Pottyondy Péter: Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat

Pottyondy Péter a Középülettervező Zrt. (KÖZTI) vezető építésze. 41 éve van a pályán. Felelős tervezője volt több budapesti műemléképület, illetve hotel felújításának, átépítésének. Többek között ő volt a 2018-ban megvalósult DVTK (diósgyőri) stadion építész tervezője. Ez utóbbi munkájáért a közelmúltban (2020. október 5-én) megkapta a Csonka Pál-emlékérmet, alkotótársával Hegedűs Péterrel közösen. Csonka Pál-emlékéremről annyit érdemes tudni, hogy ez a kitüntetés az építész és tartószerkezet-tervezők (konstruktőrök) alkotó együttműködését hivatott elismerni. A díj alkotópáros és egyéni alkotó kategóriában adományozható. Azok kaphatják, akik alkotópárként magas színvonalú építészeti alkotást hoztak létre, továbbá az, aki oktató és/vagy tudományos munkájával jelentősen és igazolhatóan járult hozzá a fent említett, alapvető cél eléréséhez.

Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 222. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Úgy alakult a szakmai életem, hogy az elmúlt 41 évben több helyen dolgoztam építészként. Szinte mindenhol jól éreztem magam, elégedett voltam a munkahelyemmel és a munkámmal. Hol a tanulás lehetősége, hol a munkák változatossága, hol a világlátás, hol pedig a tudás átadása jelentett örömöt és elégedettséget. Most a KÖZTI-ben olyan munkák részese lehettem, lehetek, amelyeknek szinte mindegyike önmagában is egy építészkarrier csúcsát jelenthetik. Ha mégis meg kell jelölnöm egy csúcsot, akkor azt térben határoznám meg: fantasztikus érzés volt 2002-ben, az általunk tervezett, épülő Papp László Sportaréna 35 méter magas tetején állva ránézni Budapestre.

– Milyen távra tervez?

– Több mindent még hosszabb távra tervezek, az építész tervezői munkámat viszont rövidebb távra, mert hamarosan nyugdíjba megyek.  Mint említettem, 41 éve vagyok építész. Két dolog miatt szerencsésnek tartom magam. Egyrészt, hogy a KÖZTI-ben tehetséges, szakmailag jól felkészült, fiatal kollégákkal dolgozhatok együtt, másrészt, hogy unokákkal teli, nagycsaládban élek, akik körülvesznek a szeretetükkel és számítanak rám. A fentiek miatt nyugodtan várom a nyugdíjamat.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Van egy 150 éves parasztház a Szigetközben, aminek udvarán mondták először a nagyszüleim – mikor látták a hulladék téglákból, lécekből és töredezett mozaiklapból összerótt építményemet –, hogy építész lesz ebből a gyerekből. Most ez a ház a Miénk. Ezt a házat szeretném szépen újragondolni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Számomra az egyik legélvezetesebb sajátja a mi hivatásunknak, hogy minden munkánál nagyon meg kell ismerni, tanulni azt a területet, szakmát, ahonnan a feladat érkezet. Ez lényegében folyamatos tanulást követel. Talán nem csak a diploma utáni tapasztalatlanság az oka, hogy úgy érzem, első munkahelyemen Veszprémben Ruttkay M. Gyulától kaptam nagyon sok olyan emberi és szakmai megoldó kulcsot, amit a mai napig használok.

– Mivel motiválja kollégáit, társait?

– Sokféle emberrel dolgozunk együtt egy nagyobb projektnél, akik – szerencsére – nem egyformák. Mindenkinél más és más jelenthet motivációt. Próbálom időben felismerni, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy jól végezze a munkáját. Meggyőződésem, hogy a bizalom mindenkinek sokat jelent. Igyekszem nyílt kártyákkal játszani, senkivel sem taktikázni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Gimnazista koromban jégkrémet árultam a tihanyi kompnál. Az nagyon jó volt. Komolyabbra fordítva a szót, mindenképpen valami olyasmit csinálnék szívesen, ahol emberekkel találkozhatok.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Nem vagyok tehetséges az üzleti kapcsolatépítésben, viszont fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. Nagyon hiszek a jól végzett munka üzletteremtő erejében még akkor is, ha erre az élet időnként rácáfol.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az olyan munkára, amit mások helyett kell végezni azért, hogy haladjon a rám bízott feladat.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Leginkább a butasággal, tájékozatlansággal társuló öntudatossággal, nyakassággal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– 25 éven keresztül tanácsadója voltam egy karitatív célú építkezéseket segítő holland szervezetnek. Nagyon sok tudást, tapasztalatot szereztem a velük való együttműködés során. Ma leginkább nagyszülőként vállalnék önkéntes munkát a saját családomban.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Tíz-tizenegy éve, évente egyszer együtt van az egész – nagy örömünkre egyre gyarapodó – családunk néhány napra valahol az országban. Kirándulunk, borozunk, játszunk, időnként vitatkozunk. Ezek a napok mindent megérnek! Egyik ilyen alkalommal a – két gyerekem közreműködésével az általam tervezett – Diósgyőri Stadionban néztünk meg egy meccset.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Feleségemmel igyekszünk minden nyáron egy-két hetet biciklizni valahol az országban. Autó és csomag nélkül, csendes tájakon, vizek mellett járva fedezzük fel az eldugott templomokat, kastélyokat, megismerünk embereket. Ez a harmadik, negyedik nap után már tökéletesen kikapcsol.

(A fotón Pottyondy Péter a családjával a DVTK stadionjában.)