Hortobágyi László: A hitelességem a cégérem

Hortobágyi László munkaügyi felügyelőként kezdte pályafutását, a közszféra területéről igazolt át a HR szolgáltatások világába. 20 éve fejleszt, vezet, irányít a magyar piacon meghatározó magyar tulajdonú és multinacionális tanácsadó vállalatokat. Jelenleg a Nova Human Resource Kft. munkaerő-kölcsönzési üzletágát igazgatja, feladata, hogy a munkaerő-közvetítés, szervezetfejlesztési és HR tanácsadás szolgáltatásokon túl a RPO, BPO szolgáltatás felépüljön és dinamikusan bővüljön. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 465. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Sok-sok karrierlépcső vezetett idáig, de karrierutam minden állomását nagyra becsülöm. Mindig törekedtem felfelé váltani, hogy az addig megszerzett tudásomat, tapasztalatomat tényleges szakmai kihívásokban kamatoztassam, bővítsem, és ne csak a napi rutinfeladatokban teljesedjek ki. Ennek köszönhetően minden lépcsőfokon láttam a következő szintet, ahová vágytam, amit akartam, és amit csaknem mindig el is értem. Ha felértem egy csúcsra, kicsit visszatekintettem az odáig vezető útra és útitársakra. Körülnéztem, élveztem a kilátást, tettem a dolgom, és egy idő után lélekben készültem a következő csúcstámadásra szervezeten belül vagy azon kívül.

– Milyen távra tervez?

– Üzletileg ma meglehetősen kihívásokkal teli hosszútávon tervezni, mert a piac gyakorlatilag napról-napra változik. Nemrég még nem kellett tervezni kétszámjegyű inflációval, pandémia okozta piaci kihívásokkal, bérleti díjak és rezsiköltségek ugrásszerű emelkedésével, és ezek fedezetével kalkulálni. Éppen elég volt a munkaerő-piaci trendek miatt aggódni és megkeresni az adott körülmények között működő toborzási és megtartási modelleket, hogy minden ügyféligényt kielégíthessünk. Mindezzel együtt a jelen gazdasági körülmények között a kihívás nem egy sprint, hanem félmaraton. De úgy gondolom, ha a Nova HR-nél most sikerül stabil lábakra felépíteni egy munkaerő-kölcsönzési üzletágat, akkor ebből még ultrafutás is lehet.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Több mint 10 éve van egy saját kis tanácsadó cégem, ahol lehetőségem volt olyan szakmai projekteken is dolgozni, amelyek távol estek a munkaerő-kölcsönzéstől. Kiélhettem bennük olyan bakancslistás szakmai vágyaimat, mint a fluktuáció csökkentés employer branding fókusszal nagyvállalati szegmensben, a komplex HR stratégia kialakítása kkv szegmensben és a vállalati oldali Interim HR management munkajogi fókusszal. Legnagyobb bakancslistás szerepemet most élem: úgy építhetek fel egy új üzletágat, hogy nem csak az eddig megszokott szakmai hitelességet és szaktudást, de immár a tulajdonosi szemléletet is garantálni tudom ügyfeleim számára.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsésnek érzem magamat, mert rengeteg jó szakemberrel dolgoztam együtt az elmúlt két évtized alatt. A szakma krémjével volt lehetőségem együttműködni szolgáltatói pályafutásom során, volt, akivel beosztott munkatársként, kollégaként, főnökként. Ennek ellenére a legtöbbet mégis az ügyfeleimtől tanultam.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Tudásmegosztással, példamutatással és iránymutatással, de bizonyos szintű szabadság biztosításával az operatív megvalósításban. Szeretem bevonni a munkatársaimat a döntési folyamatokba, hogy mindenki megértse a mögöttes mozgatórugókat, és mindenkinek rálátása legyen a „big picture”-re. Úgy gondolom, hogy kollégáim így lépésről-lépésre lesznek többek és jobbak.  A folyamatos és drasztikusan őszinte visszajelzés a vezetői stílusom szerves része, de ezt nagyon szépen be tudom csomagolni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A fizikai munka igazán jól ki tud kapcsolni, mindegy, hogy sittet lapátolok és talicskázok a telken vagy kertet rendezek, netán barkácsolok. Ilyenkor az agyam mindennapi gondokért és kihívásokért felelős receptorai kikapcsolnak, és élvezem, hogy ezen tevékenységeknek „gyors” eredménye van. Ezek után igazán tudok élvezni egy finom ebédet, egy pohár rozé fröccsöt, és ritkán, tényleg nagyon ritkán, egy finom délutáni szundikálás is belefér!

(Fotó: Speier Vikó)

– Ez nehéz kérdés, mert szakbarbár vagyok. HR-esként a munkajog a hobbim, de mivel éppen építkezek, elég sok szakmában van lehetőségem kipróbálni magamat – még olyanokban is, amelyekhez kicsit sem vonz semmi… Ha nem HR-es lennék, feltehetően bútor asztalos lenne a tisztes foglalkozásom, imádok fával dolgozni és élvezem az alkotás örömét. Esetleg veterán autókat, motorokat újítanék fel, egy motoron már túl is vagyok.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A hitelességem a cégérem. Úgy építem szakmai kapcsolataimat, hogy az első pillanattól kezdve tanácsadóként jelenek meg, nem akarom sem magamat, sem a munkaerő-kölcsönzést ráerőltetni senkire. Felmérem az ügyfél igényét, és igyekszem a számára legmegfelelőbb megoldást körvonalazni, legyen az RPO, BPO, kölcsönzés, közvetítés vagy csak egy pro bono HR és munkaügyi tanácsadás, hogy mi a problémájára a gyógyír – még ha azzal esetleg mi nem is foglalkozunk. Ami viszont szolgáltatási portfóliónk része, ott igyekszem a legmagasabb szakmai színvonalon produkálni, ezzel alapozva meg a hosszútávú együttműködéseket és az ügyfélmegtartást – ezt vissza is igazolja egy-egy nagy visszatérő.

– Mire sajnálja az idejét?

– Multi háttérrel is rendelkezem, nem ismeretlen számomra a klaszter/zóna/globál management nyomásgyakorlása és az ebből fakadó eszköz/következmény, a meeting-cunami. Ennél már csak azt tartom kevésbé hatékonynak, amikor arról is meetinget tartanak, hogy mikor legyen meeting, majd erről még készítenek egy memo-t is. A nem hatékony és nem megoldás fókuszú munkafolyamatoktól nagyon sajnálom az időmet.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Elég türelmes ember vagyok, nehéz kihozni a sodromból, de amikor a butaság makacs kitartással párosul, az fel tudja borzolni a kedélyállapotomat.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Tudatosan igyekszünk csökkenteni családunk környezeti lábnyomát, minden megteszünk, hogy életterünk, szűkebb környezetünk tiszta, rendezett és természetközeli maradjon – erre tanítjuk a gyermekeinket is. Ezért előfordul, hogy felszámolunk egy-egy illegális szemétlerakatot a Hármashatár-hegyen, vagy csatlakozunk egy solymári szemétgyűjtéshez, és a Rózsika forrás mentén tisztítjuk meg az erdőt a hulladéktól.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Alapvetően hedonista típus vagyok, ezért ami örömet és boldogságot jelent nekem és a családom számára, attól nem sajnálom. Minden erre költött forint sokszorosan megtérül a közös program okozta boldog pillanatokban és emlékekben, legyen szó egy fárasztó munkanap utáni közös fagyizásról, kávézásról vagy akár egy hosszúhétvégi belföldi vagy külföldi városlátogatásról, ahol finomakat eszünk, iszunk és élünk meg új impulzusokat.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A fizikai munka igazán jól ki tud kapcsolni, mindegy, hogy sittet lapátolok és talicskázok a telken vagy kertet rendezek, netán barkácsolok. Ilyenkor az agyam mindennapi gondokért és kihívásokért felelős receptorai kikapcsolnak, és élvezem, hogy ezen tevékenységeknek „gyors” eredménye van. Ezek után igazán tudok élvezni egy finom ebédet, egy pohár rozé fröccsöt, és ritkán, tényleg nagyon ritkán, egy finom délutáni szundikálás is belefér!

(Fotó: Speier Vikó)