Jánvári András: Sok feladatot látok még magam előtt

Jánvári András, a Multi-vitamin.hu ügyvezető igazgatója szerint aki nem akar mindig előrébb jutni, az nem is igazán vállalkozó. Valószínűleg éppen ennek a mentalitásnak köszönhető, hogy az általa tíz éve létrehozott cég 5 budapesti üzlettel és közel 5000 féle terméket kínáló webshoppal rendelkezik, ahonnan 2020-ban csaknem 180.000 csomagot rendeltek a vásárlók. Következzen az Üzletem.hu 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 315. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Büszke vagyok arra, hogy a Covid időszakot úgy tudtuk átvészelni, hogy közben fejlődtünk és emellett amennyire lehetett, a kollégák egészségét is meg tudtuk óvni. Már az első hullámban megszerveztük a kocsival beszállítást a központba, emellett sok vitamint és védőfelszerelést adtam a kollégáknak. Az első hullámban tudtam kézfertőtlenítőt szerezni, és bár el lehetett volna adni jó pénzért, a kollégáknak biztosítottam legelőször, illetve családjaiknak, hogy védhessék magukat! Csak azután kezdtem el árusítani a maradékot miután mindenki kapott.

– Milyen távra tervez?

– Mindig kérdezik, meddig akarom még csinálni, mik a céljaim, szeretnék-e még növekedni? Erre a válaszom az szokott lenni, aki nem akar mindig előrébb jutni az nem is igazán vállalkozó. Mindig lehet fejleszteni, javítani a meglévő rendszereket, üzleteket. Nehéz megmondani, meddig akarom mindezt folytatni. Leginkább addig, ameddig látok kihívásokat és élvezem, amit csinálok. Pillanatnyilag nem látom még, hogy ez az idő mikor jöhet el. Túl sok feladatot látok még magam előtt.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Ezt nehéz lenne felsorolni, annyi minden van! Ami az elsődleges – és amire szerintem a legtöbb vezető vágyik –, hogy nélkülem is minél inkább működjön minden, és akár fejlődni is tudjon a jelenlétem nélkül, így több szabad időt kaphatnék. Nagyon sok lehetőséget látok még a csomagszállításunk fejlesztésében. Terveim között szerepel, hogy Budapesten belül saját magunk oldjuk meg a kiszállítást, így is gyorsítva az időt (akár aznapi szállítást), illetve növelve a vásárlói elégedettséget. Sajnos ebből a szempontból a Covid nagyon rosszkor jött, mert nehéz úgy megszervezni ilyet, hogy közben a kollégáinkat féltjük és próbáljuk minimalizálni a külső kontaktust.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Korábbi ügyfeleimtől és az ő megoldandó problémáikból tanultam a legtöbbet! Webmarketinggel és weboldal készítéssel foglalkoztam korábban, ügyfeleim kisvállalati ügyfelek voltak. A legtöbbet talán abból tanultam, hogy voltam az ügyfélkör másik oldalán is, és korábban mindig nekem kellett kitalálnom a marketing koncepciókat. Ennek köszönhető, hogy a mai napig sok mindenbe kellő alapossággal belelátok, és így a fejlesztők hibáit is hamar észreveszem az oldalunkon. A webmarketinges ismeretek sokat segítenek akkor is, amikor beszerzésről vagy új termék belistázásról tárgyalok, hiszen meg tudom becsülni, hogy az adott terméknek az ára, ismertsége, eladhatósága milyen lesz, ha energiát fordítunk rá.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Igyekszem mindig emberséges, megértő lenni. Ez persze nem mindig a leghatékonyabb, de ilyen az alap természetem. Akiket ismerek és kedvelek, nekik a legjobbat kívánom. Persze mint egy házasságban, itt sem lehet mindig közös nevezőre jutni. Emellett a cégben kidolgoztunk egy életpálya modellt, illetve életesemények esetén próbálunk segíteni a kollégáknak!

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nagyon nehéz kérdés, mert jelenleg is nagyon sok különböző területhez kapcsolódnak a feladataim. Logisztika, marketing, beszerzés, pénzügyi tervezés és cégvezetés. Magam alakítottam ki az évek folyamán, hogy mivel foglalkozom. Nem mondom, hogy minden területét minden pillanatban élvezem, de nem tudok jelenleg olyan szakmát mondani, amire elcserélném jelenlegi feladataimat. Úgy vélem, nagyon változatos és kihívásokkal teli a jelenlegi munkaköröm.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Rengeteget egyeztetek a partnerekkel. Általában kiderül, kivel lehet szorosabban együttműködni, így pedig fejlődni hosszú távon. Emellett járok üzleti klubba az MVÜK keretein belül, ahol sok érdekes cégvezetőt ismertem meg az elmúlt közel 2 évben. Hasznos hallani mások problémáit és megoldásait, ezzel is kimozdulva saját burkunkból és problémáinkból.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az olyan tervezésekre, amiket sokszor úgy kell összerakni több évre előreláthatólag, hogy a külső hatásokra nagyon kevés befolyásunk van. Nehéz tervezni a konkurenciával, a drágulásokkal (ez jelenleg nagyon jellemzi a piacunkat), de a mostani koronavírus-járványt sem tudta volna senki sem előre betervezni. Ha túl óvatosan tervezünk, akkor azért nem jó, ha túl optimistán, akkor azért! Becsülni és tervezni persze lehet, de egy olyan összetett piacon, mint a mienk, ahol boltok is és online értékesítés is van, évekre előre szinte lehetetlen a pontos tervezés.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ha valaki azt mondja, nem lehet, nem működik, nem úgy működik, miközben tudom, hogy lehetséges. Persze előfordul, hogy én is rosszul gondolom és végül mégsem lehetséges, azonban nagyon fontosnak tartom azt, hogy tudjunk szemléletet váltani, ha szükséges.
Erre Einsteintől maradt meg az alábbi mondat: „Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Sajnos nagyon kevés szabad időm marad a cég mellett, így inkább a cégen belül szokott lenni néha önkéntes munka. Amikor nagyon el voltunk úszva a csomagokkal, akkor 2 napra beálltam én is szedő embernek, hogy lássam, mik a gondok, mik a hibák a rendszerben és észrevegyek olyan lehetőségeket, amelyek javíthatják a teljesítményt. Emellett azt is meg akartam mutatni, hogy csak olyat várunk el, ami teljesíthető. Ekkor volt rá példa, hogy olyan gyakorlati dolgokkal szembesültem, amire az irodából nem biztos, hogy gondoltam volna.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Céges értelemben fejlesztésre, marketingre és akciós beszerzésekre. Minden, ami előrébb mutat, vagy a jövedelmezőséget javítja. Magánéletben sokkal spórolósabb vagyok. Ezt édesanyámtól örökölhettem, illetve tanulhattam. Ő se szeretett semmit se kidobni, ezt az értékrendet én is átvettem. Ha kellett, átment a város másik végébe az 5 forinttal olcsóbb tejért! Telefonból is sokáig régi Nokiám volt, amikor mások már okostelefont használtak. Autóm se egy luxus kocsi. Sokáig nem is volt, mert sajnáltam rá a pénzt, de most is „csak” egy Opel Corsám van. Megtehettem volna, hogy veszek drágábbat, de mindig úgy éreztem, a telefon még használható, ez a kocsi éppen elég nekem, van, ahova fontosabb a pénz. Az elmúlt években nagyon sokat költöttünk fejlesztésekre, raktár költözésre, így mindig voltak fontosabb pénzköltések.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A történelem az egyik nagy hobbim. Szeretek történelmi filmeket nézni. Sosem szerettem magolni, ezért nem mindig voltam ötös belőle, mert számomra csak akkor volt megtanulható valami, ha meg is értettem. Viszont amit megtanultam történelemből, azt évekkel később is tudom. A történelemben az a jó, hogy nagyon sok benne a logikai kapcsolat. Lehet, hogy egy adott témáról nem tudunk semmit, vagy csak alig, de ha az adott korban más dolgokról tudunk, illetve a későbbiekről, akkor nagyrészt kikövetkeztethető logikailag. Régen, diákkoromban a történelmi és földrajzi atlaszokat nagyon sokat nézegettem.

(Fotó: Multi-vitamin.hu)