Koren Balázs: A kapcsolatok eltűnnek, ha azok üresek

Koren Balázs tartott már előadást a kambodzsai oktatási miniszternek, amit szakmája egyik lokális csúcspontjának tart, de a Fehér Házban az elnök lányának meghívására vizitálni sem adatik meg a többségnek. Hisz az együtt dolgozás erejében, és hisz abban is, hogy szakmailag hitelesnek kell lenni. Bár a járványhelyzet miatt a világ most „bezárt”, Balázsnak rengeteg terve van. Olvasson erről is az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 202. interjújában!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Matematikailag tekintve a dolgot, több lokális maximum volt már, de nem látom még, hogy melyik az abszolút maximum, vagy az még várat-e magára. Az utóbbiban bízom. Ott állni Vietnámban egy matematikaverseny egyik felkészítőjeként, amikor a diákjaink sorban veszik át az érmeket, vagy a Fehér Házban az elnök lányának személyes meghívására, Kambodzsában az oktatási miniszternek tartani egy előadást; jelen lenni, amikor egyszerre publikálja 24 pedagógus a HiperSuli-pályázatban készített tananyagát, vagy a fiam robotikaversenyen elért második helyezése – ezek mind lokális maximumok. De látni bármelyik diákom érettségijét, későbbi sikereit, találkozni velük, ezek mind karrierem, tanári életem aprócsúcspontjai.

– Milyen távra tervez?

– Hosszúra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Számtalan külföldi konferenciarészvétel, előadás. Most bezárt a világ, de sok hely van még, ahol nem jártam. Sokszor nem is apró siker egy-egy ilyen meghívás; óriási lehetőségek szakmailag és izgalmas kalandok személyesen is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Rengeteg nevet fel tudnék itt most sorolni, és talán senki nem sértődik meg, ha most aktualitása miatt egy embert emelek ki, Sir Ken Robinsont. A hétvégén értesültem halálhíréről, és nagyon megérintett. Könyvei, vagy csak a híres, „How school kills creativity” című TED-beszéde azt gondolom, teljesen átformálta a modern oktatásról alkotott képünket.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Szeretettel és köszönettel. Azt gondolom, ez a két dolog, ami a legfontosabb minden emberi kapcsolatban; a kölcsönös megértés és szeretet. Hogy elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk, hogy együtt dolgozunk. Az elvégzett munka pedig nem természetes dolog; fontos a köszönet. Ezzel zárul egy folyamat, ekkor van kész valami.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Valamilyen sportoktató lennék. Akár a hegyekben sí/snowboard oktató, akár valahol a vízen vitorlás- vagy kitesurf-oktatást csinálnék szívesen. Utazás, jó levegő, de azért továbbra is az oktatásé lenne a főszerep.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Azt hiszem nehéz ezt „erőszakkal” tenni. A kapcsolatok eltűnnek, ha azok üresek. Akár üzleti, akár személyes. Egy-egy jó kapcsolat akkor tud létrejönni, ha van mögötte tartalom, közös kapocs. Emiatt a legfontosabb, hogy az ember (szakmailag) hiteles legyen. A többi szinte magától megtörténik.

– Mire sajnálja az idejét?

– Adminisztrációra és idegeskedésre.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Nehezen lehet. A bosszankodás rengeteg energiát emészt fel, arra meg nincs az embernek ideje. Jobb békében lenni a világgal. Ha valami mégis ki tud hozni a sodromból, az az emberi rosszindulat, szándékos bántás.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Sok éven át gyermektáborokat vezettem önkéntesen, és a Mozilla Magyarország FirefoxOS kampányában is tevékenykedtem szintén önkéntesként. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyekre a mai napig örömmel gondolok vissza; sőt, sajnálom, hogy nincs most rá időm család és munka mellett.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családra. Feleségemnek, gyerekeknek örömet szerezni. Egy-egy mosoly, hálás pillantás minden pénzt megér. Értelmes határokon belül a hobbijaim is talán ide sorolódnak, de azért ott már jobban elgondolkodom a vásárlások előtt.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Szél, víz. Kite, egy vitorlás, száguldani a vízen. Vagy az első csíkot húzni a hegyoldalon a porhóba.