A munkaerőpiac jelenlegi helyzete olyan megmérettetés a cégvezetők és a HR szakemberek számára, amelyben a most hozott intézkedések a következő generáció életét is meghatározhatják – mondta az Üzletemnek Jelena Žikić, az Adecco Csoport Magyarországért is felelős klasztervezetője.
Jelena Žikić úgy látja, hogy az európai munkaerőpiacon rengeteg globális és helyi szintű kihívással kell megküzdeni. Folyamatos utókövetéssel segíti a munkatársait, szabad teret enged nekik. Ha arra is kíváncsi, hogy Jelena milyen önkéntes munkát vállal, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 260. interjúját!
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Úgy gondolom, hogy még nem értem el karrierem csúcsát. Ám a leggyümölcsözőbb időszak, ami segített eljutni oda, ahol most vagyok, az az előző munkahelyemen: a régió első, teljes mértékben mobil és online bank szolgáltató cégénél, a Mobi Banka-nál betöltött HR vezetői pozíció. Itt a kezdetektől az induló szervezet tagja voltam, ezért a nulláról tudtam felépíteni a csapatot, teljes képet kapva a teljes üzleti és HR folyamatokról. Az itt elsajátítottak nagyban segítettek eljutni a jelenlegi pozíciómba. Emellett kétségtelen, hogy a gazdaság és ezzel együtt a munkaerőpiac jelenlegi helyzete is olyan megmérettetés a cégvezetők és a HR szakemberek számára, amelyben a most hozott intézkedések a következő generáció életét is meghatározhatják.
– Milyen távra tervez?
– Az év elején került hozzám a magyar, a szlovén, a horvát és a szerb Adecco irányítása. Még nagyon új számomra ez a pozíció, és maximálisan erre szeretnék koncentrálni, de ahhoz, hogy látható eredményeket érjünk el, minimum 3-5 évben gondolkodom.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Jelenleg az európai munkaerőpiacon rengeteg globális és helyi szintű kihívással kell megküzdeni, de nem kizárt, hogy 10-15 év múlva egy egzotikus helyről dolgozom majd, a családommal és barátaimmal együtt.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Az egyik előző cégvezetőm tanította az üzletorientált szemléletet, hogy rendszerben és ne csak a saját szakterületem szemszögéből gondolkodjam. Így ma már ezt a stratégiai és üzleti gondolkodást elsődlegesen szem előtt tartó HR szemléletet vallom, aminek a lényege, hogy bármilyen HR döntésnél nézni kell azt, hogy milyen hatással van a teljes üzleti folyamatra.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Azt gondolom, hogy a személyes aktív részvételem motiválja a csapatot, aktív tagként kiveszem a szerepemet a feladatokból. Emellett folyamatos utókövetéssel segítem munkatársaimat, szabad teret engedve nekik, hogy a legjobbat tudják kihozni magukból.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Mivel már két karrierváltáson vagyok túl (karrierem eléjén matektanár voltam, amelyből a HR területére váltottam, majd most a HR területéről a cégvezetés felé), jelenleg úgy érzem, hogy a megfelelő helyen vagyok, ebből szeretném a maximumot kihozni.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Örömmel és érdeklődéssel nyitok az emberek felé, és mind tanárként, mind HR-esként, mind cégvezetőként az emberi kapcsolatok jelentik az egyik legfontosabb részét a munkámnak.
– Mire sajnálja az idejét?
– Olyan felesleges időtöltésekre, mint például dugóban ülni vagy sorban várakozni.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Az őszinte és egyenes beszéd híve vagyok, elvárom, hogy az emberek vállalják a felelősséget a tetteikért. Ebből fakadóan az ezekkel ellentétes viselkedés nehezen elfogadható számomra.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Jelenleg is részt veszek önkéntes munkában, matematikai felkészítő képzést tartok rászoruló gyerekeknek.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Alapvetően megfontoltan költöm a pénzt, így nem érzek sajnálatot a kiadások után.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A családom és barátaim körében tudok a legjobban feltöltődni, valamint nyugodt, békés környezetben, egy jó könyvben akár órákig el tudok merülni.
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.