Dr. Sík Attila: Fontosnak tartom a szellemi nyitottságot, a dogmák megkérdőjelezését

Dr. Sík Attila évtizedeket dolgozott külföldön, mint mondja: elégedett a tudományos pályafutásával. Viszont azt is állítja, hogy szerinte kutatóként abban alulteljesített, hogy munkájának gazdasági és társadalmi haszna legyen. Pécsen most azon dolgozik munkatársaival, hogy ezen változtasson. Úgy látja, hogy Baranya megyében például az egészségturizmus terén rengeteget lehet fejlődni. Személy szerint a „Szabadítsd fel a benned rejlő tudóst!” elnevezésű projektet kimondottan izgalmasnak találom, remélem, minél több „hobbitudós” jelentkezik a citizen science mentorprogramra. Ha Önt az is érdekli, hogy Attila milyen önkéntes munkát végezne szívesen, olvassa el az Üzletem.hu 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 276. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Őszintén remélem, hogy még nem érkezett el az a pillanat, amit a karrierem csúcsának nevezhetnék. Bár tudományos pályafutásommal meg vagyok elégedve, évtizedeket töltöttem külföldön, nevemet és munkáimat sokan ismerik, ez a siker mind szakmai körre korlátozódik. Mint megannyi kutató, abban alulteljesítettem, hogy a munkámnak gazdasági vagy társadalmi haszna legyen. Ezen próbálok változtatni az elmúlt 5 évben, és a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán általam alapított nehezen kimondható Transzdiszciplináris Kutatások Intézete keretében kiváló munkatársaim segítségével próbáljuk összekötni az egyetemi tevekénységeket az üzleti szférával és a társadalommal.

– Milyen távra tervez?

– Csakis hosszútávra. Ezért van intézetünknek víziója, ami bemutatja, mit szeretnénk elérni hosszútávon. Közelebbi szakmámon belül, ami az agykutatás, sem a rövid távú célok mozgatnak. Bár manapság a szakmai vonalon is számos helyen a mennyiség számít ahelyett, hogy a minőséget tartanák szem elött, ez azért lassan, de változik. Minőségi munkához, ami egyben azt is jelenti, hogy nem lehet összecsapni és csapatmunkát igényel, idő kell.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Fontosnak tartom a szellemi nyitottságot, a dogmák megkérdőjelezését, a kritikus gondolkodást. Ezért munkálkodunk egy olyan, Közép-Európában egyedülálló interdiszciplináris szak indításán, amelyen képességek fejlesztésére tesszük a hangsúlyt, és a lexikális tudás másodlagos fontosságú. Olyan fiatalokat kívánunk képezni, akik a természettudományos tudás mellé bölcsészettudományi ismereteteket is szereznek, ezzel olyan szakembereket képezve, akik gondolkodása nyitott, újdonságot befogadó. Sajnos az évtizedek során a képzés túl specializálódott, annak ellenére, hogy az egyetemen megszerzett tudásunk nagyrésze túlhaladott már akkor, mire az egyetemet elvégezzük. Ezért a bakancslistám első helyén ennek az egyedülálló képzésnek az elindítása szerepel, amely remélhetőleg más hazai egyetemeken is meg fog honosodni. Hollandiában és Angliában, ahol van néhány hasonló képzés, több tízszeres a túljelentkezés, egyértelműen mutatva a piaci igényt a nyitott szellemű szakemberekre az üzleti szférában is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Sok embertől tanulok folyamatosan, legyen az világhírű tudós vagy kollegák, akik nem is a tudomány területén dolgoznak. Az igazán kiváló tudósok között említhetném Freund Tamást, akinél agykutatói pályafutásomat kezdtem és a New Yorkban élő Buzsáki Györgyöt, aki meghatározta gondolkodásomat nem csak a tudomány területén, de akitől rengeteget tanultam emberségből is. Számos nálam sokkal okosabb kollegám van, szerencsés vagyok, hogy együtt dolgozhatom velük. Mostani csapatunk rendkívül változatos, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy kreatív legyen egy csoport.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Egy hatékony csapatot csak úgy lehet összeállítani és megtartani, ha az értékrendje a résztvevőknek hasonló. Nálunk szerencsére ez a helyzet, ezért a kollegáimat nem kell különösebben motiválni. Azonban ahhoz, hogy a kollegák értelmét lássák a munkájuknak, és ne érezzék magukat kirekesztve projektekből, minden esemény, megbeszélés és hír megosztásra kerül, és minden transzparensen működik. Minden kollegám önálló feladattal és ami ennél fontosabb, önálló jogkörrel rendelkezik. Így senki nem érzi azt, hogy csak „papírtologató”, hanem látja a tevékenységének célját és értékét.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nem könnyűt kérdezett! A mostani szakmámban, amit el lehetett érni, professzornak lenni egy neves angol egyetemen, azt elértem már több, mint 10 éve. Most új dolgot tanulok, hogy a tapasztalatom és tudásom segítségével a választott környezetem, ami Pécs és Baranya megye, segítségére tudjak lenni. Bár mindig képeztem magam, nemrég elkezdtem egy újabb doktori képzést, hogy megtanuljam hogyan lehet egy régiót gazdaságilag fejleszteni. Eredetileg budapesti vagyok, aki több, mint 20 év után tért haza és telepedett le egy olyan városban, amit alig ismertem előtte. Ez a környezetnek nem-ismerete a nehézségek mellett előnnyel is jár. Olyan perspektívából látom a lehetőségeket és problémákat, amit egy itt nevelkedett ember nem vesz észre. A régiónak óriási lehetőségei vannak az egészségturizmus, egészséggel kapcsolatos régiófejlesztések területén, aminek folyamatában szívesen veszek részt, remélhetőleg eredményesen.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Több forrást használunk arra, hogy üzleti kapcsolatainkat építsük. Ezek közül a két legfontosabb a helyi Iparkamarával való nagyon jó munkakapcsolat, és a heti részvételünk a Business Network International (BNI) ülésein.  Mivel az intézetünk a EIT (European Institute of Innovation and Technology) egészségügyi ágának vidéki központja, ezért számos eseményt rendezünk mi is, amire meghívjuk az üzleti partnereinket, ahol külföldi szakértőkkel, cégek képviselőivel vehetik fel a kapcsolatot, és üzletvezetési oktatási, pályázati lehetőségekről hallanak.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az adminisztráció nem az erősségem, a papírok kitöltése számtalan példányban számomra időpocsékolás.  Nagy szerencsémre vannak kollegáim, akik segítenek megbirkózni a papírhegyekkel.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Gondolom, mindenki hallott arról, hogy kék tollal kell aláírni dokumentumokat, amire még ráadásul pecsétet is kérnek. Apróság, de a kék toll használata hivatalos dokumentumokon sehol nincs előírva. Pecsétet meg lassan csak Magyarországon használnak, amivel csak a látszatát keltik a hivatalosságnak. A 21. században illenék már mindenhol digitális aláírást használni, ami környezetkímélőbb és gyorsabb útja az ügyintézésnek.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen önkénteskedtem volna a COVID osztályon, de Pécsen erre sajnos nem volt lehetőség. De önkéntes munkának tudható be a mentortevékenységem, amit Angliában végzek azzal a céllal, hogy az egyetemen dolgozó nők vezetési képességeit fejlesszük, és több nő kerüljön vezető pozícióba. Itt hasznosíthatom a vállalatvezetési képesítésemet, amit Angliában szereztem (Institute of Directors) és tudásomat, amit külföldön és itthon gyakorolhattam. Fontos számomra a tudás és tapasztalat megosztása.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

 – Semmire, ami minőséget képvisel, legyen az ennivaló, műtárgy, koncert, kiállítás vagy utazás. A rossz minőséget nehezen viselem el, arra nem költök.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Elég sok hobbim van, a magyar üvegművészek munkáinak gyűjtésétől kezdve, az orchideagyűjtésen keresztül a progresszív rock kalózfelvételeinek gyűjtéséig. Ez utóbbiból tudomásom szerint nincs teljesebb a világon, lemezkiadóknak szoktam felvételeket adni. Az ezekkel való foglalkozás kikapcsol. De a főzéstől kezdve a komoly- vagy könnyűzenei koncertek is elterelik a munkáról a gondolataimat.  Amikor lehet, most a COVID helyzet miatt sajnos nem, tollaslabdázom, ami nagyszerű kikapcsolódás.