Abban hiszek, hogy minden egyes üzleti interakciónál korrekten, hosszú távra tervezzünk. Sosem tudhatjuk, mit hozhat az élet, de a becsületes hozzáállás mindig megtérül – mondta az Üzletemnek dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője.
Dr. Szuromi-Kovács Ágnes sosem akarta magát úgy feltüntetni, hogy mindent tud. Egyik erősségének azt tartja, hogy felismeri azokat, akik egy adott területen nagyon jó szakemberek. A Családbarát Magyarország Központnál is ilyen kollégákkal dolgozhat a nagyon szép társadalmi célokért. Nagy terve, hogy létrehozzák a kora gyermekkori módszertani fejlesztőközpontokat. Ha az is érdekli, hogy Ágnes kitől tanulta eddig a legtöbbet, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 415. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– A karrier szerintem nem tekinthető lineárisnak, a pályafutásom során több emlékezetes és szép feladatom is volt már, amelyekre büszke vagyok. A pénzügyi pályán alig több mint harminc évesen lettem egy nagy, nemzetközi bankcsoport hazai leányvállalatában igazgatósági tag, ami önmagában is jelentős kihívás volt. A legrövidebb idő alatt elvégzett legnagyobb hatású szakmai munkám a Pénziránytű Alapítványhoz köthető. Ennek a feladatnak az adta a különlegességét, hogy tíznél is több szakmai programot indítottunk el, viszonylag rövid idő alatt. A mostani kihívásaimat pedig szintén egyfajta csúcsként értékelem, mert ez az eddigi legösszetettebb menedzseri feladatom. Ráadásul, számomra különösen fontos, hogy a Családbarát Magyarország Központnál nagyon szép társadalmi célokért dolgozhatunk, amelyekkel édesanyaként nagyon könnyű azonosulnom.
– Milyen távra tervez?
– Mindig hosszútávra tervezek. Az utóbbi időben többször átéltem, hogy mielőtt teljes mértékben lezártnak tarottam volna egy projektet, érkezett egy másik, ugyancsak vonzó felkérés. Többször váltottam úgy, hogy azt éreztem, lennének még előttem elvégzendő feladatok az adott helyen. Bízom benne, hogy most lesz időm arra, hogy hosszútávon kiteljesedhessen a tevékenységem, és láthassam beérni azokat a programokat, amelyeket elindítunk. Azok közé az emberek közé tartozom, akik valamilyen módon, amíg tudnak, dolgoznak. Ha nem is teljes állásban, de társadalmilag hasznos feladatokat életem végéig szeretnék majd magamnak.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Ezen a listán most szinte csak a Családbarát Magyarország Központhoz köthető feladatok szerepelnek. Nagyon szeretném, ha létrehozhatnánk a kora gyermekkori módszertani fejlesztőközpontokat. Továbbá, ha céges szinten a munka-magánélet egyensúlyának a témakörében fókuszálni tudnánk a nők munkaerőpiacon lévő szerepének megerősítésére, ami egyébként több életszakaszon, megbízatáson, projekten átívelő személyes ügyem is, ha úgy tetszik, misszióm. Szeretném látni, ahogy a pályaorientációs és a pénzügyi tudatosság képzéseink felemelkednek és kiteljesednek. A legfőbb célom, hogy minden feladatunkat olyan színvonalon végezzük a cégben, amelyre büszkék lehetünk.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Nagyon sok mindenkitől tanultam. Szakmailag, hozzáállásban és emberileg is sokakra felnézek, és mindegyiküknek hálás vagyok. Bárhol dolgoztam, mindig olyan emberekkel vettem magam körbe, akiknek a tanácsára számíthattam. Sosem akartam magam úgy feltüntetni, hogy mindent tudok. Az egyik erősségemnek tartom, hogy felismerem azokat, akik egy adott területen nagyon jó szakemberek, és fordulhatok hozzájuk a kérdéseimmel.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– A visszajelzések alapján a munkatársaim alapvetően lelkesítő vezetőnek tartanak. Az elhivatott, feladatorientált kollégákat kedvelem, akikkel közösen jelöljük ki a célokat, és ez önmagában visz előre. Minden esetben igyekszem arra az oldalra állítani őket, ahol közösen látjuk a célokat. Az a legmotiválóbb, ha valamit közösen, elhivatottan el szeretnénk érni.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Gimnazistaként nagyon sokáig pszichológus szerettem volna lenni. Az nagyon sokáig érdekelt, de most már nem próbálnám ki, mert nagyon jól érzem magam a jelenlegi utamon. Ha lenne egy alternatív életem, akkor valószínűleg valahol azon a területen találnék magamnak kihívást.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– A pályafutásomat nagyvállalati ügyfélkapcsolattartóként kezdtem. A banki szférában megtaláltam azt a kis területet, ami közel állt a pszichológiához. Itt is emberekkel foglalkoztam és megoldást kerestem az üzleti problémáikra. Élveztem, mert nagyon szeretek segíteni, és kifejezetten kihívás számomra az elsőre lehetetlennek látszó helyzetekre megoldást találni. Ez nagyon jó iskola volt, segítettünk, építkeztünk, miközben folyamatosan növekedett a kapcsolatrendszerünk. Abban hiszek, hogy minden egyes üzleti interakciónál korrekten, hosszú távra tervezzünk, sosem tudhatjuk, mit hozhat az élet, de a becsületes hozzáállás mindig megtérül. Az őszinteség, a lelkesedés és az értő figyelem segít a stabil kapcsolatok kialakításában.
– Mire sajnálja az idejét?
– A nem megalapozott, adminisztratív feladatok cizellálása és a szabályozási kérdések kevésbé lelkesítenek, de tisztában vagyok vele, hogy szükség van rájuk, ezért fontos feladatomnak tartom, hogy ennek is megfeleljek. De biztosan nagyobb öröm számomra egy jól sikerült szakmai programot megvitatni, mint mondjuk, a szabályzatalkotási szabályzatunkat.
– Mivel lehet felbosszantani?
– A konstruktív hozzáállással lehet örömet szerezni nekem, és ennek az ellenkezőjével lehet felbosszantani. Mindannyiunk életében vannak olyan feladatok, amelyeket el kell végezni határidőre, különösebb indoklás nélkül. Az bosszant igazán, ha valaki ilyen feszített helyzetben elkezd okokat keresni ahelyett, hogy cselekedne. A tanulságokat persze fontos levonnunk, de ha ez a határidő teljesítését akadályozza, akkor utána kell időt szánnunk erre.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Sokáig dolgoztam társadalmi munkában az Otthon Segítünk Alapítványnál felügyelőbizottsági elnökként. Ez az önkéntes tevékenység nagyon közel állt hozzám. A jövőben is elsősorban olyan munkát vállalnék szívesen, amely konkrét támogatást nyújt az embereknek, elsősorban a családoknak. Most nincs sok időm a társadalmi munkára, de a kisgyermekes nőket továbbra is szívesen támogatnám, mert hiszek abban, hogy a vágyott gyermekek megszületésének az egyik záloga az is, ha a nők bíznak abban, hogy anyaként sem kell feladni a korábbi életüket, hanem az csak kiteljesedik, egy újabb, nagyon fontos (talán a legfontosabb) területtel bővül a gyermekvállalás után.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Nincs olyan, amire korlátlanul ne sajnálnám a pénzt. A férjemmel nagyon tudatosak vagyunk a pénzkezelésben. A Pénziránytű Alapítványban is arra tanítottam mindenkit, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Amire a legszívesebben költök, az a családom. A gyerekek különóráira, táboraira – ésszerű keretek között – jó szívvel áldozok. A fejlődésükre nem sajnáljuk a pénzt, illetve, ha időnk engedi, együtt utazunk történelmi helyekre, amely szintén a gyarapodásukat szolgálja.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A gyerekekkel való játék mellett az olvasás és a futás kapcsol ki a legjobban. Gyerekként naponta jártam a könyvtárba, kiskoromtól kezdve meghatározó jelentőségű az életemben az olvasás. A futás pedig az utóbbi időben jelent nagy sikerélményt. Mindig szerettem volna megtanulni, de sose tudtam futni. A gyerekek születése után fokozatosan tanultam bele, és a mai napig igyekszem hetente többször is eljutni a futókörre.
(Fotók: Förster Tamás)
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
