Izsák Miklós: Nem vagyok egy job hopper

Izsák Miklós szerint a kiválasztások alkalmával nehéz komolyan venni azokat a jelölteket, akik pár éven belül nyolc-tíz helyen is megfordultak, így érthető, hogy előző munkahelyén 8 évig dolgozott, a jelenleginél pedig már 12 évet. Mint mondja: remekül megvan tévézés nélkül, az viszont elengedhetetlen, hogy időnként fizikai munkát végezzen. Ha érdekli, hogy Miklós mire nem sajnálja a pénzt, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 359. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Soha nem hajtottam újabb és újabb pozíciókra, mindig az aktuális pozícióból szeretem kihozni a legtöbbet. Műszaki vonalon kezdtem a pályafutásomat, de hamar belecsöppentem a média világába. Direkt értékesítői pozíciótól jutottam el a kereskedelmi igazgatói székig. Az ok nem annyira rejtélyes: nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, akár ügyfelekről, akár kollégákról van szó.

– Milyen távra tervez?

– Mindig és következetesen hosszú távra. Az előző munkahelyemen, a Viacom-nál nyolc évet töltöttem el, a JCDecaux Hungary-nél már 12 éve vagyok. Szóval nem vagyok egy „job hopper”, nem ugrálok pozíciók között, és nem is igazán tartom szerencsésnek azt, ha valaki túl sűrűn vált munkahelyet. A kiválasztások alkalmával nehéz komolyan venni azokat a jelölteket, akik pár éven belül nyolc-tíz helyen is megfordultak.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nem igazán van szakmai bakancslistám, de nagyon sok terület érdekel. Szerencsére rengeteg olyan területe van az életnek, amelyen ki tudom élni magam. Szeretem a kézzel fogható kreatív dolgokat, így kerültem szorosabb barátságba a lakásfelújítással, belsőépítészettel. Kedvtelésből, kíváncsiságból indultam el ezen az úton és remekül kiegészíti az irodai, szellemi munkát.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Talán nem meglepő a válaszom, de egyértelműen a gyerekeimtől, mindenekelőtt sok-sok türelmet. A gyerekeink a legjobb coachok: megtanítanak rá, hogyan kell bánni másokkal, ráadásul azonnal visszajelzik, ha valamit rosszul csinálsz. Ha viszont szigorúan azt nézem, hogy szakmailag kitől tanultam a legtöbbet, akkor a Viacom volt vezérigazgatójától, Málnay B. Leventétől: kiváló stratéga, hihetetlen komplex gondolkodásmóddal.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Abban hiszek, hogy meghallgatással és odafigyeléssel lehet leginkább motiválni a kollégákat. Igyekszem mindig támogató lenni, amennyire csak lehet. Ebben az a kihívás, hogy minden ember másként működik, ezért mindenkihez kicsit máshogy kell közelíteni. Úgy gondolom, hogy mindenki hibázhat, hiszek a „no blame” kultúrában, abban, hogy minden kijavítható, megbeszélhető és mindenki képes tanulni a hibájából, tud a visszajelzések alapján fejlődni. A személyes küldetésem az, hogy jó példát mutassak mind emberileg, mind szakmailag. Ez utóbbi esetben különösen fontos az, hogy hogyan érdemes foglalkozni az ügyfelekkel és általában az emberekkel.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Azt biztosan tudom, hogy miben nem: például sosem lennék ügyvéd vagy orvos. Szeretem a munkámat, így minden bizonnyal maradnék a sales-nél, de néha eljátszom a gondolattal, milyen lehet ügyfél oldalon lenni. Emellett néha mindannyiunkra ráférne egy-két hét gyári munka három műszakban, hogy igazán tudjuk értékelni azt, amiben vagyunk, de kipróbáltam már a plakátragasztást és a buszmegálló takarítást is, hogy tudjam, milyen komoly fizikai munkát végeznek a kollégáink nap, mint nap, hőségben és fagyban egyaránt.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Büszke vagyok rá, hogy húszéves kapcsolataim is vannak. Érdekelnek az emberek, örülök a jól működő kapcsolatoknak, meg is becsülöm őket. Teljesen mindegy, hogy valaki junior vagy senior kolléga, mindenkiben az embert látom. Nagyon sok olyan munkakapcsolatom van, amelyet még pályakezdőként alakítottam ki, ma már sokan közülük magas pozícióban vannak. Ezek felbecsülhetetlen értékűek és a mai rohanó világban nem alakíthatók ki egyik napról a másikra.

– Mire sajnálja az idejét?

– Egyértelműen a tévézésre és alvásra sajnálom leginkább az időt. Míg a televízió nélkül remekül megvagyok, azzal gyakran szembesülök, hagy aludni bizony muszáj.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A munkám során sokszor kell gyorsan, helyes döntést hozva cselekedni. A gyors helyzetfelismerés és értékelés, a hatékony információátadás és döntéshozatal kritikus. Mivel ilyen az alapvető munkamódszerem, ezért leginkább az értetlenséggel nem tudok mit kezdeni. Emellett nagyon rosszul érint, ha olyan emberekkel sodor össze az élet, akik áskálódnak, gonoszak és rosszindulatúak.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Gyakorlatilag bármilyet, ugyanakkor első helyen a környezettel, a környezetvédelemmel kapcsolatos önkéntes munkát vállalom és vállalnám a legszívesebben. Legyen szó szemétszedésről vagy valaminek a szebbé tételéről: ha a fenntarthatóság, az élhetőség a javítása a cél, akkor jöhet!

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A gyerekeimre, rájuk soha és semmilyen szín alatt, de szeretek élményekre, utazásra is költeni, hiszen ezekből lehet igazán töltődni.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Kempingezés a Balatonon, kirándulás a hegyekben. Gyermekkorom óta imádom a Balatont, ugyanakkor a hegyek is mindig vonzottak. A legfontosabb az aktív kikapcsolódás – természetesen a gyerekekkel.

(Fotók: JCDecaux Hungary)