Hetényi Márk: Hosszabb távú vízió kell a szervezeteknek

Hetényi Márk azt mondja: ha eléri a self-made ember kitüntetést, akkor már tényleg csak enyhe hedonizmussal fűszerezett szakmai kihívások elé állítja magát. Sok energiát fektetett a tanulásba, szakmailag szeretné mindkét cégét sikeres pályára állítani. Nem mellékesen el tudja képzelni, hogy egyszer még lesz belőle bárzongorista, de érdekli a vendéglátás és a DJ karrier is. Következzen az Üzletem 12 kérdés –12 válasz sorozatának 383. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Őszintén: számomra a mostani önmegvalósítás lenne a csúcs, amelyet nagyon jól megalapoz az a széles körű élettapasztalat, amit a karrierem és magánéletem alatt volt szerencsém összeszedni. Változó az értékelése annak, hogy érdemesebb karrier szempontból fókuszáltan előre menni, vagy szélesebb spektrumon meríteni a tapasztalatot – mind a kettő hozzáállásnak meg vannak az előnyei és a hátrányai. Voltam pénzügyi és tranzakciós tanácsadó, operatív vezető egy globális multinacionális vállalatnál, digitális bankvezér, és most a pályafutásom alatt merített sikereket és kudarcokat maximálisan tudom alkalmazni a self-made ember útvonalán – egyszerre építve egy pénzügy és platform orientált IT vállalatot (ez a R34DY Zrt.) és egy deep-tech vizualizációs vállalatot (ez a MaxWhere).

– Milyen távra tervez?

– Mindig közép és hosszú távra, bár az aktuális probléma megoldása végett sokszor veszem fel a rövid távú problémamegoldó box kesztyűt is. Hiszek abban, hogy a szervezeteknek hosszabb távú vízió kell, mert azon belül tudják az emberek megtalálni azt, amit szeretnek csinálni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Mivel elég sok energiát fektettem a tanulásba is – USA könnyvizsgálói képesítésem van, CFA vizsgát tettem, üzleti és mérnöki diplomát is szereztem neves egyetemeken az Egyesült Államokban, a tanulás tekintetében ma már inkább önmagamat tanítom online kurzusokkal és szakmai könyvekkel – leginkább az MI és a programozás érdekel. Szeretném mindkét cégemet sikeresen pályára állítani, bár a nagy számok törvénye alapján itt nincsenek garanciák, de ezen a téren idáig minden felül múlja a várakozásaimat. Ha elértem a self-made ember kitüntetést, akkor már tényleg csak enyhe hedonizmussal fűszerezett szakmai kihívások elé fogom magamat állítani.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– A közhelyes válasz erre az, hogy ez élettől. Nagyon erős mikró és makró családi környezetben nőttem fel, ahol a szűk körben vett családtagjaim a kitartást tanították meg nekem – apám a munkában és a szakmában, édesanyám a családépítésben és az újjászületés mesterségében, bátyám a tudásszomjban és az unortodox vélemény formálás mesterségében. Szakmai karrierem alatt nagyon sok főnököm volt, akitől tanultam – leginkább a Flexnél. Ott két főnököm volt, s találkoztam avval az energia szinttel és pozitív gondolkodással, ami nagyon tetszett. Sokat tanultam azoktól is, akik nem voltak feltétlenül jó akaróim – leginkább azt, hogy mivel nem szeretnék foglalkozni, és milyen nem szeretnék lenni. Tehát a kérdés összetett. Jelenleg a magénéletben a párom az az ember, akitől naponta tanulok – a türelem, az emberi bánásmód és a családi kitartás területén. Cégtársaimtól, üzleti partnereimtől és kollegáimtól pedig azt tanulom, hogyan lehet jobban és összetartóbb módon, konzultatív menedzsment stílusban irányítani egy hajót egyre jobb vizekre.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Általában az innovációval, a kihívásokkal és avval, hogy nálunk van hangjuk, bele tudnak szólni a cégünk fejlődésébe. Aki akarja, az nálunk megtalálja a helyét – dolgozhat újdonságokkal, mély technológiákkal, itthon is és külföldön is – kompromisszumok nélkül. Olykor a bennem élő Duracell nyuszi egy kicsit túlhúzza a szervezetet, de szerencsére mára már megtanultam, hogy nem egyedül vezetek divíziót, céget vagy bármilyen projektet. Szerencsére olyan üzlettársakra és üzleti partnerekre találtam, akik közösen érdekeltek a sikerben, de komplementer módon tudjuk egymás kiegészíteni akár cégstratégiában, kivitelezésben és a szervezet motiválásában is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Tervben van még a vendéglátás: az étterem és a családi panzió üzemeltetése is érdekel, gondolok a DJ karrierre, valamint nemrég elkezdtem zongorázni, és abban még látok potenciált, hogy egyszer bárzongorista legyek. De először a saját cégeimet szeretném úgy pályára állítani, hogy nagyjából önjáróan tudjanak tovább menni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Természetesen. Nemrég a Szilícium Völgyben mondták nekem azt, hogy az amerikai üzletben nincs idő arra, hogy órákig győzködjük egymást – az első öt percben kiderül, hogy lesz frigy vagy sem. Persze ez sarkalatos vélemény, de hiszek abban, hogy a kapcsolatrendszer is természetesen alakul ki, mint a szimpátia. Viszonylag hamar kiderül, hogy milyen irányba mennek a kapcsolatok. Éppen ezért röviden és erősen fogalmazom meg a velem vagy éppen a cégeimmel kapcsolatos üzeneteket, ezeket egyértelműen kommunikálom, és nem erőltetve azokon a fórumokon, ahol nekem releváns, általában megtalálom a számomra fontos kapcsolatokat.

– Mire sajnálja az idejét?

– Általában a semmittevésre és haszontalan belpolitikai harcokra. Sok ilyet éltem át, részben az ember egyfajta képességét növeli ez a fajta csatatér, de általában véve ez a fajta gondolkodás nagyon sok nem hatékony időtöltést termel, olyan irányba neveli az embereket, ahol fontosabb az egymás legyűrése a személyes teljesítmény helyett, valamint általában az a személy jár jól, aki mozgatja a szervezeti gáncsolódást. Sok embert ismertem, aki nagyon jól szörfözött ezeken a hullámokon, s bár kevés valós eredményt tudott felmutatni, de kifejletten tudott gondolkodni, ha mások lehúzásáról volt szó. Ez nem az én utam, és éppen ezért nem is szeretnék evvel túl sok időt eltölteni.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Talán az előző kérdésre adott válaszból levezethető, hogy a semmittevés vagy a fél szívvel való munka produktum az, ami fel tud bosszantani. A világ elég nagy, kis akaraterővel elég egyszerűen fel lehet szedni képességeket azoknak az embereknek, akik elkötelezettek egy cél mellet. Se az én időmet, se a másik fél idejét nem szabad olyanra pocsékolni, amit fél szívvel csinálunk. Az élet túl rövid.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Nagyon szívesen használnám a bennem élő energiát és élesebb rálátást arra, hogy gyerekeket vagy középkorúakat segítsek az életútjuk megtalálásában. Ez egyfajta tanítás, úgymond: life-coaching szemlélet. Nem tudom, hogy jó lennék-e ebben, intézményesítetten még nem próbáltam ki – lehet, hogy másnak nem jó életviteli tanácsokat nyújtana az energiaszintem és az optimizmusom, ami nem ismer lebonthatatlan falakat. Az önkéntes munkában mindenesetre azt keresném, hogy ezt az energiaszintet, hogyan lehet tovább adni másnak, aki hajlandó ezt befogadni.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családi, csapat és egyéni élmények és tanulás gyarapítására semmi pénzt nem sajnálok. Éppen ezért az utazás, a csapatépítők, az önképző tanfolyamok, új technológiák, tudás és élmények elsajátítása állandó büdzsététel a személyes és a céges kasszában is.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Manapság a zongorázás, a sport és a masszázs van az élen, de ezek után igazán nagyon szorosan következik a főzés – főleg nagyobb családi vagy baráti rendezvényekre szeretek komplexebb ételeket rittyenteni.