Polgár András: A kihívások rendre megtalálnak

Polgár András szeret kapcsolatban lenni a kollégákkal és új embereket megismerni. Nem szereti viszont a bájolgós, hosszú protokoll esteket. Alapjában véve szerencsés embernek vallja magát, igaz, a szerencse munka nélkül nem jön magától. Ha érdekli, hogy András milyen szakmában próbálná ki magát, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 338. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Szerencsés ember vagyok. Nagyon sok szép és izgalmas turisztikai projectben vehettem részt eddig itthon és külföldön egyaránt. Annak idején 2009-ben 28 évesen az akkori Magyarország legnagyobb sport turisztikai beruházását vihettem végig az elejétől a végéig, majd üzemeltettem 6 évig igazgatóként. Ma is ez a magyar válogatottak otthona Telkiben, egy nagyon szép szálloda és sportközpont is egyben. Akkor a megnyitó ünnepségre eljött az akkor még szebb időket élt FIFA és UEFA elnök Joseph Blatter és Michelle Platini is, valamint számos világsztár futballista, az egy jó nap volt. Szintén büszke vagyok rá, hogy rövid időre is, de az állami turisztikai irányításba is belekóstolhattam az Magyar Turisztikai Ügynökségnél. Egyébként mindig az aktuális feladatomat érzem annak.

– Milyen távra tervez?

– A pandémia miatt jelenleg sajnos nehéz hosszú távon tervezni, nagyon sok mindent felülírt ez az időszak, adaptálódnunk kellett ehhez nekünk is gyorsan. Alapvetően azonban folyamatosan terveket gyártok, és elemzek, a stratégiai gondolkodás híve vagyok. Így nem szokott nagyon váratlanul érni a jövő sosem.  Most iparági szinten 1-3 hónap amíg előre látunk, ehhez mérten tervezünk és gondolkodunk.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Pályám kezdetén sok szakmai célom volt, kis túlzással ezek teljesültek, sőt, túlteljesültek az évek során, valóban szerencsés vagyok ebben a tekintetben. Lassan 15 éve dolgozom felsővezetőként, cégvezetőként. Mindig kihívásokat kerestem, így ezek rendre meg is találnak és mindig a területem egy másik izgalmas részébe kóstolhatok bele ezeken keresztül.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon sok inspiratív vezetővel, tulajdonossal, befektetővel volt alkalmam dolgozni, és a „szerencsémet” nekik köszönhetem nagyban. Ezektől az emberektől nagyon sokat tanultam, jót is és a „hogyan ne” részben is voltak, akiktől azt lehetett ellesni. A nemzetközi szállodavállalatoknál töltött időszak és a külföldi vezetői tapasztalatok (USA, Ausztria) is nagyot sokat adtak nekem.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Általában a megfelelő csoport dinamika kialakításában hiszek. Megfelelő vezetőkkel tudjuk ezt közösen elérni, és a legfontosabb, hogy cég szinten egyfelé nézzünk, kommunikáljunk. Minden területen kellő súllyal és érzékenységgel, emberséggel foglalkozzunk a kollégákkal, ne magas lovon üljünk. Ezeknek az időknek már vége, a valós és tudatos HR tevékenység értéke már felbecsülhetetlen. Ez nem „one man show”. Olyan lendületes, szenvedélyes szakemberekkel szeretek együtt dolgozni, akik engem is inspirálni tudnak, és így az erőink megsokszorozódnak, és ez kell a motiváláshoz is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szeretem a kombinatív dolgokat, nyomozóként kipróbálnám magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Elég széles az iparági és az azon túlmutató kapcsolatrendszerem. Mindenkivel, akivel valaha dolgoztam vagy együttműködtem, törekedtem arra, hogy nagyon korrekt kapcsolat legyen, azt hiszem, ez fontos alap ehhez.  Szeretek kapcsolatban lenni a kollégákkal, új embereket megismerni, ápolni a kapcsolatokat, de időből mindig kevés van. Rendezvényeken vagy szakmai szervezeteken keresztüli együttműködések során van erre lehetőségem.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az üres, tartalom nélküli megbeszélésekre, ügyekre. Az öntömjénezés bármilyen megnyilvánulására. Ezeken felül a rosszindulat is toplistás. A bájolgós, hosszú protokoll esteket sem annyira szeretem.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Tétlenség, negatív hozzáállás, nyitottság hiánya az innovációra.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Örömmel veszek részt minden fajta közösségi vagy szociális tevékenységben. A valós társadalmi felelősségvállalás fontos eszme a cég és én életemben is. Számos karitatív ügyet volt szerencsém elindítani már saját ötletekből, és ezekből jelentős összegekkel is sikerült már több szervezetet is támogatnunk, erre büszke vagyok.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Élményekre, ezek értéke felbecsülhetetlen.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A családom. Van 3 gyönyörű gyermekem és egy szintén gyönyörű feleségem, ők nagyon stabil és megnyugtató hátország nekem. Valamint a sport minden mennyiségben, összetételben. Ezek együtt kombinálva, mondjuk, a természetben, víz közelben, a teljes összhang számomra.