Fekete Csaba: Minden csapattagtól elvárom a szakmai felkészültséget és igényességet

Fekete Csaba már aligha lesz profi ökölvívó vagy autóversenyző, de a boksz szeretete és az autók imádata most is ott van az életében – utóbbi a munkájában is. Az elmúlt 16 évben különböző cégeknél kizárólag vezérigazgatói vagy ügyvezetői feladatokat végzett, mégis a jelenlegi munkáját tartja karrierje eddigi csúcsának. Tavaly márciusban 15 évnyi távollét után tért vissza a CIB Lízinghez, s mint mondja: örül, hogy bőven van motivációja. Ha arra is kíváncsi, hogy Csaba milyen vezetőnek tartja magát és mit gondol a túlzásba vitt önmenedzselésről, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 204. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Hogy szakmai pályafutásom 25 éve során folyamatosan élveztem a munkám. Csak olyan területen lehet hosszú távon sikeres az ember, amit valóban élvez. Gyerekkori szenvedélyem az autók szeretete, ehhez az egyetemi évek során társult a pénzügyek iránti szakmai érdeklődés.

Igazi siker volt számomra, hogy már az egyetem mellett az egyik első magyarországi autós márkakereskedésben dolgozhattam értékesítőként (Reálszisztéma), majd az egyetem elvégzése után (1996-ban) azonnal csatlakozhattam egy vezető európai márkához az országos flottaértékesítés vezetőjeként (Renault Hungária). Nem egészen 30 évesen egyesíthettem az autók iránti rajongásom és a pénzügyek iránti érdeklődésem, és alapító tagként részt vettem az egyik legjelentősebb hazai lízingcég létrehozásában (CIB Lízingcsoport). 32 évesen már az egyik legjelentősebb hazai lízingtársaság (K&H Lízingcsoport) vezérigazgatójaként dolgoztam.

Az elmúlt 16 évben kizárólag vezérigazgatói/ügyvezetői feladatokat láttam el, mégis a jelenlegi pozíciómat tartom karrierem csúcsának: a CIB Lízingnél ötvöződik a szakmai kihívás és a céghez, a csapathoz való érzelmi kötődés. 2019 márciusában, 15 év után tértem vissza a CIB Lízinghez, amelynek születésénél jelen voltam. Örömmel tapasztaltam, hogy a vállalat visszavezetése egy növekedési pályára még mindig ugyanúgy motivál, mint 20 éve, és vezetői munkámat mennyire megkönnyíti mindaz a tapasztalat, amit ezalatt a 20 év alatt szereztem. Máshogyan, más eszközökkel dolgozom nagyon hasonló célokért.

– Milyen távra tervez?

– Rövid és hosszú távra egyaránt. Hiszek abban, hogy egy felsővezetőnek meg kell őriznie az operativitás bizonyos szintjét, ismernie kell az alapokat, érdeklődnie kell a részletek iránt. Hiszek abban, hogy a holnapok apró győzelmei biztosítják az évek hosszú távú sikereit. Mind a magánéletben, mind a munkában kiemelten fontosnak tartom a tervezést, taktikai (rövid távú) és stratégiai (hosszú távú) viszonylatban is.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nagyon konkrét dolgok szerepelnek a szakmai bakancslistámon. Semmiképp sem szeretnék mással foglalkozni, más területen dolgozni, mint jelenleg, de ahogyan minden Forma-1-es versenyzőknek létezik a Ferrari, mint álomcsapat, nálam is létezik az a cég, amit az előttem álló 20 évben még szeretnék vezetni. Szívesen kipróbálnám magam külföldön is, sokat utazó, multikulturális embernek tartom magam. Idős koromban szívesen nyitnék egy kis gourmet éttermet, ahol a legjobb ételek mellett autóritkaságokkal, főleg sportkocsikkal foglalkoznék, amolyan klub formában, összekötve a két dolog élvezetét.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Erdei Györgytől (Renault Hungária), aki egy egyetemről kikerült, lelkes autóbolond ifjoncnak megmutatta, hogyan működik az európai és országos léptékű, strukturált, nagyvállalati szintű autókereskedelem.

Galambos Tibortól (CIB Lízing), aki egy multinacionális autókereskedelmi cégtől kikerült, lelkes, autóbolond ifjoncnak megmutatta, hogyan működik egy lízingcég, és mitől válhat az alapoktól felépítve piacvezetővé egy finanszírozótársaság.

Dr. Sándor Bélától, aki egy frissen piacvezetővé vált lízingtársaságtól kikerült, önbizalomtól duzzadó középvezetőnek megmutatta, mekkora minőségi ugrást jelent a középvezetőből felsővezetővé válás mind szakmai, mind pedig emberi tekintetben.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Számomra a legfontosabb a „leading by example”. Minden csapattagtól elvárom a szakmai felkészültséget és igényességet, egyszerűen azért, mert a csapat és a benne dolgozó egyének sikerei a legjobb varázsital a további sikerek felé, így ezek elismerésére különös hangsúlyt fektetek. Alapvetően toleráns, liberális vezetőnek tartom magam, hiszek a rendszeres és őszinte kommunikációban és abban, hogy mindenki hibázhat. Szigorú és kérlelhetetlen csak a rosszhiszeműséggel és a csalással szemben vagyok, a tudatosan elkövetett rosszat nem tudom megbocsátani. A lazább, informális, de őszinte és építő közeget sokkal többre tartom a merev, tekintélyelvű kultúránál.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Abban a szakmában dolgozom, aminek minden elemét szeretem: autókkal és pénzügyekkel foglalkozom. Immár késő, de profi ökölvívó vagy autóversenyző szívesen lettem volna.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Az igazán hosszú távú üzleti kapcsolat mottója: a partner azért válasszon téged, mert saját hosszú távú üzleti érdeke és versenyképessége ezt kívánja. Nagyon fontosnak tartom a piacismeretet, ezen belül a referenciaértékű szereplők ismeretét. Hiszek abban, hogy egy piaci kulcsszereplő megnyerésével, a vele kiépített eredményes kapcsolattal, a tőle származó referenciákkal az üzleti kapcsolat eredményesen tovább bővíthető. Hiszek abban, hogy a tisztán szakmai kapcsolaton túl egy nagyon korlátozott személyes kapcsolat a partnerekkel jó hatással van, ezért sokszor járok üzleti ebédekre, szakmai kiállításokra, sokkal kisebb hasznosságot tulajdonítok az üzleti kluboknak.

– Mire sajnálja az idejét?

– A véget nem érő meetingekre, az önfényezés végighallgatására, a „corporate bullshit”-re. És ezen túl mindenre, ami felborítja a számomra ideális munka/magánélet egyensúlyát.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A rosszindulattal, a tudatos csalással, a döntésképtelenséggel. Bosszant, ha a csapatom tagja esetleg túlzásba viszi az önmenedzselést, és az is, ha egy vezető részéről (részben ki nem mondott) elvárás a túlzott önmenedzselés. Nehezen tolerálom a lustaságot és a pontatlanságot is.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Gyermekekkel és sporttal kapcsolatos tevékenységben szívesen vállalnék több munkát. Mivel a gyermekeim már nagyok, az önkéntes munkára az elkövetkező időkben több lehetőségem is lesz. Szívesen vennék részt fiatalok, elsősorban egyetemisták oktatásában is, ebbe az irányba is szeretnék lépni a közeljövőben.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családomra. Ez talán az egyetlen olyan „terület”, ahol valóban nem lehet téma a hatékony költséggazdálkodás. A közös élmények, utazások, a gyermekeim taníttatása, segítése az életben, a család összetartása mindig a legfontosabb volt számomra, anyagi értelemben is.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Igazi sportrajongó vagyok, heti 4-5 alkalommal edzek gyermekkorom óta. A sportot nemcsak csinálni, de nézni is szeretem: lányom eredményes ritmikusgimnasztika-versenyző volt, fiam országos bajnok ökölvívó, így én vagyok a legnagyobb szurkolójuk. Ezen kívül lelkes küzdősport- és autóverseny-rajongó is vagyok. Szeretem a hosszú kerékpáredzéseket, és persze imádom, amikor a V8-as Mustangommal elindulok csak azért, mert hív az országút!