Kordos Szabolcs: Az Astoriába beletolok mindent, amit eddig tanultam

Kordos Szabolcs 15 évesen sétált be egy napilap szerkesztőségébe a cikkét lobogtatva. Azóta eltelt több mint két évtized és dolgozott újságíróként, szerkesztőként megannyi újságnál, volt vezető két jelentős ügynökségnél, dolgozott a repülőtér sajtóosztályán, évek óta támogatja az UNICEF Magyarország kommunikációs munkáját, írt pár bestsellert és a napokban társával megalapította saját kommunikációs ügynökségét, az Astoria Com Agency-t. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 205. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Az, hogy közvetetten ugyan, de az UNICEF Magyarországért dolgozhatok, nagy megtiszteltetés. A szekrényemen ott virít Arizona állam egyik sajtódíja, az inkább egy jópofa dolog és arra emlékeztet, hogy hány kontinensen volt már részem érdekes kalandokban. A sikerek rövid életűek, egy-egy jó címlap, egy pardádés könyvmegjelenés vagy egy mindent letaroló kampány ad örömet ugyan, de menni kell tovább. Az Astoriába most beletolok mindent, amit eddig tanultam, láttam az évek során.

– Milyen távra tervez?

– Az Astoria Com Agency megalapításával mindenképpen hosszútávra, nyilván ebben a műfajban (is) nehéz előre látni a jövőt, de abban bízunk, hogy 10 év múlva is még a magyar média körforgásának részesei lehetünk.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Eddig sem volt igazán bakancslistám, valószínűleg ezután sem lesz. Annak viszont nagyon örülök, hogy évekkel ezelőtt rátaláltam üzlettársamra, Molnár Ágira, akivel már rengeteg közös projekt áll a hátunk mögött és megannyi előttünk. Egyedül semmi sem megy, kell egy harcostárs.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Ha újságíróként szocializálódik az ember, akkor megtanul figyelni. Ellestem mindent a szerkesztőimtől, főnökeimtől, beosztottjaimtól, ügyfeleimtől, Ágitól, amit arra érdemesnek találtam és ha valaki tőlem akar elcsenni valamilyen tudást, örömmel segítek neki.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Sikerrel.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Riportkönyvek írójaként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amelyik szakma igazán érdekel, arról bármikor írhatok egy kötetet és közben egy kicsit magam is pilóta, szállodaipari szakember vagy éppen vendéglátós lehetek. Eddig nyolc kötet jelent meg a sorozatban, Luxushotel, Hungary, Luxushotel, Hungary 2, Taxisvilág Hungary, Restaurant, Hungary, Airport Hungary, Eszem-iszom Hungary, Hungary by Night és Turista from Hungary címekkel, mindegyik egy-egy különleges világba kalauzolja az olvasókat… és engem is. 

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Több mint húsz, szakmában eltöltött év sokat segít abban, hogy legyen egy alap kapcsolati tőke és – mint egy jó villanyszerelő számát – úgy adták a mi elérhetőségeinket is egymásnak a partnerek, egyik munka hozta a másikat az elmúlt időszakban. Bízom abban, hogy a jól elvégzett feladat a jövőben is meghozza az újabb megbízásokat.

– Mire sajnálja az idejét?

– Várakozásra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– PIN kódokkal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Nagyon hiszek a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan elvben. Egyrészt dolgozunk egy elképesztően hatékony nemzetközi szervezetnek, másrészt örömmel vállalok szerepet lakóhelyem szűkebb környezetének megszépítésében, ismerkedem egy helyi civil szervezettel is. 

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Utazásra. Bár mostanában erre a hobbimra keveset költöttem.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Városi gyerek vagyok, mindig is jól éreztem magam a betonon, de mostanában feltámadt bennem a vágy a zöld iránt és elkezdtem túrázgatni. Magam is meglepődtem ezen.