Nem egyszer fordult elő, hogy 90 vagy akár 180 fokos fordulatot kellett vennünk. Ez a fajta agilitás az, ami lehetővé teszi, hogy a piaci igényeknek megfelelő, innovatív termékeket fejlesszünk – mondta az Üzletemnek Petrovics Tamás, a XUND társalapító-CEO-ja.
Petrovics Tamás azt mondja: egy vasárnap délután megálmodott ötletből nemzetközileg működő, világcégeket kiszolgáló startupot építeni a legnehezebb, de egyben legszebb feladat. Ő csak tudja, hiszen ezt csinálja. Tervekből akad bőven: piacra lépni Amerikában, meghaladni a 100 fős csapatméretet, valamikor a tőzsdére vinni a céget – a határ a csillagos ég! Az osztrák-magyar egészségdigitalizációs startup régiónk egyik legnagyobb magvető befektetését zárta a közelmúltban. Ha az is érdekli, hogy Tamás néha mit próbál eltanulni Momótól, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 436. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Szerencsés vagyok, mivel számos érdekes és kihívásokkal teli periódusa volt már karrieremnek, és úgy érzem, hogy állomásról állomásra egyre előrébb sikerült jutnom. Amikor anno megkaptam a várva várt hívást, hogy felvettek gyakornoknak a McKinsey-hez, úgy éreztem: enyém a világ. A jelenlegi pozícióm viszont semmi korábbihoz sem hasonlítható! Egy vasárnap délután megálmodott ötletből nemzetközileg működő, világcégeket kiszolgáló startupot építeni a legnehezebb, de egyben legszebb feladat, amit eddig vállaltam. Ettől függetlenül természetesen remélem, hogy most még nem vagyok a csúcson, hanem épp oda tartok.
– Milyen távra tervez?
– Egy startupot vezetni, főleg ilyen bizonytalan időkben, olyan, mint ködben hegyet mászni. Az embernek van egy hosszú távú víziója, ahova el szeretne jutni, de arra kell koncentrálnia, hogy a következő lépésnél hova teszi a lábát. Mi a XUND-nál minden negyedév elején leülünk a csapattal és kitűzzük a 3-5 legfontosabb stratégiai célt, amit el szeretnénk érni – így haladva lépésről lépésre a hosszú távú vízió irányába. Ettől függetlenül, nem egyszer fordult elő, hogy 90 vagy akár 180 fokos fordulatot kellett vennünk. Ez a fajta agilitás az, ami lehetővé teszi, hogy a piaci igényeknek megfelelő, innovatív termékeket fejlesszünk.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– A szakmai bakancslistám eléggé rövid volt: kitalálni egy innovatív ötletet, alapítani egy céget, találni legalább egy befektetőt, felvenni legalább egy munkatársat, és találni legalább egy vevőt a saját terméknek. Szerencsére erről a listáról már az utolsó elem is kipipálódott, így innentől kezdve minden csak ráadás. Titkon azért természetesen bővül a lista a fejemben: piacra lépni Amerikában, átlépni a 100 fős csapatméretet, esetleg valamikor a tőzsdére vinni a céget. A határ a csillagos ég, de a stresszes, nehéz helyzetekben jó emlékeztetni magam, hogy az eredeti célok már teljesültek és így kevésbé görcsösen tudok összpontosítani az adott probléma megoldására.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Nem tudnék egyetlen embert kiemelni, mivel a szüleimtől és feleségemtől kezdve a kollégáimon át a tanáraimig, mindenki segített fejlődni és többé válni az életben. Néha még a kutyámtól, Momótól is próbálok tanulni, amikor látom, hogy mennyire önfeledten tud örülni a legkisebb dolgoknak is – nekem ez például kifejezett gyengeségem, mivel mindig a következő kihíváson jár az agyam, és alig élem meg a pillanat örömét.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Erre nehéz egyetlen választ adni, mivel minden embert máshogy lehet motiválni. Megpróbálom minden munkatársnál megtalálni azt a pontot, ami igazán motiválja. Ami talán mindenkinél működik, az a példamutatás. Nem kérek olyat, amit magam sem lennék hajlandó megtenni. Ha szükséges, én vagyok az első, aki túlórázik este vagy hétvégén, vagy felvállalja a kellemetlen beszélgetést egy külső partnerrel. Ha ezt látják a munkatársak, sokkal erősebb csapatszellem es belső motiváció alakul ki.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Viccesnek tűnhet egy healthtech cég vezetőjétől, de kifejezetten érdekel a divat, és ha nem a XUND-ot alapítottuk volna meg, lehet ma egy divat startupot vezetője lennék. Ki tudja, talán egyszer még erre is sor kerül majd.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Nincsen saját stratégiám, és nem is tartom magam egy kifejezett kapcsolati hálózat építőnek. Fontosabbnak tartom az igazán értékes kapcsolatok elmélyítését, mint a minél több, felületes ismeretségek felhalmozását.
– Mire sajnálja az idejét?
– Megpróbálom minden napból kihozni a maximumot, és a legtöbb érték teremtő tennivalót belesűríteni. Ha egy meetingnél például az az érzésem alakul ki, hogy nem vezet sehova, és csak egymás idejét vesztegetjük, inkább igyekszem lezárni a beszélgetést.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Az irracionális viselkedéssel.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Nagyon szeretem az állatokat, és fontos számomra a környezetvédelem, úgyhogy bármi ezzel kapcsolatosra könnyen kapható vagyok.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Az utazás az, amire ritkán sajnálom a pénzt. A feleségemmel például karácsonyra vagy születésnapokra tárgyak helyett legtöbbször kisebb utazásokat szoktunk egymásnak szervezni, vagy közösen „becserélni” az ajándékokat egy nagyobb utazásra. Úgy gondolom, hogy az emlékeknél, amelyeket utazás közben gyűjt az ember, kevés nagyobb érték van.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Amikor el vagyok vágva a külvilágtól, főként a telefonomtól. Ha a Balaton felé motorozok, esetleg egy nyaraláson búvárkodok vagy a hegyekben túrázok, ahol nincs térerő, az igazán kikapcsol. Néhány hete volt szerencsém eltölteni 9 napot Izlandon, ahol minden nap 20-30 kilométert túráztunk. Az út végére annyira kitisztult az agyam, mint a XUND alapítása óta talán még soha.
(Fotó: XUND)
Nukleáris hatósági találkozót tartottak Csehországban, amelynek fókuszban az új atomerőművi blokkok, a kis moduláris reaktorok, valamint a hosszú távú üzemeltetés volt.
