Görcs Annamária: A rövidtávú taktikázás nem az én világom

Görcs Annamária tizenhat éves korában magánjogi szerződés keretében rögzített módon vehette fel egyösszegben a havi zsebpénzét. Ez talán túl szigorúnak tűnik, de sok mindenre megtanította az akkori diáklányt. Később az édesapja által alapított családi kisvállalkozásban teljes munkaidős marketingesként kezdett dolgozni, ami akkoriban újdonságnak számított. Ha arra is kíváncsi, hogy mi mindennel lehet motiválni a céghez belépő kollégát, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 225. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Üzleti kommunikáció szakon végeztem. Kisebb külföldi kitérőt követően az édesapám által alapított családi kisvállalkozásban kezdtem a cég első, teljes munkaidős marketingeseként. 2005-ben ez kuriózumnak számított, mivel külön marketingest jellemzően csak a nagyobb cégek foglalkoztattak. Kilenc év közös munka során számos izgalmas kihívás talált meg, de a legnagyobb próbatétel édesapám súlyos betegsége, majd korai halála volt. Nem csak a családunkat érintette ez a veszteség. A cég neve akkoriban egyet jelentett édesapámmal, az élet pedig kikényszerítette a generációváltást. Élesben, kvázi gyorstalpalón tanultam, hogyan váljak beosztott nélküli háttérmunkásból frontvonalbeli vezetővé. Ezzel párhuzamosan zajlott az új vezetői csapat felállítása, a vállalati kultúra megújítása, a teljes értékesítési stratégia felülvizsgálata, a munkafolyamatok optimalizálása. Elkerülhetetlen volt, hogy mindent új alapokra helyezzünk a cég túlélése érdekében, ez a régi metódusok felülvizsgálatával és rengeteg újítással járt. Nagyon büszke vagyok az egész csapatra, hogy a cég ma önálló brandként működik tovább, hogy a „mindenki csinál mindent”-től eljutottunk a munka- és hatáskörök konkrét kijelöléséig, és a napi operatív feladatokban ma már gyakorlatilag alig szükséges a részvételem, ezáltal több időm marad a cég jövőjének építésére. Rengeteg tapasztalatot szereztem az elmúlt években, de úgy érzem, hogy ez még nem a vége.

– Milyen távra tervez?

– Alapvetően mindig hosszútávban gondolkozom, a rövidtávú taktikázás nem az én világom, szeretek a végső, valódi célra fókuszálni. A munkát illetően három-öt évre tekintek előre. Magánemberként is szeretek legalább fél éves távlatban előre gondolkozni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Ingatlanberuházás, egy új üzletág beindítása a nulláról, és a harmadik, vagyis csoportvezetői szint kialakítása a céghierarchiában.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Édesapámtól, aki 44 évesen lett vállalkozó, ösztönösen építette fel a cégét. Tudatosan, vagy nem, de már iskolásként is a cég továbbvitelére igyekezett felkészíteni. Következetes és szigorú volt velem a saját érdekemben is, például tizenhat éves koromban magánjogi szerződés keretében rögzítette a havi zsebpénzemet, amelyet minden hónap elején, egyösszegben vehettem fel. Eleinte nagyon jó üzletnek tűnt, de amikor már a hónap elején sikerült elköltenem a teljes havi zsebpénzemet, gyorsan rájöttem, hogy összességében kevesebb pénzből kell gazdálkodnom, mint azelőtt. Persze, kérhettem volna a következő hónap terhére, természetesen kamatra. Ma nagyon sokat segítenek a munkámban az ilyen tapasztalatok.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Az értékes munkaerő megtartásához a versenyképes munkabér alapfeltétel. Egy bizonyos szint felett azonban a pénznek nincs már akkora motivációs ereje, a hangsúly átkerül az anyagiakról egyéb tényezőkre. Egy munkatársunk a felvételi elbeszélgetés során kérte, hogy hadd nézze meg a mellékhelyiséget is, mert a korábbi munkahelyén vállalhatatlan körülmények voltak. Nagyon is számít a munkakörnyezet, a megbecsülés, a kihívások, a lehetőségek, a folyamatos visszajelzés, a képességeknek és érdeklődésnek megfelelő munkakör betöltése, a hasznosság érzete is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Mindig akadnak szakmák, amelyek inspirálnak, jelenleg a bútorfelújítás ilyen. Annyi értékes holmit dobunk ki, mert már senki nem akar bajlódni a javítással. Pedig igazán egyedi dolgokat lehetne megmenteni, modernizálni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Szerintem nem az a kunszt, hogy egy új emberrel névjegyet cseréljünk, hanem hogy hosszútávon is kölcsönösen előnyös legyen mindkét fél számára az együttműködés. Minden titulus mögött egy hús-vér ember van, és engem általában érdekel az ember is.

– Mire sajnálja az idejét?

– A felszínes, egyoldalú érdekkapcsolatokra, amelyek csak a pozíciómnak szólnak.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A személyeskedés, az inkorrekt hozzáállás mindig feldühít, és ha valaki felelőtlenül, gátlástalanul ígérget, majd nem tartja be a megállapodás rá eső részét, szórakozik az időmmel, vagy nem tartja be a határidőket.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Kifejezetten szeretek gyerekekkel és fiatalokkal időt tölteni, meghallgatni, hogy mit gondolnak a világról, hogy látják benne a saját szerepüket. Szívesen megosztanám a tapasztalataimat a munkáltató szemszögéből iskolásokkal, leendő munkavállalókkal, hogyan írjanak jó önéletrajzot, vagy motivációs levelet, ami nem csak egy sablonszöveg, hanem átjön a valós tudás és a személyiség is, mire lehet számítani egy felvételi elbeszélgetésen, vagy a rejtett képességek felismerésével segíteni a számára megfelelő pálya kiválasztásában.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Időmegtakarításra. Szerintem nem a státusz szimbólumok jelentik az igazi jólétet, hanem a szabadon felhasználható idő mennyisége, magamra, a családomra, pihenésre, feltöltődésre, hogy minden éjjel eleget aludjak, rendszeresen egyek, ne kelljen folyamatosan kapkodni, tüzet oltani, vagy időre rohangálni egyik helyről a másikra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Egy baráti beszélgetés, egy utazás vagy egy nagy séta a friss levegőn. Utóbbiról a kutyám gondoskodik.