Kecskésné Pavlics Babett: Rettentően élvezem a tudásmegosztást

Kecskésné Pavlics Babett több mint 20 éves banküzemi, pénz- és tőkepiaci múlttal, valamint több mint 15 éves vezetői tapasztalattal rendelkezik. Szakmai karrierjét a magyar piac vezető pénzintézeteinél (Raiffeisen, UniCredit) töltötte, 2005-től kezdődően jelentős ügyfél-, jövedelmezőség- és termékportfolió felelősséggel bíró pozíciókban. Évtizedes tapasztalattal bír nem csak közvetlen irányításában, hanem mind hazai, mind multinacionális környezetben különböző csapatok együttműködésének sikerre vitelében is. 2020 márciusa óta a kiemelt infrastruktúrának számító, a hazai tőke- és energiapiaci tőzsdék ügyletkötéseinek kiegyenlítését és a teljesítéseket garantáló KELER Központi Szerződő Fél Zrt. vezérigazgatója. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 298. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– A bankszektorban töltött 20 évem során hagyományos értelemben végigjártam a karrier-létrát. Büszke vagyok rá, hogy két, a magyar bankszektor élvonalába tartozó bankban is – a Raiffeisenben és az UniCreditben – jelentős ügyfélszegmensért, összetett termék-portfolióért és a bankok egészére hatással bíró folyamatokért feleltem. A karrierem csúcsa mégis a jelenlegi pozícióm: a KELER Központi Szerződő Fél vezérigazgatói széke. Felelősnek lenni egy klíring- és garantőr intézmény működéséért és ezen keresztül az általa kiszolgált tőke-, valamint gáz- és villamosáram piacok biztonságáért szakmailag is rendkívül összetett és szép feladat. De még büszkébb vagyok rá, hogy első számú vezetőként ennek a rendkívül bonyolult szerkezetnek minden fogaskerekéért végső soron én felelek.

– Milyen távra tervez?

– Hiszek az álmokban. Fiatalon számos nagy, a távoli horizonton feltűnő magasztos célt fogalmaztam meg magamnak. Aztán az elmúlt évek során rájöttem, hogy nálam az a stratégia eredményes, amikor belátható időn belüli leginkább az elkövetkező 1, maximum 2 évre tervezek, és erre az időtávra tűzök ki célokat. Ezeket aztán konkrétabb és teljesíthetőbb lépésekre bontom az elkövetkező 1 hónapra vagy akár 1 hétre. Így könnyebb megtenni az első lépéseket és követni az előrehaladást. A képzeletbeli vagy akár konkrét pipák, melyek a kisebb teljesült célok mellé kerülnek ráadásul motiválóak és lehetőséget adnak a rugalmas változtatásokra is. Családanyaként ez a rugalmasság a siker egyik záloga nálam.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A szakmai pályafutásom során lehetőségem volt sokféle tapasztalatot gyűjteni. Dolgoztam nemzetközi projektekben, vezettem nagyobb és kisebb létszámú területeket, háttér és üzletkötés és „front” vonalban dolgozó csapatokat, voltam felelős projektekért ugyanúgy, mint összetett termékfejlesztésért. Ilyen szempontból nincs hiányérzetem. Ugyanakkor rettentően élvezem a tudásmegosztást, mások fejlesztését, szeretek előadni. Ezért hangsúlyt szeretnék majd fektetni a fiatalok, pályakezdők támogatására, akár vendégoktatóként hagyományos felsőoktatási rendszerben vagy speciális szakmai képzéseken, konferenciákon, szakmai szervezetekben.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsés vagyok, mert mind a magánéletemben, mind a szakmai pályafutásom során sok rendkívüli emberrel találkozhattam. Édesanyám egy különleges egyéniség, akinek szerintem már a pólyában magamba szívtam az odaadását, rendkívüli teherbírását, maximalizmusát és azt a szellemiséget, hogy minden tettünk alapja az egymás iránti tisztelet és együttműködés kell hogy legyen. A férjemmel 20 éve vagyunk házasok, nagyon fiatalon ismerkedtünk meg és együtt nőttünk fel. Ezen az úton folyamatosan kiegészítettük, támogattuk és tanítottuk egymást. A szakmai munkám során szerencsém volt olyan ikonokkal dolgozni akár felettesként, akár ügyfélként vagy éppen mentorként, mint Ránky Katalin, a L’Oréal Magyarország alapítója és ikonikus vezetője, dr. Hardy Ilona a Budapesti Értéktőzsde első ügyvezető igazgatója, a magyar értékpapírpiac megteremtője, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde egykori elnöke, a Budapesti Olimpiai Mozgalom kuratórium elnöke. Szerencsére a listát még folytathatnám, számos fantasztikus emberrel és vezetővel tudtam dolgozni az elmúlt évtizedekben.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Az első helyen nálam a személyes példa áll. Hiszem, hogy a pozitív hozzáállás, a sikerben való hit és a cél érdekében tett erőfeszítés az, amivel bármilyen szakmai kihívást meg lehet oldani és eredményeket lehet elérni. Ezt a hozzáállást szerencsére át is tudom adni a kollégáimnak. Emellett nagyon fontos számomra a csapaton belüli bizalom, egymás elismerése és a cél érdekében történő együttműködés. Igyekszem a kollégáimat elkötelezni, majd a saját szakmai területükön felhatalmazni. És végül, de nem utolsó sorban nem fukarkodom a pozitív visszajelzésekkel és köszönetekkel sem.

– Milyen szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Mielőtt egy nyári gyakornoki munka során beleszerettem a pénzpiacokba és a bankszektorba, idegenforgalmat kezdtem el tanulni. Ma is rendkívül izgalmasnak találom az utazást, az emberekkel való foglalkozást, a rendezvényszervezést és szállodák üzemeltetését. Egy távoli, nyugdíj közeli időben lehet, hogy belevetem majd magam a fentiek valamelyikébe. 

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A tudatos networking, kapcsolat-építő és kapcsolat-ápoló találkozások vezetőként kötelező részei a mindennapjaimnak. A hatékonyság és siker érdekében elengedhetetlen a döntéshozók, illetve a ránk hatással bíró kapcsolatok aktív menedzselése. Ehhez nagy odafigyelés és tudatosság kell. Nekem egyébként sokkal könnyebben megy az, amikor a munka során konkrét feladatokban, közös ügyekben találok partnerekre, ismerek meg embereket. Az ilyen, akár munka-, akár magánéleti kapcsolatok, melyek valamilyen közös élményre, feladatra, eredményre épülnek, ugyanúgy fontos részét képezik a kapcsolatrendszeremnek. Akár órákig tudnám sorolni azokat a kollégákat, szakértőket és persze barátokat, akikkel az elmúlt évek során összehozott a munka vagy az élet. Ezek azok, amikre építek és amiket próbálok hosszú távon is megőrizni.

– Mire sajnálja az idejét?

– Dolgozó anyaként a válaszom egyszerű. Minden olyan dologra sajnálom az időmet, ami delegálható és nem igényli feltétlenül a személyes részvételemet. Az idő a legértékesebb dolog a számomra, és mivel nagyon sokrétű az a mátrix, amiben a nap 24 órájára eső feladatokat be kell osztanom, gyakran kerülök olyan helyzetbe, amikor arról kell döntenem, hogy mit nem csinálok. Ezen a listán vannak állandó szereplők, amiket már intézményesítetten megoldottunk: például utálok dugóban ülni, ezért az életünk egy pontján közelebb költöztünk a belvároshoz, teljes csapatban egyeztetjük a gyerekek közös logisztikáját, a bevásárlás nagy részét interneten vagy a közeli szupermarketben intézem és a háztartási teendőkben is munkamegosztás van a családban. 

– Mivel lehet felbosszantani?

– A bosszúságok terén szerintem nem különbözöm másoktól. A forgalmi dugókat már említettem, de ugyanígy fel tudom bosszantani magam a parkoló őrön, aki éppen akkor cirkál az iskola körül, amikor a szülők 2-3 perce megállnak felvenni a kisiskolásokat. Vagy említhetném a kamasz lányomat, amikor „én mindent tudok, nem érdekel bármit mondasz” hangulatban van. 

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Számos alapítvány munkáját becsülöm. Amikor van rá módom, anyagilag is támogatni szoktam egy-egy fontos ügyet. Konkrét önkéntesként is dolgoztam már, ebből legemlékezetesebb a Suhanj! Alapítványnál végzett kampányom. A Suhanj! csapata a mozgás örömét osztja meg sérült és fogyatékkal élő embertársainkkal. Az ő segítségükkel, egy jó célért, az alapítvány támogatását hirdetve futottam egyszer „Suhangyalként” egy félmaratont. A mozgás és fogyatékkal élők támogatása mellett különösen tetszik azon alapítványok munkája, akik fiatal lányoknak mutatják meg, hogy a lehetőségek, melyek előttük vannak végtelenek. Ilyen munkát végez például a Skool Alapítvány, amely a programozás és robotika világát hozza közelebb a lányokhoz. Tetszik a munkájuk. Hasonlóban én is szívesen részt vennék!

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családomra. Ezt nem csak a szűk, hanem tágabb értelemben is értem. Amennyiben a családi, baráti körben bárkinek szüksége van valamire, rám mindig számíthat. És valahogy sosem sajnálom arra a pénzt, hogy azoknak, akiket szeretek ajándékot vegyek, örömet szerezzek.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az irodai lét és a sok ülő munka miatt a sport az, ami kikapcsolódásként az első helyen áll a listámon. Fiatal koromban kézilabdáztam, majd a gyermekeim születésével a labdajátékokat felváltotta a futás. Több félmaraton és több ezer lefutott kilométer van a lábamban. A COVID idején a férjemmel a terepfutásba is beleszerettünk és imádjuk a magyar tengert, a Balatont, illetve minden hazai kirándulási lehetőséget. A mozgás mellett még a kreatív írás az, ami teljesen ki tud kapcsolni. A barátaimat és családomat szoktam időnként szórakoztatni a botcsinálta verseimmel, és talán egyszer, ha majd sok időm lesz, valamilyen hosszabb prózai műbe is belefogok. Ha másnak nem, talán az íróasztal fiókjának.