
– Az adminisztrációra rettenetesen, de a vásárlás is távol áll tőlem. Szerencsére ezt a terhet a család hölgy tagjai tökéletesen leveszik a vállamról.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Lustasággal és ésszerűtlen cselekedetekkel.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Bármit, ami a természettel, tisztább környezet létrehozásával kapcsolatos.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Sportra, családi utazásokra, síelésre, kirándulásokra.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A foci, a foci… és megint csak a foci!
(Fotók: Simkó Pince)
Magyarország sikeresen jelentette be a tisztaipar-megállapodáshoz kapcsolódó beruházásokhoz nyújtható támogatási programját.
A friss rendszerterhelési csúcs több mint 500 MW-tal haladta meg a 2025-ben regisztrált rekordigényt.
